A kép csak illusztráció. Forrás: www.ingatlan.com
Panelban nőttem fel, a 7. emeleten. Szerencsés vagyok, mert a ház rendezett, kedves lakókkal, olyanokkal, akik odafigyelnek a másikra, és segítenek, ha kell. Persze mindenhol vannak fura fazonok, de velük sem volt gond. Normális, korrekt lakóközösség volt egészen pár héttel ezelőttig.
Nagyjából 2 hónapja egy idős hölgy költözött a szintünkre. Mára elmondható, hogy az 5. emelettől a 9. emeletig mindenki életét megkeseríti.
"Befújják a büdöset"
Az alatta lakót azzal vádolja, hogy ipari tevékenységet folytat – nyilvánvalóan nem. A felette lakót azzal, hogy elképesztő zajt csinál – természetesen ez sem igaz. Másokat azzal, hogy egyáltalán „élnek”, vagy épp azzal, hogy szánt szándékkal „hozzá fújják be a büdöset”. Ne kérdezzék, én sem értem mire gondol. Személy szerint nekem, még nem volt ilyen jellegű sérelmem az elmúlt 27 év alatt.
A kényszerképzetek aztán testet öltenek: kopogtat, veri az ajtót, üvöltözik a lakókkal. Mindenki patkány, és a fent említett sérelmek válogatott sorrendben előtörnek belőle. Van, hogy a radiátort veri egy bottal az előtérben, amitől zeng az egész ház. Volt, hogy leterített egy plédet, és arra feküdt le a közösen használt előtérben - mondván, hogy az ő lakásában olyan bűz, vagy épp olyan zaj van, hogy nem lehet ott maradni.
Nem csak a panelházakban lehet konfliktus a szomszédok között. Forrás: www.profimedia.hu
Hozzánk Pünkösd vasárnap hajnalban dörömbölt, de úgy, hogy azt hittük bedönti az ajtót is. Akkor épp az volt a problémája, hogy nem tud tévét nézni. Hogy nekünk ehhez mi közünk van, nem tudom. Az egészet tetézi még a tény, hogy amennyiben nem talál magának partnert az üvöltözéshez, akkor a közösen használt előtérben ordítva „telefonál”, természetesen arról panaszkodva, hogy neki milyen sanyarú körülmények között kell tengetnie napjait. Bár őszintén szólva az az érzésünk, hogy azok nem valós telefonbeszélgetések, csak ezzel próbálja felhívni magára a figyelmet.
Azt gondolom sejtik, hogy még órákig tudnék mesélni elképesztőbbnél-elképesztőbb történeteket, de ezúttal nem fogok. Megelégeltük a dolgot, és utánajártunk, hogy mit lehet tenni.
De mit lehet tenni?!
Elsőként a Szombathelyi Rendőrkapitányság ügyeletét hívtuk. Ott kapcsolgatás után azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a lakóközösségen belüli magatartási szabályokat a jegyző felügyeli. Ha ennek ellenére mégis szeretnénk feljelentést tenni, akkor megtehetjük a Városi Bíróság felé magánindítvány formájában – hatezer forintos illetékért. Őszintén szólva éppen elég nyűg a szomszéd, nem kívánok még pénzt is áldozni erre, úgyhogy a másik vonalon indultam tovább.
Az ügyben a jegyző nevében a Polgármesteri Hivatal Hatósági osztálya jár el. Dr. Szele Györgyi osztályvezető elmondta: ebben az esetben a birtokvédelmi eljárás lehet a járható út, amennyiben a zavaró magatartás még kevesebb, mint egy éve tart. A Ptk. ugyanis kimondja, hogy mindenkinek joga van a tulajdonában lévő ingatlan „zavartalan birtoklására”. Ebbe a körbe tartozik a csendháborítás, a tüzelés, és sok más közismert dolog is.
Írásban kell panaszt tenni. Forrás: www.progressfinancial.hu
Ha bejelenést teszünk, eljárás indul, ami azzal kezdődik, hogy mi bizonyítjuk a birtoksértés tényét. Ezt akár több lakó által aláírt dokumentum formájában is meg lehet tenni. Ezt követően az illetékes ügyosztály vizsgálódik, majd hivatalosan is eltiltja az „elkövetőt” a zavaró magatartástól. A dolog persze itt nem áll meg, az úgynevezett kikényszerítésről is gondoskodnak. Szükség esetén akár a Gyámügyi Hivatal vagy a bíróság bevonásával.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem lépünk kapcsolatba az idősgondozókkal. Utánanéztünk ennek is, de sajnos, amíg nem vonják be a hölgyet valamely szociális szolgáltatásba, vagy ő maga nem kéri a segítséget, addig nem tudnak mit tenni.
A gondnokság alá helyezés szintén megoldás lenne, de ezt a személyes adatok védelmének megsértése nélkül nem tudjuk kezdeményezni. Hiszen a hölgy lányával kellene kapcsolatba lépnünk, akinek kilétéről hivatalosan fogalmunk sem lehet. Ő meg persze nem véletlenül tette letétbe édesanyját egy panelban, saját otthonától jó messze.
A következő lépés
Most, hogy már átlátjuk a helyzetet, kikristályosodott a következő lépés: összeírjuk személyes tapasztalatainkat, jó pár aláírás kíséretében, és ezt benyújtjuk a Polgármesteri Hivatal Hatósági Osztályához. Hogy miért? Nem csak amiatt, mert már belefáradtunk a ricsajba, hanem azért is, mert ez az ember egyedül maradt. A hangos üvöltözés, és a kirívó viselkedés mögött egy igazán szomorú emberi sors van, és nem mehetünk el szó nélkül mellette. Mi így tudunk segíteni, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét arra, hogy baj van, és nem hagyjuk magára – ha kell hatósági eszközökkel.
