A Frisss FM 97.7 műsorvezetője, Farkas Beni kérdezett.

Folyamatos munkát adnak a fellépések, illetve a műsorkészítés?
Igen, úgy gondolom, hogy ez egy folyamatos munka. Amíg mondjuk a Cefrepalota másfél év volt, és az is kevésnek bizonyult, mert pár helyre nem jutottam el vele. Annak kicsit túl gyors volt a kiégetése vagy kipörgetése, úgy hogy ez a műsor valószínűleg hosszabban fog turnézni. 

Hogy áll össze egy műsor?
Amikor már ment a Cefrepalota és már beállt egy állandóbb anyagra, közben már gondolkodtam az új műsoron. Ez egy olyan műfaj, ami állandóan változik, még a műsor közben is változtatok. Most is két előadás volt egymás után és nem volt ugyanaz. Úgy érzem, mindig létezik egy olyan fázis, amikor már szinte majdnem kész és akkor már lehet gondolkodni a következő est programján. A Cefrepalota második felében már ezen gondolkodtam, csak raktároztam, ugyan még nem dolgoztam ki az ötleteket, csak félretettem, hogy ez majd jó lesz. Például a gyerek blokk most nagyon hangsúlyos ebben a ,,Nincs idő gólörömre” című estben, amit május 27-én újra meghallgathatnak, megtekinthetnek Szombathelyen, az MMIK-ban.

Mikor jön el a pillanat, amikor azt érzi, készek az ötletek, mehet velük a közönség elé?
Mindig van egy vázlatom, hogy mikről szeretnék beszélni, azt elmondom a barátaimnak és aztán a közönség elé állok. Attól, hogy figyelnek, valahogy megváltozik bennem a koncentráció és elkezd máshogy működni. A blokkok jobban összerántódnak témák szerint, tehát egy nagy gomolygás van először, mint a világegyetemben, aztán a poén gravitációja kis naprendszereket hoz létre a műsoron belül.

Korábban azt mondta, hogy az első három est egyfajta trilógia volt, és szeretne ettől majd elrugaszkodni. Ez mennyire sikerült?
Nem annyira, mint gondoltam, mert az alkotói szándék és a megvalósulás mindig eltérő. A „Bödőcs Londonban”, a Cefrepalota londoni változata, amit ott vettünk fel. Ott hagytam abba, mert a Böllérbalettban azért még sok olyan rész volt, ami a rádiókabaréval átfedést képezett. 

Eljött a rádiókabarétól, a tévéműsorból is kilépett…
Valóban, csak a Comedy Centralon az egész esteket adom el, ezért volt egy hang, egy olyan őszintébb vagy radikálisabb, pimaszabb, vulgárisabb, erősebb és érdesebb megfogalmazás, amire szerintem a „Bödőcs Londonban” esetében ráéreztem, és ezt tovább tudtam vinni ebbe az estbe. Olyat akarok mondani, ami egyébként provokatív. Nem úgy találom ki, hogy ez akkor most legyen provokatív, hanem elégedetlen vagyok a közélettel vagy a médiával kapcsolatban sok mindennel, és a teremtéssel, ami szerintem nincs, de azzal kapcsolatban is vannak problémáim. 

Kertész Imrét olvastam sokat, mert írok egy paródia kötetet, ami szeptemberben jelenhet meg, és a Nobel-díjas szerzőnkről is írtam benne. Irodalmi paródiák lesznek benne, és akkor mondja Kertész Imre, hogy egyszer csak rájött, hogy az élete és az életének a megfogalmazása közt ne legyen különbség. Vagyis úgy beszéljen a színpadon, ahogy a kocsmában is beszélne valakihez. Persze sokkal jobban össze van foglalva és rendezettebb a színpadi megszólalás, de mégis az a hang, az az őszinteség és a radikalizmus is meglegyen. Ez az irodalmi kötet egyébként februárra-áprilisra volt beütemezve, de megkért a kiadó, hogy szeptemberben legyen a megjelenés. Sátánmackó lesz a címe, mert ez egy krasznahorkai paródia, amelyben Micimackó szereplői jönnek elő Tar Béla világában. Most Kosztolányit írok éppen, azt olvasom, jól állok a kötettel, május végén kell leadnom a könyv anyagát.

