Nem csak hosszútávú kapcsolatokban gyakorta felmerülő probléma, amikor az egyik fél sokkal nyitottabb lenne az újításokra, de legalább a minimális változatosságra szex terén, partnerének meg jó mindig minden ugyanúgy. Ugyanabban a pozícióban, ugyanolyan tempóban, mindent ugyanabban a sorrendben, stb. Egyszerűen nem igényli a fantáziát semmilyen téren a testi szerelemben. Miért van ez így és van egyáltalán erre megoldás?
Kétség kívül mind a nőknek, mind a férfiaknak van okuk rá – legalábbis a pszichológusok szerint – hogy „ha valami jól bevált”, azon ne akarjanak változtatni. A nők számára – és erről már korábban többféle szempontból is szót ejtettünk – sokkal összetettebb egy szexuális aktus, mint a férfiaknak. A ráhangolódástól kezdve az izgalmi állapot növelésén át a koncentráció megtartásáig, végül a csúcspont eléréséig a szex egy nőnek minden pillanatban „komolyabb” feladatot jelent, mint egy férfinak. Épp ezért, ha egyszer bevált, hogy például szükséges az előjáték során az orális szex – nem beszélve annak milyenségéről - hogy milyen pózban a legélvezetesebb a behatolás, hogy milyen testhelyzetben tudják elérni a legkönnyebben az orgazmust, akkor legközelebb miért is akarnának mással próbálkozni?
A férfiakban pedig – állítólag – akár elismerik, akár nem, sőt, akár tudnak róla, akár nem, valójában folyamatosan ott lappang a félelem az esetleges felsüléstől. Hogy egyszer csak majd nem tudnak „teljesíteni”. És ez a félelem készteti őket arra megint csak, hogy ha „legutóbb” minden tökéletesen klappolt, akkor még véletlenül se akarjanak változtatni rajta, mert ezzel a felsülés kockázatát növelnék. Ismétlem, mondják a pszichológusok.
Aztán létezik egy prózai ok is. Az idő faktor. Esetleg kiegészítve az energia tényezővel. Ugyanis a hétköznapi taposómalomban kinek van elég ideje a szexre? Meg energiája? A hajtás, a munka az muszáj, anélkül nem létezhetnénk, emiatt meg tele vagyunk stresszel és persze kell szexelni, meg hiányzik is, de mire az ember oda kerül, egyrészt már „hulla fáradt”, másrész már a következő nap teendőin járnak a gondolatai. Akkor meg természetes, hogy a „legyünk túl rajta minél gyorsabban” érzés keríti hatalmába.
Valljuk be, az újításokhoz, a fantáziák kipróbálásához két dolog biztosan kell. Sajnos a rossz hír az, hogy épp azokról van szó, amikből a legkevesebb marad ilyen célokra, az időről és az energiáról. És akkor mi legyen? Mondjunk le végleg arról, hogy egyszer csak majd nem misszionárius pózban fogunk elélvezni, hogy egyszer majd más szögből is gyönyörködhetünk partnerünkben szex közben, hogy amiről az „egész net harsog” segédeszközt mi is valaha kipróbálhatjuk?
Tuti megoldás nem létezik, de azért egy-két tanácsot érdemes megfogadnunk! Először is fogadjuk el partnerünket, vágyait, még akkor is, ha mások, mint a sajátjaink. Aztán fogadjuk el, hogy a szex az valóban van olyan fontos, hogy érdemes, megéri vele „foglalkozni”. Még akkor is, ha jelen pillanatban nem így érezzük mi, saját magunk. És ha nem is a hétköznapok során, nem is minden alkalommal, de mindenképpen találjuk meg a módját annak, hogy igazán ráhangolódjunk, úgy, hogy ne kelljen sietni, nem vagyunk épp energiatartalékaink utolsó maradékánál. Ha meg nem lenne magától kedvünk ehhez az egészhez, akkor teremtsük meg a saját hangulatunkat.
Csináljunk olyan dolgokat már nap közben is, ami nem viszi, hanem inkább hozza az energiát. Lehetőség szerint közös programokat társunkkal. Este segíthet egy pohár bor is, természetesen. És ki tudja, lehet, hogy „egy nap” azon kapjuk magunkat, hogy mi leszünk a kezdeményezők, illetve partnerünk egyszer csak csillogó szemekkel fogja hallgatni ötleteinket szexuális életünk változatosabbá tételével kapcsolatban. Egy biztos, megéri, hosszú távú kapcsolat esetén mindenképpen, és azt se felejtsük, hogy az egész mindkét fél érdekében kellene, hogy történjen. Nincs más célja és nem is lehet a szexnek, mint az örömszerzés. Alapesetben két ember között, akik szeretik egymást…
