A mai felgyorsult világban képesek vagyunk egy pillanat alatt túllendülni bármin, küzdelem nélkül feladni a dolgokat, hevesen megélni az érzelmeket, majd ugyanolyan gyorsan ismét továbbállni. A filmvásznon sem látunk mást, mint állandó pörgést, hollywoodi romantikát vagy hihetetlen történeteket természetfeletti főszereplőkkel. A Testről és lélekről nem ilyen. Ez egy lassú mozi, minden pillanata a végletekig átgondolt, minden képkocka mély jelentőséggel bír és a főszereplők is pont olyanok, mint mi magunk; bizonytalanok és belefáradtak a hétköznapokba.
Enyedi Ildikó rendezőnőnek nem volt idegen a lélek legmélyebb bugyraiban elmerülő drámázás, hiszen neki köszönhetjük a rendívül színvonalas Terápia című HBO sorozatot is. Ahogy a sorozatban, itt is a főszereplőink sajátos gondolat-, és érzelemvilága adja a film sava-borsát, a történet pedig csupán arra szolgál, hogy terelgesse a szereplőket a kitejesedés felé vezető úton. Maga a helyszín, a vágóhíd is kiemelkedő szerepet kap, és nem azért, mert az ott történt lopás indítja el a fő cselekményszálat, hanem mert minden egyes jelenetnek mélyebb, szimbolikus jelentősége van. A marhák viselkedése, feldolgozása, mind metaforája a két emberben lejátszódó érzelmi vívódásnak és szöges ellentéte a nyugodt erdőnek, ahol a férfi és a nő szarvasként él boldogan.
Ugyanis ez köti össze őket. Mária és Endre ugyanazt álmodják, hogy szarvasként járják a téli erdőt, élelmet keresnek, isznak a folyóból és közben csak egymásra számíthatnak. Ez azonban csak akkor derül ki, amikor a vágóhídon, ahol a férfi gazdasági vezetőként, a nő pedig minőségellenőrként dolgozik, egy piti bűntény kapcsán mentálhigiénés vizsgálatnak vetik alá a dolgozókat. Miután fény derül erre a furcsa egybeesésre, a szótlan, visszahúzódó Mária és a fél kezére béna, lelkileg kiégett Endre elkezdenek közeledni egymáshoz. Azonban a bimbózó kapcsolatot több tényező, többek között a főszereplők saját korlátai is nehezítik.
Máriát Borbély Alexandra, a Katona József színház színésznője, Endrét pedig egy eddig dramaturgként dolgozó, 64 éves férfi, Morcsányi Géza játssza, remekül. Egyiküknél sem tűnt a karakter túljátszottnak, tényleg elhittem, hogy akármelyik munkahely bármely két dolgozójáról szólhatna ez a történet. De ez igaz a mellékszereplőkre, sőt az egész miliőre is, már-már zavarbeejtően hétköznapi és undorítóan realisztikus minden. Egyedül az álomjelenetek tűnnek ki a művészi szürkeségből, gyönyörűek és békések.
Aki egy igazán elgondolkodtató, csodásan fényképezett, különleges magyar filmet szeretne megnézni, annak mindenképp ajánlom, dráma kategóriában az elmúlt évek egyik legjobb hazai alkotása lett a Testről és lélekről.
Ezekben az időpontokban nézheted meg a Savaria Moziban, ezekben pedig a Cinema Cityben.
