A Bolygó-patak mellett, Szombathelytől 7 kilométerre, délnyugatra található Nárai. A község neve a szláv Narajov személynévből származik és már a vaskorban lakott terület volt. Az ókorban Savaria külső övezetéhez tartozott a falu, itt éltek a város polgárai a villáikban, de ültetvények is voltak erre.
A község határában lévő egyik magaslaton még a 19. században találtak villaépületeket, illetve azok maradványait, cserepeket és római érméket is. A mai települést 1238-ban említik először, akkor még terra Narey néven, 1257-ben viszont már villa Naree néven szerepelt.
1434-ben Nara, 1447-ben Nare, 1468-ban Naray néven került feljegyzésekbe a település. A Szent Tamásnak szentelt temploma viszont már 1447-ben állt.
A falu a Náray család ősi birtoka volt, ők a középkorban több magas tisztséget töltöttek be. Aztán 1549-ben a Nárayak mellett a Sárfy és Basso nemesi családok voltak még jelen. A falut és a Náray család teljes levéltárát egy 1583-as tűzvész teljesen elpusztította. A török dúlás után főként horvátok betelepítésével igyekeztek pótolni a megfogyatkozott lakosságot.
1598-ban az Anyos, a Kerekes, a Bolday, a Náray és a Sárffy családoknak volt itt birtoka, és a faluban 13 zsellér volt. 1627-ben 22 nemes élt itt, közülük 17 a Náray családhoz tartozott, 1707-ben viszont már csak 17 nemest és 3 nemesi özvegyet tartottak számon a településen. 1720-ra a taksás nemesek száma 20 volt.
További érdekesség, hogy 1744-ben egy összeírásban 25 jobbágyot, 33 zsellért említenek, míg 1774-ben már 56 jobbágy és 29 zsellér élt itt, 1780-ban pedig az összlakosság 545 fő volt. A megerősítő nemesi igazolást 1746-ban kapta meg a község, méghozzá Pálffy János nádortól.
A temetőkápolnát 1826-ban építették és talán a mai napig ez az egyetlen még álló műemléki védettségű épület. 1832-ben a településen 26 házas és 6 házatlan zsellér élt, közülük egy iparos, egy kovács, három kézműves, egy takács, egy szabó és egy mészáros volt. Az első kataszteri térkép 1857-ben készült a településről.
A rossz életkörülmények miatt a 19. században sok nárai lakos emigrált a tengerentúlra. Az első világháborúban 45, a másodikban 31 nárai lakos esett el a harcokban. Bár az ütközetek elkerülték a települést a második világégés idején, a szovjet katonák erőszakoskodása, fosztogatása és a település határában lezuhant repülő története megmaradt az emberek emlékezetében.
1960-ban alakult az első termelőszövetkezet a faluban, 1962. november 7-én pedig átadták a művelődési házat is. A szennyvízcsatorna 1996-ban, a gázellátás 1998-ban épült ki. A - Szombathelyről - kiköltözési hullám Nárait is elérte, így a lakosok száma folyamatosan nő.
Híres szülöttek:
- 1794. október 2-án itt született Szabó Sándor táblabíró, miniszteri tanácsos, aki itt is halt meg 1871. május 14-én.
- Szintén nárai születésű Szabó Miklós, aki 1821. november 9-én látta itt meg a napvilágot, ő országgyűlési képviselő, az ügyvédi kamara, majd a királyi Kuria elnöke, államtitkár, belső titkos tanácsos és az MTA tagja is volt. 12 évig volt börtönben, mert Perczel Mór seregében honvéd volt.
-1823-ban Náraiban született Szabó Imre iparmérnök, 48-as honvég őrnagy, aki Buda ostrománál kitűnt bátorságával, majd 16 évnyi várfogságra ítéltek.
- Itt látta meg a napvilágot 1826. június 2-án Szabó László, aki királyi tanácsos és az ügyvédi kamara elnöke volt.
- Az ősi nemesi Náray-Szabó család két legismertebb embere, Náray-Szabó István egyetemi tanár, akadémikus és a kristálykémia egyik úttörője (1899-1972), valamint Dr. Náray-Szabó Gábor kémikus, egyetemi tanár, helyettes államtitkár és akadémikus (1943).
