A kakit is el lehet adni - könyvkritika

HÁ • 2012. február 04., szombat •
Pernilla Stalfelt a könyv… jobb szóval nem tudom illetni: szarzője. Szerzőnek ugyanis csak jogi értelemben ismerném el, de egyéb nézőpontból semmiképpen sem. Azt nem állíthatom, hogy a könyv témájában van a hiba, ugyanis az alapötlettel nincs problémám. Számomra nem teljesen érthetetlen, ha valaki a gyerekeknek rajzokkal illusztrált oldalakon keresztül fejti ki az emésztési folyamat lezárását. Főként a kétéves gyerekeknek lehetne tökéletes szemléltető eszköz, mert ők éppen ekkor kerülnek a pszichoszexuális személyiségfejlődésük anális szakaszába. A Kaki könyv kritikája.
A kakit is el lehet adni - könyvkritika

(Fotó: playstationcommunity.hu)

 

Persze attól még, hogy valaki az emésztési folyamat lezárásáról készít egy könyvet, még nem kell értetlenül, széttárt karokkal állni a könyvesboltban. Ha pedig jó szándékkal vesszük a kezünkbe Pernilla Stalfelt Kaki könyvét, akkor azt hihetjük, hogy sok segítséget nyújthat a gyerekek számára. De ahogy kinyitjuk, rájövünk, hogy az elméletünkben valami bűzlik.

A kor amit az emlitett könyvíró megemlített az általában a szobatisztaságra szoktatás ideje. A gyermek számára a széklet visszatartása és a kellő időben való elengedése, a saját teste feletti kontroll kialakulásának egyik fontos mozzanata. A könyv tehát ebben segíthetne, ha körültekintően át lenne gondolva, és gondosan meg lenne fogalmazva. Ehelyett az első oldalon a következő mondatok állnak: „Az élőlények időnként kakilnak. Legalábbis az állatok és az emberek. A növények is élnek, de azok nem kakilnak. Sokak szerint a kaki undorító.”

 

(Fotó: gyermekevek.hu)

 

A hasmenést viszont két mondatban foglalja össze. Így marad titok, hogy az eset lehetséges okai között romlott vagy mérgező ételek, illetve különböző kórokozók is lehetnek. Azt sem tárgyalja, hogy ekkor sok nedvességet veszít a szervezet, amit pótolni kell, és az ilyekor ajánlott étrendről is mélyen hallgat. A székrekedés szintén átláthatatlan ködbe burkolózik.

A könyv jó ideig azt az egyszerű tényt cifrázza, hogy normális esetben bármilyen szilárd, vagy folyós állagú dolog is távozik a popsin keresztül, az csakis a könyv témájául szolgáló képződmény lehet. Feleslegesen sorra veszi a szóban forgó dolog lehetséges megjelenési formáját szín, alak és állag szerint. Ezzel egyértelművé teheti minden olvasója számára, hogy ha bármi olyan távozik belőlünk, ami az adott paraméterekbe nem szorítható be, az inkább lehet egy vatikáni tengeralattjáró, mintsem az emésztésünk után lebomlott étel.

 

(Fotó: konyves.blog.hu)

 

Sőt, az utolsó oldalakon - minden előzetes figyelmeztetés nélkül - a következő ötletet találjuk: "Ha van egy jó nagy ágyatok és levetkőztök meztelenre, pukielőadást is tarthattok. Ugrabugrálhattok az ágyon, pukizhattok, és közben a szátokkal is utánozhatjátok a pukizást." Az illusztrációkon pedig öt gyerek meztelenkedik egy ágyon, miközben ezt Papa, Mama és Imre bácsi is megnézi egy-egy széken ülve. A könyv alkotója tehát arra bátorítja a gyerekeket, hogy holmi Imre bácsik előtt meztelenkedjenek. Még szerencse, hogy az illusztrációkon nem szerepel egy videokamera is, hogy az előadást olyan örök családi emléknek állítsa be, amiből Imre bácsi is kérhet egy másolatot.

(Forrás: atom.blog.hu)

 

A Kaki könyv tehát nem alkalmas arra, hogy betöltse a feladatát, és hasznossá váljon egy gyerek pszichoszexuális fejlődésének anális korszakában. Ezt talán nem is akarta elérni az alkotója, és célja csupán egy hatásvadász könyv összeállítása volt, amelyet majd sokan emlegetnek, és amit talán a fiatalok viccből egymásnak ajándékoznak, ha túl sok a felesleges pénzük. De viccként ez a könyv ugyanannyit ér, mint amennyit a gyereknek segít az anális korszakon való túljutásban, azaz pontosan annyit, mint szarnak a pofon.

közösség

további frisss

lap tetejére