Az embernek sokszor az az érzése, hogy ez a politikai humor szinte teljesen kiveszett a mostani humoristákból, és talán Ön az egyetlen, aki ebben kivétel. Ennyire kényes lenne ez a téma mostanában Magyarországon?
Nemcsak kényes, hanem a közöny miatt perifériára is szorult. „Az emberek” vagy hardcore rajongói valamelyik oldalnak, pártnak, ami nem jó, vagy pedig közönyösek, ami szintén rossz. Szerintem nekünk megrendelői oldalról kellene néznünk a politikusokat vagy pártokat, mint egy üzletben, ha veszel egy bort mondjuk. Ki mit ajánl, elolvasod, megnézed, hogy eddig mit csinált, szóval sokkal kritikusabban kellene szemlélni az összes pártot. Azért, mert szavazok valakire, attól még - nekem legalábbis - semmi közöm azokhoz, akikre eddig voksoltam. Utána is elégedetlen voltam velük, meg előtte is, de mégis ez volt, akkor rájuk szavaztam. Mi állampolgárok vagyunk, és hülyeség ez a törzsi dolog, hogy vannak MSZP-sek, Fideszesek, DK-sok meg Jobbikosok. Szerintem nem ilyen halmazok vannak a társadalomban.

Bölcsész végzettségű és a műsoraiban számos kulturális utalást tesz. Ennek az intellektuális humornak még van létjogosultsága, illetve nem szokott problémát okozni, ha egy-egy poén nem jön át?
Dehogynem. Ezek rizikók. Mondták Stephen Hawkingnak, amikor írta az Idő rövid történetét, hogy ha beletesz egy egyenletet a könyvbe, akkor az megfelezi a példányszámot. Nálam is ez van, ha Dosztojevszkijjel meg James Joyce-szal jövök, az visszaüthet azzal, hogy nagyképűsködöm meg a közönség nem tudja, hogy kiről van szó. De ellensúlyozom ezt a Jenőékkel meg az örök emberi dolgokról való beszéddel. Nagyon sokat tanulok James Joyce-tól is, de a Jenőéktől is. Nálam az, hogy egy jó mondatot hallok például vagy egy jó emberrel találkozom vagy egy jó alkotótól olvasok, az sokat segít, nincs ilyen hierarchia, hogy a James Joyce előbbre van. Az a lényeg, hogy a jó mondat bármikor, bárhonnét jöhet. Egy búcsúszentlászlói kocsma mögötti kuglipálya mellől, amikor már nincs is kuglipálya, mert benőtte a gaz, de majdnem eldől egy ember és közben mond egy mondatot, ami nagyon jó, akkor én azt szívesen felhasználom.

Búcsúszentlászlóról már el is várják, hogy meséljen.
Nem erre törekszem, de amikor kutatok, anyagot gyűjtök meg youtube-ozok, hogy mi legyen, milyen témákat lehetne még feldolgozni, akkor Szentlászló csak úgy van, mert Pesten élek, és lejárok Szentlászlóra a gyerekekkel. Adódik, hogy beszélek egy csomót a gyerekekről, akkor elmesélem milyen az, amikor velük lemegyünk, milyen volt az én gyerekkorom, milyen az övüké, hogy ők ilyen kétlakiak, hogy Pesten is élünk meg lejárunk Szentlászlóra is, és ez milyen lehet nekik. Abból lesz a műsor, ahogy élek, csak nyilván átszűrve, szelektálva és megbolondítva.

Tudatos dolog, hogy Búcsúszentlászlót behozta a köztudatba?
Nem. Politikai paródiákkal meg tévés személyiségek paródiáival kezdtem, és elfogyott az anyag, mert minden héten ugyanazoknak léptünk fel a hőskorban, és nem tudtam, hogy miről meséljek. Akkor adódott ez, mert kollégákkal eljártunk italozni és a kocsma asztalánál meséltem ezekről a figurákról. Egyszer mondta a Kőhalmi, hogy ha nem mesélem, akkor ő fogja. Megfenyegetett és elkezdtem én mesélni a következő héten. Így kezdtem el Ferusról és Jenőről is beszélni.

Egyébként mindig nagy érdeklődés mellett lép fel, szinte bárhol jár, ott egy plusz előadást kell beiktatni. Szombathelyre májusban jön vissza...
Igen, május 27-én valóban újra fellépek. Nem tudom hány éve járok önálló estekkel, de mindig kicsit több volt minden évben, mint amennyit eredetileg terveztem. Most, hogy kihagytam fél évet, nagy az érdeklődés. Valóban minden városban édes teher, hogy egy teljesítménytúrához hasonlít a turné. Nem számítottam erre, hogy majdnem minden városban kétszer kell előadnom és ilyenkor nagyon kell figyelnem, hogy ne igyak túl sok bort például az első alatt, meg aludjak délután. Van egy ilyen sport része is a dolognak, hogy mind a két esten ugyanazt a színvonalat megkapja mindkét hallgatóság.