Köszöntőt mondott Károly Frigyes, a szervező Kámoni Arborétumért Egyesület elnöke, majd Pál Ferenc történész szólt az emlékezőkhöz. Személyes hangú beszédében azt mondta, hogy szimbólumokban, sztereotípiákban gondolkodunk, és 1956-nak is megvan a maga jelképe: a pesti srác, kezében a Molotov-koktéllal, ahogy az orosz tankra vár. Pál Ferenc szerint ennél azért többekről is szól ’56: például az egyházakról, vagy azokról a politikai pártokról, amelyeket felszalámiztak, elkergettek. Majd így folytatta: – 1956 szellemi örökösének mondhatja magát azonban a vidék Magyarországa is, amely 1947 után fokozatosan, egyre nagyobb igát kapott a nyakába. Üres padlások, éhező gyerekek voltak az intézkedések következményei. Amikor elért ’56 híre vidékre, ezek a meghurcolt emberek a talpukra álltak. És nemcsak szolidaritást vállaltak a pesti srácokkal, hanem felutaztak maguk is, fegyvert ragadtak, megfogalmazták a saját követeléseiket, és sokan az életüket is áldozták – hangsúlyozta a szónok, aki azt is hozzátette, hogy ezenkívül számos kisebb, jelképes cselekedet is fűződik a vidéki magyarsághoz ’56-ból.
Ilyen az is, hogy itt, vidéken, Szombathelyen létesült az első emlékhely egy erdész jóvoltából. Tette magában hordozta a reményt: ha majd megnőnek az elültetett fák, talán újra a nép akaratából, nem pedig az ellenséges hatalmak érdekében vezeti a kormány az országot.
A jelenlévők koszorúkat helyeztek el az ’56-os hősök emlékművénél.
