Ahogy ITT már élőben tudósítottunk róla, Halász Bence a héten a 4. helyet szerezte meg a tajvani Universiádén. A verseny után 1 nappal, már egy rövid pihenő után beszélgettünk Németh László és Németh Zsolt fiatal tanítványával. 

Milyenek voltak a versenyfeltételek Tajvanon?
Sajnos a körülmények egyáltalán nem voltak adottak egy jó versenyhez. 17 kalapácsvető jutott a döntőbe, ami bármely más versenyen nem fordult még elő velem. Talán kicsit afelé hajlottak a szervezők, hogy a szintet úgy állapítsák meg, hogy a helyi kalapácsvető jusson be a döntőbe?!

A hőség és a magas páratartalom sem kedvezett, gondolom?!  
Eszméletlen szakadásba kezdett az eső a bemelegítés előtt kb. 5 perccel, ezért szinte csak egy kis gimnasztikával mentem be a callroomba. Ott próbáltam valamit melegíteni, aztán meg már a dobókörnél, de nem volt bennem egy darab forgás sem bemelegítésként, a próba dobások előtt. Ahogy esett az eső csak egyre melegebb és párásabb lett az idő. Nagyon izzadtam, már a törölközőmből is csöpögött a víz.

Tizenhét döntőssel gondolom jól elhúzódott a verseny…
Valóban nagyon lassan zajlott a finálé. Az első dobásnál megcsúszott a lábam és azért lett annyi, amennyi. Aztán várni kellett fél órát a következő dobásra, de az sem sikerült igazán. Harmadikra összeszedtem magam és tudtam javítani. Szerencsére 3 sorozat után felgyorsult a dolog, gyorsabban jöttek a dobások, mivel a legjobb 8 folytatta. Ekkor a 3. helyen álltam. A 4-5. dobásom kifejezetten jó volt, végre volt benne sebesség és lendületesség, de sajnos hálóba vágtam mindkettőt, egy apró technikai hiba miatt. Hatodikra meg már mindent vagy semmit alapon csináltam, jó is lett a mozgás, de már nem volt erőm 2 és fél óra versenyzés után. Így nem tudtam javítani, maradt a 73.79 méter.

Jól érzem, hogy elégedetlen vagy a 4. hellyel?
Nagyon megszenvedtem ezen a versenyen, de gondolom minden európai. Úgy izzadtam, mint akit leöntöttek vízzel, elfogyott az erőm. Ezek nem kifogások voltak, amiket írtam, csak a tiszta tények. Úgy gondolom, hogy egy nálam jobb versenyzőnek is nehéz ezekkel a feltételekkel  megbirkóznia. Több volt bennem, de a negyedik hely nem rossz, ugyanakkor a bronzérem elérhető lett volna. Továbbra is azt mondom, hogy bátrabban kell elkezdeni az első két dobást.

Hogyan tovább?
Felkészülten érkeztem a versenyre, de most nem jött ki a lépés, amit tudok, de ismét én voltam a legfiatalabb a mezőnyben, így a negyedik helyezés bíztató. Két év múlva, Nápolyban kerül megrendezésre a verseny. És ott is tudok még bizonyítani. A maradék idei két versenyből szeretnék összehozni legalább egy 76 méter feletti eredményt, hogy azzal tudjak továbbmenni a következő szezonra.

Mikor látunk hazai versenyen legközelebb?
Szeptember 2-3-án, az MTK pályán, Budapesten, az Atlétikai Szuperliga döntőjében.