Maureen Drennan a Rhode Island-i Block Islanden nőtt fel, ahol két dolog szinte állandó volt, a ködös égbolt meg a rengeteg víz. A szélfútta táj ugyan gyönyörű, de rendkívül elhagyatott.
Nemrég Drennan visszatért gyerekkora kísérteties színhelyére, hogy a tájat önarcképként használva érzékeltesse azt, ahogy elszigetelődtek egymástól a férjével.
Amikor a férje, Paul súlyos depressziós lett, Maureen próbálta megérteni, mi járhat a párja fejében. A küzdelmes időszakban a fotózások intimitása újra közelebb hozta őket egymáshoz.
"Ahol a szavak kudarcot vallanak, a képek kitöltik az űrt." - állítja Drennan.
Így született meg végül a "The Sea, That Surrounds Us" (A tenger, ami körülvesz minket) című fotósorozat, ami nem mellesleg egy sor Pablo Neruda egyik szerelmes versének az egyik sora. A képek felén Paul szerepel, ahogy küzd a depressziójával, a másik felén Block Island-i tájképek, amik Maureen lelki világát és érzéseit tükrözik.
Drennan korábbi sorozatai általában a megszokott receptet követték, vagyis a kívülállóként nyerd el a közösség bizalmát a közös munka során és a végére bennfentes leszel, de ez a mostani egészen más volt számára.
"Ez a projekt teljesen más volt mint a korábbiak, mert most a páromra és a kapcsolatunkra fókuszáltam, és ez a téma túlságosan is közel állt hozzám. Paul mellett bennfentes voltam, aki kívülállónak érzi magát." - vallott érzéseiről Drennan.
"A projekt legnehezebb része a kezdet volt. Paul végigjárta a depresszió állomásait, én pedig nem akartam őt kirekeszteni azzal, hogy kamerával követem és állandóan fotózom. De, amint elkezdtük a munkát, része lett az életünknek, egy olyan dologgá vált, amit közösen csinálunk." - tette hozzá Maureen.
Annak ellenére, hogy Paul rosszul érezte magát a kamera előtt, észrevette, hogy a felesége minden apró gesztusát, mozdulatát lesi, hogy jobban megérthesse a lelkiállapotát.
"Végülis, sohasem tudjuk, vagy értjük igazán, hogy valaki hogy érzi magát, vagy hogy mit gondol, mi csak a jeleket látjuk. Tomas Tranströmernek van egy csodálatos verse, a Romanesque Arches (Román Boltívek), ami nagyon gyönyörűen leírja ezt az egészet: Végtelen boltívek vannak bennünk. A jelenlegi helyzetünkre pedig ez a sor rímel: Benned egymásba fonódó boltívek nyílnak végtelenül, Sohasem leszel teljes és ennek így is kell lennie." - mondta Maureen Drennan.
Ez a zűrös és kusza korszak azóta lezárult Drennan életében. A távolság, ami szétválasztotta őket mára megszűnt, és a közösen átélt nehézségek megerősítették a párkapcsolatukat.
Az biztos, hogy nem a fotózás játszotta a kulcsszerepet a javulásban, de Drennan biztos benne, hogy segített, mert így ebben a zavart állapotban segített neki kontrollálni az eseményeket és így mindkét felét látta a kapcsolatuknak.
