VOLT-finish esőben, szélben, villámfényben

kd. Fotó: Hornyák Emőke • 2016. július 03., vasárnap •
Még az ég is a soproni fesztivál végét siratta, több ezer emberrel együtt.
VOLT-finish esőben, szélben, villámfényben

Már délután az OMSZ app figyelmeztetett minket, hogy a késő esti órákban bizony a nyakunkba szakadhat az ég, de azért reménykedtünk benne, hogy elkerülni a Lővér kempinget. Gondoltuk, ha már az is szívás, hogy a Prodigy nem kezd időben, és majdnem fél egyig kell várnunk rájuk, legalább az eső nem fog esni. Na, nem így lett.

Kora este értünk fel Sopronba, parkolóhely percek alatt akadt, és a bejutás is éppoly zökkenőmentes volt, mint korábban. De szombat volt: a tömeggel, az utolsó napi fáradtsággal és a kiürülő pénztárcával. Előttünk egy srác az utolsó ezer forintját töltötte rá a fesztiválkártyára, még egy nagy sör belefér, tette hozzá nekünk. Hogy az elmúlt napokban mennyit költött, nem mertük megkérdezni. Pedig az árak fesztiválszempontból nem kimagaslóak, hot-dog 750, sajtos-tejfölös lángos 800, kóla 480, fény 1100 és a többi. Felültünk aztán VOLT óriáskerekére, mivel a Lővéreknél már sötétszürke esőfelhők gyülekeztek.

Öt perc körbe-körbe kerekezésért 1500-at kértek, de innen belátható volt az egész VOLT, a Nagyszínpadon a Slayer dübörgött, balra valami tuc-tuc egyveleg kevert bele a zajáradatba, jobbra a habpartin David Guetta remixre szálltak a buborékok. A szél közben akaratosan belekapott a meggypiros fülkénkbe, a biztonságérzetünk megmaradt, de ekkor már többször bemondták, hogy eső és nagy szél várható. A VOLT profin kezelte a közeledő lehűlést, a kivetítőkön több nyelven is megjelent a felirat, hogy vihar van készülőben, majd a hangosbemondón is figyelmeztették a bulizókat.

Percekkel később az amerikai thrash metal-együttes, a Slayer pedig annyira elnyomta bennünk a gondolatokat, hogy csak álltunk a gigahangfalak előtt és próbáltunk koncentrálni a koncertre. Bár az üvöltve éneklés és a kicsit sem hétköznapi szövegek egy időre elfeledtették velünk az időjárást, egyre jobban hűlt le a levegő. Továbbálltunk aztán inkább a műfajilag is hozzánk jóval közelebb álló Ivan and the Parazol, és a Sopron színpadon koncertező Budapest Bár felé. Közben ahogy elnéztük a Facebook hírfolyamot vagy az Instragram-csekkolásokat az ismerőseink hetven százaléka a VOLT-on bulizott, sokakkal összefutottunk személyesen is.

Kicsivel később már az óriáskerék is leállt, a felhők pedig elérték a fesztivál területét. Minket egészen addig nem érdekelt a dolog, míg fel nem tűnt, hogy nem vakuznak mellettünk, hanem villámok cikáznak. Kockáztattunk és elmentünk a Vad Fruttik OTP színpadi koncertjére is, ahol Likó Marci megint elfeledtette velünk az időt. Sajnos csak maximum húsz percre, mert egyre többen hagyták el a helyszínt és többször hallottuk a

„gyertek már baszki, jön a vihar”

kifejezéseket.

Ekkor már mi sem húztuk tovább, indultunk a kocsi felé. A kijárat felé haladva sem tömegnyomor nem volt, sem lökdösődés, mindenki a lehető legkulturáltabban intett csáót a VOLT-nak. Bár nagy tömegek indultak haza, sokan indultak el felfelé is, dacolva a széllel és az azt felkavaró porral. Mi szárazon megúsztuk, de a vihar Szombathelyig elkísért bennünket.

Utóirat: respect az ott maradóknak :)

 MTI Fotó: Nyikos Péter

kapcsolódó galéria


kapcsolódó galéria


kapcsolódó galéria


TOP

közösség

további frisss

lap tetejére