A XVI. században találkozunk először a hadizenészekkel, akik ez idő tájt már szervezett formában szerepeltek a hadsereg hadrendjében. A XVII. században a szervezett haderővel együtt megjelentek az első rendszeresített katonazenekarok is. A XIX. századra a katonazenekarok a pezsgő kulturális élet aktív és elengedhetetlen résztvevőivé váltak. Szinte elképzelhetetlen volt katonai ceremónia, vagy társadalmi esemény katonazenekar közreműködése nélkül. Az elmúlt évtizedek magyar katonazenekarainak története szervesen kapcsolódott a modern haderő működésébe. A zenekarok számára meghatározó alaptevékenység a katonai események zenei kiszolgálása mellett, a nemzeti zenei hagyományok ápolása, a fúvószene, illetve ezen belül a katonazene minél szélesebb körben történő terjesztése és bemutatása.
A katonazenész fegyvernem egy sajátos, ugyanakkor nélkülözhetetlen része a haderőnek. tagjai kiválóan képzett, magasan kvalifikált muzsikusok, tisztek és altisztek egyaránt, akik a haza szolgálatát választották hivatásul a zene eszközével, hitet téve a militáris létforma mellett, amely meghatározza ünnepeiket és hétköznapjaikat egyaránt. A katonazenész a feszes kiállású katona és az érzékeny lelkületű művész ötvözete, akinek minden művészhez hasonlóan a muzsika minél szélesebb körben történő terjesztése a fő küldetése. Ez a misszió az, amelynek termékét a zenében rejlő harmóniát minél többen hallják, annál nagyobb értéket teremt.
