A szombat esti vihar és az ugyancsak legendás Karthago együttes fellépése után, kisebb csúszással, 22 óra körül kezdődött meg az Emlékmű-Feszt hetek óta várva várt nagykoncertje. A 74 éve Szombathelyen született Benkő László a Weöres Sándor Színház igazgatóját, Jordánt Tamást kérte fel, hogy a színpadon köszöntse a legendás zenekart. 

Jordán ezt meg is tette és elmesélte, hogy évtizedes barátság köti őket össze Benkővel és a zenekar tagjaival. Sok közös munkájukra jó szívvel emlékeztek mindketten, majd Benkő azt mondta, hogy ,,Jordán egy zseni, a mai kor hőse".

Az 1962-ben alakult zenekar köszöntése után a színpadi kivetítőn a múlt fotói jelentek meg, felidézték az Omega - kimondani is sok - elmúlt 55 évét, majd a Radetzky-marsra bevonultak a zenekar tagjai is.

A kiemelkedő látvány- és fénytechnikai elemekkel színezett show első száma az Életfogytig rock and roll volt, majd jött a Babylon. Mickey és Elefánt valamennyi dalnál kitett magáért, a közönség pedig csak ámult, bámult.

A harmadik számnál aztán a valamennyi korosztályt felvonultató koncertlátogatók is bekapcsolódtak  és közösen énekelték az ,,Ez egy életre szól” kezdetű lassú számot, így megjelentek a szombat esti éjszakában a telefonok és az öngyújtók fényei is. 

Közben eleredt az eső, de ez senkinek sem szegte kedvét. Jött a ,,Tízezer lépés”, és az ugyancsak 74 éves Kóbor, korát meghazudtoló módon énekelt és táncolt a színpadon. 

Aztán előkerültek az esernyők, majd következett a Kötéltánc. A Ballada a fegyverkovács fiúról című dalnál egy emberként énekelt a tömeg, ahogy a Szállj csak szállj tovább nagy sikerű számnál is.

Az első sorokban Omega zászlót lengettek a rajongók, de más zenekari szimbólumok is megjelentek, miközben a legendás dalok zöme elhangzott.

Újra egy fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak. A kétórás koncerten a hangzás, a látvány és a technika egészen parádés volt. Na igen, az 55 év maga a rutin és a színtiszta profizmus!