Éremért megyek Londonba - Interjú Ligeti Danival

HÁ • 2012. május 15., kedd •
Négy szombathelyi sportoló fogja képviselni hazánkat nyáron Londonban az ötkarikás játékokon. Az Olimpiáig a Frisss.hu vendégül látja mind a négy sportolót, elsőként Ligeti Dánielt, aki 120 kg-ban, szabadfogású birkózásban próbál majd helytállni. Interjú Ligeti Dániellel.

-Megvan a kvalifikáció,gratulálok!

Szófiában az olimpiai kvalifikáción sikerült kivívnom a kvótát a Londoni Olimpiára. Nagyon jó verseny volt, talán soha nem voltam még olyan jó formában, mint aznap, főleg pszichésen, mert fizikailag gyengébb voltam, sérülésem is volt és le is betegedtem előtte. Egy darabig az is kérdéses volt, hogy tudok-e birkózni Szófiában, az Oroszországban összeszedett sérülésem miatt. Végül is úgy alakult, hogy az utolsó három napban már 90%-osnak éreztem a térdem, aminek következtében úgy döntöttünk, hogy elindulunk a versenyen és így utólag belegondolva nagyon jó döntés volt.

Az idei éved is egész különlegesen alakul.
 
Igen, mondhatjuk, hogy ez az idei, eddigi pályafutásom legsikeresebb éve. Az Európa-bajnoki ezüst után, most megszereztem a kvótát egy csodálatos győzelemmel, ennél jobbat eddig elképzelni sem tudtam. Már csak meg kéne fejelni azzal, hogy az olimpián felállunk a dobogóra. 
 
Nem is kétséges a jó eredmény, de a birkózás sportágában a kvóta szerzés is nagy eredmény.
 
Összesen négy lehetőség van megszerezni a kvótát. Az első lehetőség tavaly a világbajnokság volt, ahol 55 fős mezőnyből kell kiemelkedőt teljesíteni és egy szerencsés sorsolás sem árt persze. Ha ez nem sikerül, akkor következik az európai kvalifikáció, ahol csak a két döntős kap csak kvótát és nekem sikerült diadalmaskodnom. Ez után következett az első világkvalifikáció, ami Kínában volt és ahol Hatos Gabi barátomnak sikerült megszereznie a kvótát, ott az első három helyezett kapott lehetőséget londoni kijutásra. Végül maradt Helsinki, ahol szintén csak a döntősök kapnak kvótát, de 20-25 fős mezőnyökből döntőbe birkózni magad nem könnyű.
 
 
Milyenek az ellenfelek?
 
Én mindig azt vallottam, hogy olimpiára kijutni mindig sokkal nagyobb feladat, mint ott egy esetleges jó eredményt elérni. A szabadfogású birkózásban idén két afrikai is elindul az olimpián, hisz kontinens kvalifikációval, ők nem éppen tartoznak a világ elitjébe, papírforma alapján meg kell, hogy verjem őket. Kikerült két amerikai srác is, egy kanadai és egy mexikói, akiket szintél le kell, hogy győzzek. Egy ilyen sorsolással bármeddig eljuthatok, de természetes ott vannak a világ és európa bajnokok, úgyhogy nem lesz könnyű. Lett volna még egy kemény kubai ellenfél, de ő eltűnt.
 
Mi történt a kubai fiatalemberrel?
 
Az amerikai birkózásnak Kuba és az USA az úgynevezett fővára. Na most a kubai úriember az eltűnt, gyakorlatilag az amerikai kvalifikációra még kiutazott, majd az '55 kilóst' a hóna alá csapva elszivárgott egy szebb élet reményében. Őt már nem kell az olimpián számolni, ami nem nagy baj, hisz elég erős ellenfél lett volna. 
 
Ha újra élhetnéd egyetlen versenypillanatod, akkor melyik lenne az? 
 
Fura mód, nem ezt a kvalifikációt mondanám, hanem az első érmemet, amit nyertem világversenyen még 2008-ban Kassán junior korosztályban. Ott az Európa-bajnokság elődöntőjében egy hatalmas csatában sikerült megvernem egy olyan srácot, aki két héttel azelőtt egy román versenyen, úgymond a földbe döngölt. Voltam már az előtt is érem közelben, de ez volt a pályafutásom első igazán nagy sikere. Nagyon jó élmény volt.
 
 
Mit csinálsz legszívesebben, mikor nem kell csinálnod semmit?
 
Alszom. Az edzőtábor egy eléggé monoton és időhöz kötött munka. Reggel 7:50-kor már kelni kell, reggelizni, menni futni, gyors ebéd és 15:30-tól megint edzés. Ez nagyon megterhelő, így mikor itthon vagyok, nagyon szívesen alszom akár délután 1-ig, vagy akár 2-ig és csak utána kezdem a napot. 
 
