XIV. századi kockaparti: A szerencsejátékosok sosem nyernek

A • 2021. április 13., kedd •
Szenvedélyek, hóbortok, függőségek minden korban voltak, és királyainkat sem kímélték. Ötrészes sorozatunk következő írása Nagy Lajosról és a kockán eljátszott aranyról szól.
XIV. századi kockaparti: A szerencsejátékosok sosem nyernek

Az 1342-ben trónra lépő Nagy Lajos középkori történelmünk egyik legragyogóbb és legvonzóbb egyénisége. Valódi lovagkirály, erényes és bátor, mesébe illően gazdag, és ha hihetünk Lorenzo Monaci beszámolójának, ez a hős király tudott olykor igencsak gyengéd is lenni. Monaci leírása szerint Nagy Lajos együttérzéssel viseltetett az elesettek iránt, védelmébe vette az özvegyeket és az árvákat. Ám ennek az érző szívű óriásnak is volt egy gyengéje: a szerencsejáték.

Szenvedélye akkor hozta őt kellemetlen helyzetbe, amikor 1344-ben részt vett a litvánok elleni hadjáratban. Nagy Lajos 600 aranyat kockázott el egyetlen alkalommal, amely még egy király szemében is figyelemre méltó összeg volt. Ezt a nyereményt mind a holland és hennegaui gróf, Vilmos zsebelte be. A szenvedélyes természetű Lajos király természetesen nem viselte könnyen a veszteséget, holott egyébként dúskált az aranyban. Vilmos gróf, látva, hogy Lajos mennyire felbosszantotta magát, a pénzt inkább szétosztotta katonái között, mondván, hogy ő nem szorul rá kockanyereményre, a magyar király meg úgyis olyan gazdag, nem is érti, miért viselte így meg ez a veszteség.

TOP

közösség

további frisss

lap tetejére