Azzal eddig is tisztában voltunk, hogy az Emlékmű füves és betonos részein sok a szemét, most kimentünk, megnéztük, hiszen közeledik a tavasz, és ilyenkor sokan vágynak a szabadba. Kedvelt "üldögélős" hely az Emlékmű pados tere, de a különböző italos dobozok, a cigicsikkek, az üvegszilánkok, az eldobott papírzsebkendők és egyéb szemetek miatt a látvány nem az igazi. Felmerül a kérdés, hogy mégis ki szeretne a hulladékdomb tetején romantikázni, sétálgatni. Amikor kint voltunk, akkor is fiatalok, szerelmes párok uralták a helyet. A helyiek szerint az éjszakai légyottok sem ritkák a város ezen részén.
Később a Parkerdő felé is elkocsikáztunk, hogy felmérjük ott vajon tiszta-e a terep. Nemrég gyűjtötték össze a kukákból a kirándulók szemetét, és a környéket is megtisztították. Bár az Emlékművet és a Parkerdőt összekötő útszakaszon, az árkokban láttunk néhány üres üdítős flakont és pár kiszórt ruhát.
Az Emlékműhöz visszetérve azért arra felhívnánk a figyelmet, hogy oda feljutni egy sáros, kátyús területen lehetséges csak. Ezért ezt a szakaszt kikerülve az autósok saját kis utakat "tapostak ki" a kocsijukkal a fák között. Ennyit a mai romantikánkról, befuccsolt!