Nagyon komoly felkészülés vár most rád. Már el is kezdtétek?
 
Igen, gyakorlatilag már a héten elindul a felkészülés egy három napos pesti táborral. Jövő héten már Tatán leszünk, majd indulunk a Csorba-tóhoz, ahol a kedvenc időtöltésem fog következni, ami nem más mint a hegyi futás. 
 
Ebben most éreztem kevés iróniát. 
 
Talán mert volt is benne, nem is kevés. Azt követően elkezdődik a birkózás része a felkészülésnek, amit én nagyon szeretek. Elutazunk Ukrajnába Alustára. Ott van a birkózásnak az egyik főközpontja. Onnan átutazunk Oroszországba Mahacskalára, ami a másik főközpont a birkózásban. Ezeken a helyeken gyakorlatilag a világ élbirkózása megtalálható és valóban világ és olimpiai bajnokokkal lehet edzeni, felkészülni. És szépen lassan elindulunk London fele. 
 
 
Versenyek?
 
Úgy tudom, hogy egy versenyünk lesz az olimpiáig Madridban, ami egy közepes szintű verseny, bár még soha nem sikerült megnyernem. Talán majd az idén, de természetesen nem ez a fő verseny.
 
120 kg-ban versenyzel. Nehéz tartani a súlyod? Mennyit eszel?
 
Sajnos keveset. 
 
Nem úgy tűnsz, mint aki diétázik.
 
Nem erről van szó, csak nekem sokkal többet kéne ennem. Most 112 kiló vagyok és ez a 120-as súlycsoportban nagyon kevés. A cél az lenne, hogy most 117 kilóra felegyem, vagy felhizlaljam magam. Onnan maximum két kilót leadva 115 kilósan már jó erőnléti állapotba tudnék kerülni. 
 
Mi az a tulajdonság, amit leginkább tisztelsz a másik nemben?
 
A mostani kapcsolatomból szeretném kiemelni a türelmet. Talán ez az a tulajdonság, amiért még most is együtt vagyunk és remélem nagyon sokáig így is lesz ez. 
 
Mennyire igazad van. Egy nő legyen türelmes és toleráns. 
 
Igen, ha ez nincs meg, akkor nem tudom elmagyarázni, hogy most miért megyek el három hétre Oroszországba.
 
 
Kinek a tehetségét tartod nagyra?
 
Ezt a kérdést kettészedném. Van egy olyan példaképem, akinek az életvitele és az életfelfogása tetszik. Ő nem más mint az édesapám, Ligeti Ferenc, aki szerintem úgy éli az életét, ahogy mindenkinek kéne és én is próbálom ezt az utat követni. Aztán van egészen pontosan két sportolói példaképem. Az egyik az elődöm, aki szintén nehézsúlyban indult és letette a névjegyét. Ő Aubéli Ottó, aki világ-bajnoki és európa-bajnoki bronzérmes, valamint olimpiai 8. birkózó. Valamint Ritter Árpád, aki kétszeres Európa bajnok és világ-bajnoki ezüstérmes. Úgy gondolom, hogy ők azok, akiktől a mai napig sokat tudok tanulni. 
 
Ha más hivatást kéne választanod, mi lenne az?
 
Kapus lennék egy focicsapatban rengeteg pénzért. Komolyra fordítva a szót fogalmam sincs. Gyakran azzal motiválom magam az edzésen, hogy ez az, ami megy nekem. Dolgozni nem tudok és nem is szeretek. Tanulni sem. Ami érdekel azt még csak-csak megtanulom, de azon túl már egy kínszenvedés az egész. Így a birkózás maradt nekem. Végső esetben, talán kitanulnék valami szakmát, ami érdekel.
 
Kifizetődő ma Magyarországon birkózónak lenni?
 
Ez is egy olyan kérdés, amit több szemszögből kell megnézni. Élbirkózónak lenni, válogatottnak, olimpiára készülni olyan anyagi juttatásokkal jár, ami megfelelő, de azt nem mondanám, hogy jó. Az anyagi javakból én talán fel tudok készülni az olimpiára, de nem kell azon gondolkoznom, hogy lecserélem az autómat. Ez most arra elég, hogy a táplálék kiegészítőket meg tudjam vásárolni, el tudjak utazni az edzőtáborokba és ennyi. Csak a sportra. 
 
Éremért mész?
 
Mindenképpen. Szerintem úgy kell kimenni minden versenyre, hogy azt meg kell nyerni. Természetesen, ha csak ötödik leszek, sem fogok elkeseredni, remélem jó pár olimpia bennem van még. 

TOP

közösség

további frisss

lap tetejére