Az első visszafogott szezonja után kulcsjátékossá nőtte ki magát Simon Cintia

PCS - fotó: Bodorkós Máté, Tóth Arnold • 2017. március 05., vasárnap •
A Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület női kosárlabdacsapatának irányítója elfogadja édesanyja tanácsait is.
Az első visszafogott szezonja után kulcsjátékossá nőtte ki magát Simon Cintia

Fiatal kora ellenére rendkívül tapasztalt kosarasnak számít Simon Cintia, a Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület és Sportiskola játékosa. A szőke szépség a modellek világában is megállná a helyét, ő mégis inkább a testmozgást választotta. Hogy milyen jól tette, arról leginkább edzői és játékostársai nyilatkoznak rendkívül pozitív hangnemben. A tavalyi felemás szezonját maga mögött hagyva, idén a csapat egyik legjobbja lett. Mitől változott ekkorát Cintia játéka, erre is megvan a megfelelő válasz?!

Közhelyes kérdéssel indítsunk, jó? Hogy kerültél kapcsolatba a kosárlabdával? Te is családi hagyatékként kaptad a szüleidtől ezt a sportágat?

Ennél nagyobbat nem is tévedhettél volna. Gyerekként szinkronkorcsolyáztam és tornásztam. Ezt a két sportágat párhuzamosan űztem, aztán a Dési iskolában lehetőség volt kipróbálni a kosárlabdát is. Megtetszett, és ott ragadtam. Majd a Savaria BC szakvezetői felfigyeltek rám és megkérdezték, hogy nincs-e kedvem náluk játszani?!

Volt?

Nehéz döntés volt, mert eleinte nem akartam lemondani egyik sportágról sem. Aztán egy év elteltével választanom kellett a szinkronkorcsolya és a kosárlabda között. Utóbbi mellett tettem le a voksomat.

A tanulást mennyiben gátolta, hogy igazolt játékosként több edzés, mérkőzés várt rád?

A középiskolai éveknél ez sajnos előjött. Aztán megkerestek Győrből és akkor egy sportgimnáziumban folytathattam a tanulmányaim. Míg egy hagyományos középiskolában inkább teherként élték meg a tanárok, ha egy diák sportolt, ez egy specifikus intézménynek inkább megtiszteltetés volt. A győri gimnáziumban nagy örömmel fogadtak mindenkit, aki tehetséges volt bármely sportágban.

Mégis hazatértél két év után. Így tervezted?

Nem igazán. Sajnos nem váltotta be az előzetes reményeimet az iskola. Az ingázást, a kollégiumi életet nem nekem találták ki. Nagyon hiányzott édesanyám, a testvérem és kicsit a város is. Nagyon hamar fel kellett nőnöm, kiszakadtam a komfortzónámból, ezt pedig nehezen viseltem. Persze nyilván szerettem volna a győri egyetemen folytatni a tanulmányaim, de csak levelező szakon. Mivel az általam választott képzés nem indult, így nem volt kérdés, hogy hol folytatom.

Mégsem sikerült az első SzoESE szezonod úgy, ahogy szeretted volna…

Egy új csapatba kellett beilleszkednem és kicsit nehezen oldódtam fel. Persze a lányok és a szakvezetés szeretettel fogadtak, mégis eleinte idegenül mozogtam a társak között. Aztán sokáig a bokasérülésem hátráltatott, emiatt nem tudtam kihozni magamból a maximumot. Tavaly tavasszal aztán egyre jobb formába kerültem.

Amely még most is tart. A csapat kulcsjátékosává nőtted ki magad.

Ezt a jelzőt köszönöm, de nem tisztem eldönteni, hogy igaz, vagy sem. Szeretném a tudásom legjavát nyújtva segíteni a csapatot.

Mindenben törekszel a legjobbat kihozni magadból?

Kis szülői ráhatás állt a háttérben. Édesanyám szokta mondani, ha elkezdtél valamit csináld jól, vagy bele se kezdj. Ezt pedig az élet minden területén tudom hasznosítani. Ha egy szakmát tanulsz, vagy a pályán játszol nem szabad félgőzzel csinálni. Motiváció nélkül pedig semmi értelme sportolni, de ez igaz a tanulásra is.

A párod és a családod elfogadja, hogy a kislányból ilyen komoly és céltudatos ifjú hölgy vált?

Természetesen. Támogatnak és nagyon büszkék rám. Ez nagyon sokat jelent nekem, hiszen ők teszik színesebbé a napjaimat.

Milyen terveid vannak a jövőt illetően?

Még másfél évig mindenképpen Szombathelyen képzelem el az életem. A tanulás mellett szeretnék kosarazni, aztán jöhet az államvizsga. Utána pedig úgy tervezem, hogy Bécsbe költözöm. A határon túl szeretném megszerezni a szakedzői papírokat, aztán ha még mindig lesz motivációm, akkor játszani is. Persze nem árt, ha több lábon áll az ember, így egy cukrászképzést is szívesen elvégeznék. Szóval vannak megvalósításra váró tervek.

Mivel kapcsolódik ki egy irányító-hátvéd?

Korábban iskola mellett dolgoztam, így szinte semmi szabadidőm nem volt. A kedvesemmel szeretünk moziba járni, ha egyedül vagyok, akkor olvasok. Ami pedig az egyik nagy kedvencem, az a sütés-főzés és állítólag jól is mozgok a konyhában. Legalábbis a visszajelzések erre engednek következtetni. 

TOP

közösség

további frisss

lap tetejére