A tavalyi Dosztojevszkij óta vártam az újabb Ivo Krobot-darabot a Weöres Sándor Színházban, szeretem a cseh rendező elegáns humorát vagy épp a precíz stílusát, amivel az első percben már levesz a lábamról. Az idei nyitóelőadáson is így volt, megalkotott egy világot, amitől fél pillanat alatt az orromban éreztem a hideg tengeri levegő illatát.

Hartai Petra és Matusek Attila

Igazi apró ír szigeten, ír faluban játszódik a történet, ír boltban, ahol a polcon szorosan egymás mellett sorakoznak a zöldborsókonzervek, ír tájon, minden zöldesszürke és kopár, ír emberekkel, akik kötött pulóverekben és olajzöld esőkabátban élik mindennapjaikat. A mérnökien tervezett unalom falakat dönget az emberek között. A kilátástalan jövő groteszk képét festi le Martin McDonagh műve, ahol a magány a legkézzelfoghatóbb velejárója az életnek.

Balogh János

Ebben a sivárságban él a sziget kriplije, Billy, aki a tehenek fixírozásával tölti napjait. Nagynénje Kate és Eileen egy kis boltot vezet, ahol a legkeresettebb termék a sárga hami-nyami és a mentolos golyócska, ők az egyetlenek, akik törődnek csámpás Billy-vel. A kis faluban persze mindenki ismer mindenkit, nincs titok, amiről hozzá kell tenni állandóan gondoskodik a pletykákból élő Jonnypateenmike. De mégis hatalmas hírnek számít, hogy a szomszédos szigeten, Inishmooron egy hollywoodi filmet forgatnak a jenkik. Innentől Billy egy csellel eléri, hogy ő is helyet kapjon abban a csónakban, amivel ismerősei elindulnak a szigetre, hogy filmszerepet kapjanak.

Szabó Tibor és Endrődy Krisztián

Krobot újra jó színészeket választott maga mellé. Csonka Szilvia alakításának mindig jót tesz a rendező, állandóan új arcát mutatja, ez a mostani csoszogós-légycsapdosós is örök emlék marad. Ugyanilyen színész Szabó Tibor is, aki a pálinkásüveget szorongató anyjával- Vlahovics Edit- együtt talán a legemlékestesebb párosa volt a darabnak. És ki nem hagynám Balogh Jánost, vagyis a nagybetűs kriplit, aki a maximumot nyújtotta a csámpás Billy-ként. De Endrődy Krisztiánra, Kiss Marira vagy Matusek Attilára gondolok, mind zseniálisak és szerethetőek. Dőltem a hörögéstől Hartai Petra káromkodásán és a snapszlis poharat a kabátzsebében rejtegető Horváth Ákoson. Tényleg bejött minden alakítás.

Horváth Ákos

Varró Dani zseniális fordítása nagyot dob a darabon, olyan szikrázó színt kölcsönöz neki, amit bármikor szívesen visszahallgatnék. A mű azonban túlmutat az alaptörténeten, mert a sorok közé fészkelte magát a tenni nem akarás, az egy helyben maradás édes dilemmája, és a fiatalok soha el nem szakadási vágya a szülőfalutól. Ezeket a díszlet finoman hangsúlyozza a súlyos kövekből kirakott határral. Az 1934-ben játszódó történet akár lehetne mostani is, igazi tragikomédia. Nyomorult világ ez, benne sok-sok lelki nyomorékkal.

Krobot rendezése kissé érzelmes, de emellett nagyon emberi és hiteles. Nem erőlteti túl a mondanivalót, a százötven perc játék közben bőven van idő elmerengi a nyers díszleten, és a színészi mimikán. Eléri, hogy vágyódjunk, hogy akarjunk többet és jobbat még úgy is, hogy minden tele van szívbemarkoló kétellyel és titkokkal. Feltétlenül ajánlom mindenkinek.