Szombathely városát négy sportoló képviseli Londonban. A Frisss.hu olimpiai sorozatában már bemutatkozott Ligeti Dániel és Pars Krisztián, most Hatos Gáborral beszélgettünk, majd Fazekas Róbertet látjuk vendégül.
Miként sikerült kijutni Londonba?
A kvalifikációsorozat három részből állt. Az első a VB-n volt, ahol nem sikerült megszerezni a kvótát. Szófiában sikerült szerencsére, de a döntőbe jutás sajnos nem, így maradt a kínai út. Abban a legnehezebb az utazás volt, ami 10-12 óráig tartott. De nehézséget jelentett emellett a fogyás is, mert 5-6 kilótól meg kellett szabadulnom. Még a repülőn is volt rajtam másfél-két kiló. Amikor pedig odaértünk fél nap alatt, akkor egyből egy gyors alvás után másnap már a mérés is volt, úgyhogy ki kellett menni a tűző napra kocogni.
Azt mondtad, hogy csak ma van időd az interjúra, merthogy nagy felkészülésben vagytok és ez a pihenőidőszak. Most volt a hegyi futás, Ligeti Dani kedvence ugye, de mi következik ezután?
Van egyéni edzéstervünk, amit hétfőtől péntekig rendesen kell csinálnunk, szombaton pedig már utazunk fel Pestre, mert onnan vasárnap reggel már egy kéthetes edzőtáborba indulunk, ahol elég kemény emberek várnak ránk. Az már a kőkemény egymás elleni küzdelemről fog szólni, a futást és erősítéseket pedig el fogjuk dobni.
Hatos Gábor és Spongya Bob :)
Kinek a tehetségét tartod nagyra?
A birkózók között nagyon tisztelek mindenkit, ugyanúgy a fiatalokat és az idősebbeket. Nálunk nagyon kiemelik Szajtyijev nevét, aki 74 kilós, ugyanúgy mint én, és háromszoros olimpiai bajnok. De én nagyon szeretem a boxot is, és tisztelem Muhammad Ali vagy például Mike Tyson életútját, ahogy a semmiből világbajnok lett, és bár elzüllött, de addig a pontig elég példamutató a magatartása. Szeretem a Rocky sorozatot is. Kiskoromba volt, hogy végignéztem 3-4 részt. Az embernek vannak olyan állapotai, amikor el van fáradva, sokszor felmerül benne, hogy hogyan tovább, lesz-e folytatás, mert voltak hullámvölgyek, és ezek a filmek sok erőt adtak.
Ha újraélhetnéd egyetlen versenypillanatodat, akkor melyik lenne az?
Talán a VB bronzérmemre vagyok most a legbüszkébb, de ez egy jó kérdés, mert amikor az ember ott van és megküzd az éremért, és tényleg győz, amikor elordítja magát és kiengedi magából a gőzt a dobogónál. Ezek gyönyörű kis pillanatok.
Mit csinálsz legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnod semmit?
Szeretek különféle fürdőkbe járni, lazítani, úszni, és természetesen a családommal és barátnőmmel töltöm a szabadidőmet.
Apropó barátnő... mit tisztelsz a legjobban a másik nemben?
Elsősorban a türelmet, az ápolást és hogy elviseli a sok utazást.
Érdekes, hogy eddig hárman voltatok nálunk: Ligeti Dani, Pars Krisztián és most Te. Mindhármotoknak van barátnője, és mindegyikőtök a türelmet emelte ki.
Igen-igen, nehéz ezt az életet kapcsolatban élni, mert tényleg az ember csak néha jön haza két hétre, vagy pár napra. Ez most egy nagy ajándék, hogy egy hetet itt vagyunk.
Ha más hivatást kellett volna választanod, akkor mi lennél most?
Talán egy jó munkásember, - nevet - de úgy érzem, hogy most csinálom ezt a gyógymasszőri képzést, és elég jó a társaság. Mivel szorgalmas ember vagyok, biztosan társaságban, közösségben tudnám elképzelni magam.
Azt nézem, hogy a füled eléggé ki van kalapálva. A birkózóbetegség.
Igen, nem is eltörték, elharapták a fülem bal oldalt. Még kis srác voltam és amikor jártam edzésekre az idősebbek néha elkaptak és nem volt menekvés. Volt olyan, hogy azt vettem észre, hogy miközben kínoztak, beleharaptak a fülembe. Nem is az a lényeg, hogy fájt, mert jól meg szokták gyűrni, és a porc eltörik.
A bizonyos birkózófül
Mit várjunk tőled Londonban? Mit vársz magadtól?
Remélem, hogy sikeresen fog menni a fogyás, augusztus 10-én fogok birkózni, és remélem hogy az első 8-ban lehetek. Ha nagyon hasonló és kiélezett versenytársam lesz, akkor már szinte minden azon múlik, hogy az ember milyen lábbal kel fel. Elsősorban éremért megyek természetesen, de az első szempont -a pontszerzés- és utána már minden jöhet.
