Most ősszel lesz négy éve, hogy tudatosan fotózni kezdtem, egy hosszabb betegségem kapcsán, bár ezt sokan nem hiszik el látva a képeimet. Szerencsére az ismerőseim körében többen fotóznak, így nagy segítségemre voltak és vannak mai napig is – kezdi Bex, ahogy mindenki ismeri a fotósok között.

Szeretem az extrém dolgokat és a szokatlanokat. Én vagyok azon örültek egyike, aki látja a közeledő viharfelhőket, kezébe veszi a gépét és a vihar szemébe néz. Nappali fényben unalmas a képkészítés, kell egy extra, egy kis adrenalin is mellé. Ezért is szoktam késő este a sötétben fotózni. Amikor az ismeretlen és korom feketeség vesz körül, egyedül én vagyok az a pici kis fénypont a kijelzőt bámulva – folytatta.

Bár be kell vallamom, örök elégedetlen vagyok, nem tetszenek a képeim és mindig jobbat és jobbat akarok készíteni, ez hajt engem előre. A fény harcosa egy Paulo Coelho könyv címe. Amikor az első kiállításomat a "Hajléktalan portrék"-kat Oroszy Csaba művész megnyitotta, utána a vele való beszélgetésben ajánlotta nekem a könyvet, mondván nekem való. Bevallom, ismét igaza lett. Ezután egyértelmű volt, hogy az új projektemnek ez lesz a címe – meséli a fotós.

A csillagfotózás szeretetéről meg édesapám tehet. Annak idején VHS kazettán megmutatta az első Star Wars-filmet. A többit meg kitalálhatja mindenki…

A tejutat és a végtelen űrt már nagyon régóta meg akartam örökíteni képen, de se a tudásom sem a technikám nem volt olyan szinten, hogy ezt megtudjam valósítani. Most végre sikerült. A legtöbb képet a környéken készítettem, de mindig velem van a gép és az állvány, ha az időjárás engedi, akkor készülnek az asztrofotók.

Vannak képek melyek a Kőszegi-hegynél, vagy a Ság hegynél fotóztam, de akadnak olyanok is melyek Erdélyben, Lengyelországban vagy Horvátországban készültek. Terveim között van egy sarkkörön túli túra is ahol találkozhatok az aurora borealissal, közismertebb nevén a sarki fénnyel.