„Ennél szinte csak a halál jobb” – A Barnahus-fejlesztések nem állhatnak meg

Haitzmann Ágnes • 2021. január 15., péntek •
Megkapta az első adag Covid-oltást a minap dr. Lazáryné Illés Mária igazságügyi szakértő, klinikai gyermek-szakpszichológus, mert igyekszik mihamarabb újra munkába állni a Barnahus-szolgálatban. Nagy szükség van rá, hiszen egyelőre egyedül vizsgál az izlandi módszer szerint a megyében, miközben rengeteg szexuálisabúzus-gyanús gyermek ügye vár arra, hogy kíméletes igazságügyi eljárással folytatódjon. Mint mondja, negyven éve dolgozik a gyermekvédelemben, de vannak esetek, amelyek meglepik és megrázzák. Erről is mesélt a Frisss.hu-nak a szombathelyi Barnahus-szolgálat szakmai vezetője.
„Ennél szinte csak a halál jobb” – A Barnahus-fejlesztések nem állhatnak meg

 

Három kamasz tragédiája

 

Hány esete volt tavaly a Barnahusnak? Tudtak dolgozni a veszélyhelyzetben?

A járvány miatt speciális évünk volt: a Barnahus-szolgálat a gyermekvédelem Vörösmarty utcai épületében működik, és az ott lakó fiatalok védelmében három hónapra a mi helyiségeinket is lezárták. Volt tehát egy hosszabb szünet, aztán júniustól novemberig igyekeztünk behozni a lemaradást, ez idő alatt összesen 37 olyan gyereket vizsgáltam – döntően rendőrségi kirendelésre –, akinél felmerült a szexuális abúzus gyanúja. Meg kell jegyeznem, hogy a szokásosnál is súlyosabb esetekkel találkoztam. Kirívó volt az a három gyermek, köztük két kiskamasz lány és egy fiú, akik több mint fél éven keresztül súlyos abúzus áldozatai voltak, miközben jártak még iskolába. Nagy tanulsága az esetnek, hogy az úgynevezett jelzőrendszer számára – azaz a pedagógusoknak – nem tűnt fel semmi. Hogy ennek mi lehet az oka? Nehéz megmondani, mert ha az ember tényleg figyel, bizony észre lehet venni a változást a kommunikációban.

Szakemberként érik még meglepetések? Hogyan élte meg ezeket a vizsgálatokat?

A tavalyi évről szólva, ilyen esetekkel még nem találkoztam… Magam is meglepődtem azon, hogy a három gyermek vizsgálata után súlyos pszichoszomatikus tüneteim voltak. Rendkívül megviselt az ügy, ahogy a kollégáimat is. Kiugróan magas lett a vérnyomásom, és tudatosan, a szupervizorom tanácsára sokáig meg sem írtam a szakvéleményt, hogy ne kelljen elmélyednem a részletekben ismét. Amikor pedig nekiálltam, újra rosszul voltam.

Mi miatt volt ez a többi esetnél is szörnyűbb?

A tapasztalatom az, hogy többé-kevésbé számíthat az abuzált gyermek az anyjára, ha ő észreveszi vagy megtudja, hogy mi történt. Ennél az esetnél a folytatólagos súlyos abuzálásnak az anya is részese volt, az ő beleegyezésével és közreműködésével történt, ami tehát a legmegrázóbb, hogy

elképzeltem a gyermekek helyzetét: senkitől sem kaptak segítséget.

A borzalmas kiszolgáltatottság és a folyamatos rettegés legmagasabb foka ez, aminél szinte csak a halál jobb. Soha nem vizsgáltam még ilyen helyzetben lévő gyerekeket… Ami a szerencséjük volt: egy rokonnak szemet szúrt, hogy az egyik testvér nem tud megnyugodni valami miatt, ekkor törték meg a féléves csendet a gyerekek – még most is ráz a hideg, ahogy beszélek róla.

„Ketten vagyunk, nincs tanú”

 

A laikusnak ezek az esetek is bizonyítják, milyen fontos lenne a kíméletes eljárás... Mennyire elfogadott ma a Barnahus-módszer?

Vas megyében ismert, mert sokat dolgoztunk rajta, hogy az legyen: rendőrökkel, ügyészekkel, bírókkal ismertettük meg ezt a gyermekbarát igazságszolgáltatási eljárást. De tudni kell, hogy nemcsak Vas megyéből, hanem máshonnan is érkeznek ide gyerekek fizikai, lelki bántalmazás, szexuális abúzus gyanújával. Hiszen egyelőre csak nálunk létezik ez az intézmények közötti együttműködés, de szeretnénk, ha máshol is kézenfekvő lenne, hogy az izlandi módszerrel hallgatják ki a gyereket. Sajnos van olyan megye, ahol nem is hallottak még a Barnahusról, ezért is fontos, hogy ne csak előadásokkal, hanem például tanulmányokkal is érzékenyítsünk, mint nemrégiben a Magyar Bűnüldöző című tudományos-szakmai folyóiratban. Közben megjelent a harmadik gyermekvédelmi kiadványunk, további tanulmányokkal, külföldi kollégák közreműködésével is, illetve írtunk egy több mint 15 esetet ismertető kötetet, amit hamarosan majd a kollégák is olvashatnak. Elkészítettük a Barnahus-szolgálat kézikönyvét, és már elérhető a rajzfilmünk is, amivel a hozzánk érkező óvodáskorú gyermekeknek mutatjuk be a Barnahus-szolgálatot.

Hol tart a hálózat kiépítése?

2020-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) pénzt biztosított ahhoz, hogy Budapesten, Miskolcon, Debrecenben és Gyulán elkezdődjön a kiválasztott épületek átalakítása, berendezése. Folynak tehát a munkálatok, Debrecenben egy-két hónapon belül a pilotprogram el is indul.

Hogy áll a társadalom érzékenyítése? Mit gondolnak ma az abúzusról?

Egyelőre nincs nagy elmozdulás, jórészt még mindenki azt mondja: „nahát, ilyesmi úgysem történik meg a gyerekekkel”. Hogy egy példát mondjak, hiába kerül a hírekbe a sok borzalmas közúti baleset, nem javul a közlekedési morál, nem csökken a gyorshajtások és a karambolok száma sem. Itt is ez a helyzet. És hogy minek lenne visszatartó ereje? Izlandon, ahol több mint húsz éve működik ez a módszer, rájöttek, hogy

egyetlen dolog hatásos: komolyan veszik a nyomozást, hisznek a gyereknek, és el tud jutni a bíróság az ítéletig,

amely aztán ráadásul nagy sajtóvisszhangot kap. A felnőttek ott tudják: ha megteszik, elkapják és elítélik őket, jó hosszú időre. Jelenleg itthon az elkövetők nagy része azt gondolja: „ketten vagyunk, az áldozat, meg én, nincs tanú, és úgysem hisznek majd a gyereknek, ezt bizony meg lehet úszni”.

Még mindig tartja magát az a feltételezés, hogy elenyésző az ítéletek száma a feljelentésekhez képest?

Ez nem statisztika, csak egy teória, hogy 100 feljelentésre 10 vádemelés és 1 ítélet jut, és ez mindaddig egy feltételezés marad, amíg nem jutunk valódi statisztikai adatokhoz. Hiába írja elő egy tízéves törvény, hogy utólag tájékoztatást kell kapnia az igazságügyi szakértőnek az eljárásról, nem kapunk, pedig akkor pontosan látnánk, hogy mennyire eredményes a Barnahus-szolgálat, azaz mennyiben járulunk hozzá ahhoz, hogy ítéletig jusson egy ügy.

 

Oktatási központ a szakemberképzésért

 

Mik a legfrissebb törvényi változások?

Most januártól könnyebbé válik a kép- és hangfelvétel készítése a kihallgatáskor, hiszen ezt rendelkezés rögzíti. Eddig csak lehetőség volt, és beleegyező nyilatkozat kellett hozzá. Nyilván ez közös érdek, mert ezzel érhető el, hogy az abuzált gyermek csak egyszer mesélje el, mi történt vele. Az emberek el sem hiszik, hogy mennyire traumatizálja az áldozatot, ha újra és újra fel kell idéznie a bántalmazását, ezért lényeges, hogy később, az eljárásban már csak a felvételt használják. Mostantól elrendelhető, hogy a rendőrségi kihallgatás alkalmával együtt történjen az igazságügyi szakértői vizsgálat is.

Akinél nem rendelik el az új módszerrel végzett vizsgálatot, mi vár rá? Mi a kettő között a különbség?

Kihallgatja a gyereket a rendőr, és egy másik időpontban az igazságügyi szakértő is meghallgatja, mert az a feladata, hogy eldöntse: élményszerű-e, ahogy a gyermek elmondja a történetet. Ez egyrészt hatalmas traumát jelent, másrészt a két vallomás között több hónap is eltelhet, és ne felejtsük el, hogy az elkövető általában családtag, tehát ez idő alatt befolyásolni tudják a gyereket és a vallomás tartalmát. Emiatt is jobb a Barnahus-szolgálat: ott lehet a rendőr és az ügyész a szomszédos monitoring szobában, miközben a vizsgálatot – kihallgatást – végző, speciális tudással rendelkező szaktanácsadó felteszi a kérdéseket, akár úgy is, hogy azok a fülhallgatójába érkeznek a rendőrtől, ügyésztől, ő pedig kíméletesen közvetíti a gyermek felé. Látni kell, és jó lenne, ha ez a szemlélet tudatosulna, érvényre jutna a vádak megfogalmazásakor, hogy az abuzálás a gyerek egész életét tönkre teszi. Úgy vélem, nemcsak a cselekményt kellene büntetni, hanem a hosszú távú, életre szóló hatást is.

Szombathelyen a TEGYESZ-ben kialakított helyiségekben már régóta használják az új módszert. Milyen további fejlesztések vannak kilátásban?

A Barnahus-hálózat leendő munkatársait folyamatosan képezni kell, nemcsak Vas megyéből, hanem az egész országból. Az ő továbbképzésükre alakítunk most ki egy tudásközpontot a korábbi Vasi Szemle-szerkesztőség helyén. Megkaptuk ugyanis a várostól – tíz évre és teljesen ingyen – a Szelestey és Vörösmarty utca sarkán lévő ingatlant. Ahogy a korábbi városvezetés, úgy a mostani is támogatja az ügyet, azonnal segítettek, amikor kértük. A felújításra az EMMI-től kaptunk forrást, és hamarosan be is rendezzük, szintén minisztériumi és önkormányzati támogatásból. Oktatási központ és a Barnahus-szolgálatba érkező kamaszok számára kialakított váróhelyiség lesz ezen a helyen. Az a félelmem, hogy sajnos

szükségünk lesz még további fejlesztésekre és a kapacitásunk bővítésére, mert látszik, hogy egyre inkább elaljasul a világ,

és benne sok szülő is! Éppen azok, akiknek az a dolguk, hogy a gyermeküket szeressék és védelmezzék…

TOP

közösség

további frisss

lap tetejére