Amikor minden hatástalan 

Szülők szájából sokszor halljuk, hogy nagyon nehéz a gyerekkel. A legtöbb szülő számára ez általános megfogalmazás, de bizony vannak olyan szülők is, akiknek valóban öntörvényű a gyereke. De mit is jelent ez?

Az öntörvényű gyermek esetében bizony a jól bevált nevelési, fegyelmezési módszerek nem igazán vezetnek célra. Nem segít a szép szó, de a kiabálás és a büntetés sem.

Az öntörvényű gyerek jellemzően okos és nagyon tehetséges is. Képes kiállni önmagáért, és amit kitűz maga elé, azt el is éri. Szülőként fontos, hogy akaratos gyerekünket ne megtörni akarjuk, hiszen azzal csak még inkább ellenállást váltunk ki belőle. 

Mit tehetünk: újratervezés 

A legjobb, amit tehetünk, hogy engedünk eredeti elképzeléseinkből. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenben a gyereknek adunk igazat, hanem csak azt, hogy próbáljuk megérteni akaratos gyerekünk álláspontját is. A konok csemeténél a harc nem megoldás, mert csak még több ellenállást szül. Ha mindent ráhagyunk öntörvényű gyermekünkre, természetesen az sem megoldás. Fontos, hogy átértékeljük eddigi nevelési módszereinket, hozzáállásunkat, és igyekezzünk következetesek lenni.

Az öntörvényű gyerek, ha nem az történik, amit szeretne, bizony nem egy sima hisztit vág le, hanem dührohamot kap. Ilyenkor a szép szó és a kiabálás sem segít. Ha kisiskolás gyermeke még mindig gyakran kap dühromahot, ajánlatos szakemberhez fordulni. 

A legjobb taktika a következetesség. Kategorizáljuk a fegyelmezési szituációkat, ha szükséges, büntessünk, de csakis következetesen. Ha azonban úgy látjuk, lépjünk egyet hátra és hagyjuk a gyereknek, hogy kiadja magából a feszültséget és megnyugodjon. Gyakoroljuk a megértést, ezáltal ő is közeledni fog. 

A napi rutin fontossága 

Sok szülő panaszkodik, hogy akaratos, öntörvényű a gyereke, és nem tud ezzel mit kezdeni. Ahogy már említettük, megérteni próbáljuk a gyereket. Fogadjuk el, hogy akaratos, ezzel kell együtt élnünk. Fontos, hogy felülvizsgáljuk saját elvárásainkat és nevelési módszereinket, és szükség esetén korrigáljuk őket. Egy öntörvényű gyerek önálló és magabiztos, szeret mindennek utánajárni. Fontos, hogy hagyjuk kibontakozni. 

Hangos szóval, kiabálással, parancsolgatással nem érünk el semmit, sőt csak még nagyobb lesz az ellenállás. Fontos, hogy kéréseinket úgy fogalmazzuk meg, hogy a gyerek azt érezze, ez bizony az ő akarata szerint való. Ebben lehet segítségünkre a napi rutin kialakítása, hiszen ilyenkor a gyerek nem parancsot követ, hanem egy jól bevált napirendet, ami magától jön.

Ne akarjuk megváltoztatni öntörvényű gyermekünket, hanem tanuljuk meg elfogadni, megérteni őt, és türelemmel, empátiával fordulni felé.