Ókori eredet
Bármennyire is furcsának tűnhet, de a fánkot már az ókorban, több vallás kultikus süteményeként megtalálhatjuk. A zsidó ünnepek gasztronómiai szokásaiban a Hanuka ünnep ideje alatt fogyasztott fánknak régi történelmi háttere van. Kr.e. 168-ban IV. Antiókhosz Epiphanész, szeleukida uralkodó a jeruzsálemi szentélyben, Izrael legszentebb helyén oltárt emelt Zeusznak és egy disznót áldozott fel rajta. Izrael népe ezt a szentségtörést nem nézte tétlenül. Matatiás főpap és fia, Makkabi Júdás vezetésével felkelés tört ki. A harcok három és fél éven át, Antiókhosz haláláig tartottak. Jeruzsálemet fél évvel hamarabb, december környékén sikerült visszafoglalni. A Törvény előírta a megszentségtelenített Templom megtisztítását, ami nyolc napig tartott. Ehhez azonban rituálisan tiszta olajra volt szükség, hogy nyolc napig táplálni tudják vele a lámpások lángját. Felkutatták az egész Templomot, de csak egy napra való olajmennyiséget találtak. Nem tudtak mit tenni, feltöltötték vele a lámpásokat. A hagyomány szerint az olaj – csoda folytán – kitartott a nyolcadik nap végéig. Erről a csodáról emlékeznek meg az izraeliták az olajban sült fánk fogyasztásakor.
Utcáról a királyi udvarba
A fánk európai elterjedésének történetéről több, híres legenda él a köztudatban.
Az egyik, a francia beignets nevű sütemény körül alakult ki, amelyet Marie Antoinette királyné (1755-1793), XVI. Lajos hitvese, egy kalandos karneváli éjszakán ismert meg. A királyné a Tuilleriákban rendezett farsangi álarcosbálról megszökött, és álöltözetében elvegyült a tömegben, amely az utcákon kavargott. A sétálás közben megéhezett, így egy mézeskalácsos mestertől vásárolt egy fánkot. A fánk rendkívül megízlett neki, ezért az őt kísérő lovagnak meg kellett vásárolnia az egész kosár tartalmát. A karnevál elmúltával a fánksütőt a palotába rendeltette. A mézeskalácsos elmesélte a fánk receptjét és elkészítési módját a királyné cukrászának. A cukrász finomította, és egy kicsit módosította a receptet, és ettől kezdve a királyi lakomák kedvelt finomságává vált a fánk. Mivel az emberek hamar megkedvelték a finom, laktató, olcsó tésztafélét, hamar divatos süteménnyé és a farsang kísérőételévé vált.
Krapfenné rosszul célzott…
Egy másik forrás szerint a fánk bécsi eredetű édesség.
Egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vitte tovább. Ugyan nem volt könnyű az özvegy Frau Krapfen élete, de továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek.
Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott, mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, valakinek a fejéhez akarta vágni.
Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.”
Beatrice öröksége?
Más források szerint Itáliából származik, egyes feltételezések szerint Beatrice királyné közvetítésével került be Hunyadi Mátyás király udvarára. Ám Magyarországon a fánk a 19. században terjedt el igazán széles körben, de egy korabeli feljegyzés szerint 1603-ban gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában egy lakomán - hetedik fogásként - már fánkot szolgáltak fel. Maga a fánksütés szokása a Dunántúlról terjedt el, és vált egyre több helyen szokássá, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangkor édességként az asztalra kerülhessen ez a finom nyalánkság. Így vagy úgy a fánk meghódította az egész világot, ma már számos változata létezik szerte a földtekén. Ebből adjuk mi most közre a klasszikus szalagos farsangi fánk receptjét!
Szalagos farsangi fánk
Hozzávalók: 60 dkg liszt, 1,5 citrom leve, 10,5 dkg vaj, 6 db tojás, 4,5 dkg élesztő, 1 dl tej, só, mazsola, 1 dl rum
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét felverjük és félretesszük. A sárgákat a vajjal és a cukorral habosra keverjük. Egy másik tálba a lisztet elkeverjük egy kevés sóval. Az élesztőt kevés cukorral és a tejjel felfuttatjuk. Ezután a tojásos masszához a lisztet folyamatosan hozzáadjuk. Beletesszük az élesztőt és a felvert tojásfehérjét is alaposan, hólyagosra dagasztjuk, közben a mazsolát is belekeverjük. Letakarjuk és meleg helyen (ez fontos!) egy órát kelesztjük. Eztán egy nagy deszkáén kb. 1,5 cm vastagra kinyújtjuk, és kiszaggatjuk a fánkokat. Így is kelesztjük még fél órát. Ezután egy mélyebb lábasban, bő olajban,amihez hozzáadtuk a rumot is ( ettől lesz szép színe) vagy fritőzben 160-170 fokon az alábbi módon sütjük ki. A fánkok közepébe mutatóujjunkkal egy lyukat nyomunk és ez lefelé fordítva tesszük a forró olajba. A lábasra fedőt teszünk és egy percig így sütjük. Ekkor levesszük a fedőt, megfordítjuk a fánkokat és a másik felüket már fedő nélkül sütjük meg. Amikor kész, akkor papírtörlőre kiszedve lecsepegtetjük. A fánkjaink akkor lesznek szalagosak, ha a hőmérsékletet végig egyenletesen tartjuk. A fánkot baracklekvárral vagy csokoládéöntettel kínáljuk.
Néhány jótanács:
- Az összegyúrt tészta inkább híg legyen, mint kemény.
- Fontos, hogy a tésztát meleg helyen kelesszük.
- A hozzávalók legyenek szobahőmérsékletűek.
- Az olaj hőmérsékletet az olajba tett fakanállal ellenőrizhetjük, ha buborék képződik a nyél körül, elég meleg.
- Érdemes próbasütést végezni.
- Ne hagyjuk felügyelet nélkül a fánkokat sütés közben.
