Alon.hu

Józing Antal

Józing Antal (Alon.hu) Kispál és a Borz: Húsrágó, hídverő (1990)

Hát persze hogy nem ez a legjobb magyar dal, ilyen nincs is, merthogy túl sok van belőlük. Nekem minimum három jutott eszembe, és most olyan kedvemben vagyok, hogy a késő fiatalságom emlékeinek ezen esszenciája a nyertes, ez a szívközeli szürrealitás, a felénk lopakodó óriásra való figyelmeztetés. Ezt a dalt a költészet viszi el a hátán, amiről úgy pattan le az okoskodás, mint testről a ruha a boldog szerelemben. Olyan csodát csinál, amit el lehet hinni kicsit, segít ablakot vágni egy párhuzamos valóságba, amivel hétköznapi ésszel nem tudunk mit kezdeni, de a felhőn túli világban összeáll a kép és generációs himnusz.

Várnai Zsolt

Várnai Zsolt (Alon.hu) LGT: Áldd meg a dalt (Karácsony János,1980)

Egy olyan cd van, amely hosszú évek óta minden autómba költözik velem, ez pedig az LGT Loksi című albuma. Kicsit karcos már, néhány számnál ugrik is, de nem kerül ki a kesztyűtartóból. A legjobb magyar dal címre erről jelölöm az Áldd meg a dalt címűt. Maradandó zene és maradandó szöveg, egy fohász, amely ma is ugyanolyanerővel hat rám, mint 32 éve.

Frisss.hu

M.Horváth Nóra

M.Horváth Nóra( frisss.hu) Quimby: Most múlik pontosan link

Mintha egy magyar népdal lenne, mégis az egyik legsikeresebb popdal. Szeretem.

Horváth Áron

Horváth Áron (Frisss.hu) Magna Cum Laude: Pálinka dal link

A végletekig egyet tudok érteni a szám mondanivalójával. Igaz, ha jól tudom, egy pálinkafesztiválra, tehát felkérésre írták Mező Misiék, mégis nagyon eltalálták a dalt. Pillanatok alatt kultusz muzsika lett belőle. S bár rengeteg antialkoholista veheti rossz néven, a magnás srácok egy igazi tükröt tartanak nekünk, így „tölts hát a poharamba még egy kortyot angyalom, ma éjjel mindenemet elmúlatom”. Ez a Himnuszom.

Nyugat.hu

Unger András

Unger András kedvence: Flash: Képviselő Funky (link)

A rendszerkritika mindig is szép hagyománya volt a könnyűzenének, a magyarnak különösen, éppen ezért kevéssé örvendetes, hogy az elmúlt években e tekintetben borzasztó elpuhulásnak lehetünk tanúi. Még szerencse, hogy az ásítóan unalmas, néha egyenesen kínos rádiós játszási- és MAHASZ-listákon túl is van élet, hála olyanoknak, mint a Barcs Miklós fémjelezte Flash zenekar, aminek ez a csiszolatlan gyémántja a hazai történések tükrében manapság újra csillog, erejét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy miatta 2005-ben három órára elhallgattatták a Tilos Rádiót. Pedig már csak a Hitler-Rákosi-Orbán-Gyurcsány-(tetszőleges további diktátorok) orgiáját vizionáló refrénje is abszolút győztes.

(Ha el kéne tekintenem az anarchista parasztpunktól, akkor viszont a magyar hálószobapop-színtérről választanék valamilyen kellemesen bizsergető zenét, de mivel ezek sem kerülnek a magyar rádiós játszási listák közelébe, így igazából lehet, hogy tökmindegy.)

Szilágyi József

Szilágyi József kedvence magyar dala: LGT: Zenevonat (link)

A hetvenes évek végén, kezdő középiskolásként a rock kötötte le nyiladozó hallójárataimat, ma már nekem is furcsa, milyen gitárriffek tolakodtak be zsenge agyamba. Az LGT valahogyan kívül állt a szemantikai univerzumomon, tudtam róluk persze, de nem foglalkoztam velük különösebben, eltekintve az évenkénti egy-két, szinte kötelezően befogadott koncerttől.

Aztán 1982-ben megjelent a Locomotív GT X album, az elején a Zenevonat c. opusz. És az első pillanattól megfogott. A szövege azért, mert benne van a mindenhez szükséges folyamatosság, lüktetés, a zene meg azért, mert akkor először csodálkoztam rá, hogy egy rock alapra micsoda fúvósszólamokat lehet csinálni, és hogyan működik velük együtt a torzított gitár. LGT rajongásom már elmúlt, de a Zenevonat ma is jár az agyamban. Menetrend szerint.

Vaskarika.hu

Büki László

Büki László (vaskarika.hu) kedvenc magyar dala: Európa Kiadó: Tengerpart link
Én azokra a dalokra esküszöm, amik zeneileg sorsfordítók, ízlésformálók voltak számomra. Úgy gondolom, már az én generációmnak sem volt igazán "miért lázadnia", csak a puha popzene divatformáló hatása és egy kis alföldipapucsos lázadás-lájt jutott osztályrészül nekünk, negyveneseknek. Így maradt az "intellektuális eszmélés", a 80-as évek underground lázadása, ami magával hozta az URH, az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, a Sziámi és a Neurotic üzenetét. Ebből a korszakból szinte kizárólag fajsúlyos szöveggel bíró zenei kincseket lehet bányászni, így egy mai napig aktuális üzenetű dalt választottam 'kedvencül', kiragadva belőle talán a legerősebb mondanivalójú részt:
"Örökké elmegyünk pedig sehol se várnak ránk,
és mindig csak képeket hagyunk magunk után..."

Kutasi Niki

Kutasi Nikoletta ( vaskarika.hu) kedvenc magyar dala : Presser Gábor: Te majd kézen fogsz és hazavezetsz link
A dal számomra pontosan arról a biztonságot adó emberi felelősségről, szeretetről/szerelemről szól, ami után annyira vágyik mindenki: nemtől és kortól függetlenül.

Westindex.hu

Cseszkó Tamás

Cseszkó Tamás (westindex.hu) kedvence: Ocho Macho - Jó Nekem link

-Szombathelynek van egy Ocho Machoja. Szombathelyen így örökké szól a dal. (Írhatnék ide kisregényt, de az úgysem érdekel senkit :-) ) Akik ismerjük az Ocho Machot, meg a dalt, úgyis közös nyelvet beszélünk. Szóval Hajrá Magyar Dal Napja, Hajrá Szombathely!

Egyed Betti

Egyed Betti (westindex.hu) kedvence: 30y - Bogozd ki link

-Sok jó emlék és sok jó buli kötődik hozzá, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül...