Kőszegen a Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben vagyunk, az épületegyüttes majd 13 hektáron fekszik. A hatalmas kert fáit beborította a szűnni nem akaró hóesés. Mintha mindent letakartak volna fehér lepedővel, hogy elfedje a bajt, a rosszat, a nem kívánatosat, azt, amelyről mindig csak olvasunk, de amíg nem látjuk testközelből, nem hisszük, hogy igaz.
Általános iskola, Beszédjavító Általános Iskola, Speciális Szakiskola, kollégium és gyermekotthon működik itt együtt. Hivatalosan a komplex intézmény kategóriába tartozik, ezért is lehetséges, hogy április 1-ig még a Vas Megyei Intézményfenntartó Központ a fenntartója. Hogy utána mi lesz, egyelőre csak találgatni tudnak, de az igazgató bizakodó, azt mondja, idén megfelelő figyelem irányul rájuk. A nagy múltú intézményre, mely egykoron katonai képzőként szolgált, ráférne a renoválás. Pályázunk, amire csak lehet, hiszen korszerűsíteni kellene a fűtést, megérett már a nyílászárók cseréje is és bizony alternatív energiaforrás bevonására is szükség lenne - sorolja Nagy Gábor igazgató. De amit emberi erővel meglehet tenni, azt megtesszük - teszi hozzá gyorsan.
A gyermekotthon kézzel festett falai között sétálunk, mikor ismét igazolást nyer ez a mondat. A hűtőt egyik kollégánk hozta - mutat az új típusú gépre a Lány gyermekotthon vezetője, Mágócsy Jánosné. De van itt automata mosógép is, az intézmény mosodáját csak ritkán használják. Az a cél, hogy a gyerekek elsajátítsák a hétköznapi feladatokat és rutinná tegyék azt. Ide tartozik a mosás, de az is, hogy hétvégén maguk vásárolnak be és tesznek meleg ételt az asztalra- magyarázza.
„ Higgyék el, ez a Hilton ahhoz képest, ahonnan jöttek”
Közben bepillantunk a szobákba: még áll a karácsonyfa, tiszta ruhák a kosárban, számítógép az asztalon. Mint otthon. Majdnem.
Ide, ellentétben a Gencsapáti Gyermekotthonnal, legelőbb három évesen kerülhetnek a gyerekek, de a gyakoribb az, hogy inkább már tíz-tizenöt évesek, benne a kamaszkor dackorszakában, mire a hatóságok elveszik őket a szüleiktől. Addig borzalmakon mennek át: drogos, alkoholista anya, agresszív apa, prostitúcióra kényszerítés- sokaknak ilyen élményekkel kellene beilleszkedniük. Vannak, akiknek sikerül, de többen alig várják, hogy betöltsék a 18. életévüket és mehessenek szabadon a világba.
Hogy a magas falak, a még mindig szakadó hó teszi-e, vagy a kettő együtt, de az igazgató asszony oly beleéléssel mesél, hogy már-már látni vélem a gyermekeket. Szavaiban a hála, az együttérzés és a mélyre elásott düh ízei keverednek. Igen, látom a kislányt, aki az első karácsonykor csak fogta a csomagot és állt és állt. Nem szokta meg, hogy valamit kap, hogy valami az övé, nem tudott mit kezdeni vele- meséli. Aztán ott az a négy testvér, akik a meleg ételt sem ismerték, mikor az otthon befogadta őket. A mai napig a kenyérért nyúlnak először, az a biztos- borzongok bele a hallottakba.
59 fiú és 37 lány lakik a két otthonban, szocializációjukat nehezíti, hogy több korosztály él együtt és a sérült gyermeknek az egészséges társai között kell boldogulnia. A napi 24 órás felügyeleten túl ez olyan képességet, türelmet, alázatot, emberi nagyságot kíván az itt dolgozó gyógypedagógusoktól, melyről bizony sokunk példát vehet (ne).
Van, amin azonban már a szorgos kezek sem segíthetnek: a vizes helyiségek régi csövei sorra adják fel a szolgálatot, hatalmas tócsát képezve ezzel a fürdőszoba közepén. A falak dohosak, penészesek, a csempék vízkövesek a folyamatos nedvességtől. A javítás 40-50 millió forintba kerülne, de nincs rá fedezet. A másik megoldás a gyermekotthon másik épületbe költözése lehetne. Amint úgy adódik, fogunk minden mozdíthatót és megyünk - mondja az igazgatóasszony. Addig pedig várnak, terveznek, reménykednek.
Mikor kilépünk az iskola kapuján még mindig hull a fehér csoda. Nem messze tőlünk csoportban vidám gyerekek, egyikőjük belerúg a friss hóba. A lepedő betakar mindent. Majdnem.
