A programot azért szervezték, mert számban és arányokat tekintve is egyre több a fogyatékos hallgató a felsőoktatásban, így az oktatók és a tanulók is gyakrabban találkoznak velük. Felmerült az ötlet, hogy meg kellene ismertetni a diákokkal, hogy milyen például mozgássérült társaik élete, helyzete, milyen nehézségekkel szembesülnek a mindennapokban. A rendezvényen a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar és a Természettudományi és Műszaki Kar fogyatékos hallgatói is részt vettek. Önként jelentkezhettek azok a fiatalok, akik tudni akarták, milyen fogyatékosként élni. Egy kicsit bepillantást nyerhettek a nehézségekbe.
Katona Attila, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar dékánhelyettese nyitotta meg az érzékenyítő tréninget. Kifejtette, hogy a hallgatóknak oda kell figyelniük, támogatniuk kell mozgássérült, diszlexiás vagy éppen diszgráfiás társaikat. Emellett olyan módszerekre van szükség, melyek segítségével azok, akik valamilyen hátránnyal rendelkeznek, a hagyományos iskolai közösségekbe nőjenek fel, a többiek pedig lássák a mindennapi küzdelmeket. Az a tapasztalata, hogy a csoporttársak teljesen elfogadják ezeket a diákokat.
Pólay Veronika, a BDPK fogyatékosügyi koordinátora, főiskolai docens elmondta: az ép hallgatók kicsit tanácstalanul állnak ahhoz, hogyan támogathatnák a fogyatékos diákokat – ezért is volt szükség a tréningre. Egy diszlexiásnak, diszgráfiásnak nehéz segíteni, a mozgáskorlátozottaknak és a látássérülteknek könnyebb. A jelentkezők különböző feladatokon keresztül ismerhették meg társaik küzdelmeit. Ha ezeket később felidézik, talán empatikusabban állnak majd hozzájuk - tette hozzá.
Aztán következett a neheze, a megoldandó feladatok, persze bekötött szemmel: szendvicskészítés (kenyeret, zöldséget, sajtot, felvágottat vágni, majd összerakni), pohárba kellett vizet önteni, tesztet kitölteni, gyümölcsöket és pénzérméket felismerni tapintás alapján, fűszereket szaglás alapján, krumplit hámozni, és egymást felismerni. A vállalkozók azt hitték, könnyű lesz, de így, hogy nem látták, mit csinálnak, bizony nem volt egyszerű.
Közben megkérdeztünk egy mozgáskorlátozott hallgatót, Egyed Orsolyát, aki történelem-magyar szakon tanul, hogy mi a tapasztalata az egyetemen, hogy viszonyulnak hozzá a többiek. A válasz: annyira természetesen, jól kezelik, támogatják a társai, hogy szinte eltűnik a fogyatékosséga. Minden közösségben már az első héttől befogadták, nincsenek problémák.
Egyébként hatvan fogyatékossággal élő hallgató van a két karon, kétharmaduk diszlexiás, diszgráfiás, négyen mozgáskorlátozottak. Érzékenyítő tréningre igenis szükség van, vegyünk rajta részt minél többen! Fontos, hogy megértsük, milyen a fogyatékos emberek élete, milyen nehézségeik vannak. Segítenünk és támogatnunk kell őket! A tréning holnap folytatódik a SEK-en.
