A hagyományokhoz hűen a Ferences templomnál, az Assisi Szent Ferenc Kollégium falán elhelyezett domborműnél kezdődött a megemlékezés. Az ökomenikus szertartás és a gyertyagyújtás után Németh Tamás tárogató szavára az ünneplők átvonultak a Berzsenyi téri emléktáblához, melyet a bombázás 60 évfordulójára helyeztek el a Nyugat - magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ D épületének falán.
Az egykori városháza előtt dr. Takátsné dr. Tenki Mária tanácsnok mondott beszédet. Emlékeztetett: az angolszász haderő tagjai 5 hullámban 260 tonna bombát dobtak a városra. A 20 perces szőnyegbombázásban 423 ember halt meg és 3575 ház vált lakhatatlanná.
Találat érte a város barokk épületeit, műemlékeit, a Székesegyházat, a Püspöki Palotát, a Városházát. A Kossuth Lajos utca, a Széchenyi utca, a Szily János utca és a Mátyás Király utca épületei felbecsülhetetlen károkat szenvedtek. Ám nem csak a Fő teret, de a Perint pataktól keletre eső városrészt is letarolta a támadás.
Ne csak az év egyetlen napján, de a hétköznapokban is vessünk egy pillantást erre a táblára és emlékezzünk Szombathely legszomorúbb napjára - fogalmazott a tanácsnokasszony.
Egy órája lehetek kint a csípős tavaszi estén, mikor dideregni kezdenek a még téli lábbelibe bújtatott végtagjaim. Hallgatom az ismerős történeteket és nézelődni, mocorogni kezdek. Hamar megtalálom, amit – vagyis akit- keresek. Koltay Lászlóné Klári néni, ahogy tavaly, - s 68 esztendeje mindig-, most is ott áll egykori munkahelyének bejárata előtt. Szövetkabátban, kalapban, méltóságteljesen.
Ő nem didereg, csak feszülten figyel. Szeme könnyes, de mikor az ünnepség végén odalépek hozzá, átölel. Már kerestem - mondja. Ő nem felejt, nem akar felejteni. Minden évben újra éli a bombázásokat, s vele együtt az azt követő sanyarú időket. Gyors-és gépíróként öt polgármestert szolgált ki, nekem ma lassan jönnek a betűk egymás után… Mennyi erő, hit és kitartás szorult ebbe a nőbe? Riportsorozatunkban erre is igyekeztünk válaszokat találni.
