Történelmi lehetőség kapujában a magyar autóipar - Németországgal kerülhetünk egy ligába az akkumulátorgyártás révén

• 2021. október 22., péntek •
Az elmúlt hetekben több olyan eseményre is sor került, amelyek a tervek szerint tovább erősítik Magyarország pozícióját a 250 milliárd euróra taksált európai akkumulátorpiacon: a Hungarian Battery Day alkalmával megalakult a Magyar Akkumulátor Szövetség és nyilvánosságra hozták a Nemzeti Akkumulátor Stratégia alapját jelentő dokumentumot. Utóbbi kiemelt célja, hogy a nagyvállalatok mellett helyzetbe hozza a magyar kkv-kat, egyetemeket, valamint a kutatás és fejlesztést. Ha sikerrel járunk, hazánk Németországgal kerül egy ligába az akkumulátorgyártásban - állította a velük készített interjúnkban Kun Róbert, a Természettudományi Kutatóközpont (TTK), Anyag- és Környezetkémiai Intézet, Szilárdtest Energiatárolók Kutatócsoportjának vezetője és Vígh Zoltán, a JÁK Elektromobilitási Klaszter ügyvezetője, akik maguk is aktív résztvevői voltak az új stratégia megalkotásának.
Történelmi lehetőség kapujában a magyar autóipar - Németországgal kerülhetünk egy ligába az akkumulátorgyártás révén

Az elmúlt bő egy év világosan megmutatta, hogy jelentős lemaradásban van az Európai Unió az olyan alapvető alkatrészek fejlesztésében és előállításában, amelyek meghatározzák majd a jövő járműiparát. Az akkumulátor- és chipgyártókapacitások hiánya mekkora érvágását jelent azoknak az országoknak, amelyek gazdaságában jelentős súlyt képvisel az autógyártás?

Vígh Zoltán: Az Európai Unió felismerte az akkumulátorok kritikus stratégiai jelentőségét, miután az a veszély fenyegetett, hogy egyoldalú függés alakulhat ki az ázsiai beszállítókkal szemben. Éppen ezért egy elképesztő akkumulátor-fejlesztési programot hirdetett meg, amelynek köszönhető számos gigafactory épül majd fel Európában a következő években.

Kun Róbert: A chipgyártó kapacitások hiánya viszont komoly probléma, ez egy teljesen elhibázott stratégia eredménye. Az autóipar, az autógyártás szempontjából kritikusan fontos alkatrész nem áll rendelkezésre egy olyan kiemelten fontos időszakban, amikor rendkívül erős kereslet mutatkozik a járművek iránt. A kialakult helyzetet a döntéshozók, a nagy autóipari beszállítók és gyártók igyekeznek orvosolni, azonban tudomásul kell venni, hogy azok az új invesztációk, amelyek a szükséges chipgyártó kapacitások kiépítésére irányulnak, legkorábban 12-18 hónap múlva eredményezhetnek javulást az alkatrészellátásban.

Az akkumulátorgyártásban, hogyha a teljes értékláncot vesszük figyelembe, Kína erőfölénye a világ felett vitathatatlan. Az Európai Uniónak van még esélye a felzárkózásra, milyen feltételeknek kellene ehhez teljesülnie?

Kun Róbert: A teljes akkumulátor értéklánc a nyersanyagoknál kezdődik és az elhasználódott, életciklusuk végét elért akkumulátorok újrahasznosításával végződik. Az akkumulátorgyártáshoz szükséges nyersanyagok elérhetősége alapvető fontossággal érinti az európai akkumulátorgyártást.

A NEMZETKÖZI ENERGIAÜGYNÖKSÉG (IEA) AKTUÁLIS JELENTÉSE ALAPJÁN AZ AKKUMULÁTOROKBA KERÜLŐ ANYAGOK FELDOLGOZÁSA ESETÉBEN KÍNA ERŐFÖLÉNYE HATALMAS.

Ezt az eltolódást mindenképpen kezelni kell, hiszen az ellátási láncok sérülékenysége esetén az európai akkumulátorgyártásnak nagyon súlyos nehézségekkel kell szembenéznie, lásd a globális chip-hiány által kialakult helyzetet. Emiatt az újrahasznosított, az elhasználódott akkumulátorokból „kitermelt” másodlagos nyersanyagoknak elvitathatatlan szerepük lesz a jövőben. Az akkumulátorgyártás és az újrahasznosítás elválaszthatatlan egységet kell kepézzenek a jövőben. Amennyiben az európai akkumulátoripar ezt a stratégiát hatékonyan alkalmazza a jövőben, akkor versenyképes iparág lehet az említett Kínai dominancia mellet.

Vígh Zoltán: Ne feledjük el, hogy az elektromobilitás, vagyis a közlekedési elektrifikáció meghirdetése 2014-ben az európai energiaunió azon célját is szolgálta, hogy enyhítse Európa függését a külső kőolajszállításoktól. Ez azonban nem járhat másfajta függőségek kialakulásával. Az egymásra épülő uniós stratégiákból fakad, hogy az EU saját akkumulátoriparát a teljes értéklánc mentén kell felfuttatni, minél kevesebb importtal. Persze a nagy ázsiai gyártók sem szeretnének lemaradni az itteni konjunktúráról, ezért – ahogy a járműiparban már láthattunk hasonlót – kénytelenek termelési kapacitásokat létesíteni Európában, mondhatni uniós zászló alatt.

Túlzás nélkül mondhatjuk, Magyarország igazi akkumulátorgyártó nagyhatalommá nőtte ki magát néhány év leforgása alatt az ázsiai beszállítóknak köszönhetően. Jelenleg a 12. helyet foglaljuk el, de az előrejelzések szerint több helyet is hátra csúszhatunk a világranglistán 2025-re.

Vígh Zoltán: A negatív forgatókönyvek pozitív hatása, hogy cselekvésre késztetnek. Az érintett szereplők bevonásával nemrég készült el a Magyar Akkumulátor Stratégia, amelyben nem csak gazdaságfejlesztési és üzleti érdekek játszottak szerepet, de módszertanában, célkitűzéseiben illeszkedik az uniós akkumulátorstratégiához, illetve fontos EU-s előírások, kötelezettségvállalások teljesítésében is kulcsszerepe lesz. Alapvetésnek elmondhatjuk, hogy az akkumulátoripari tőkebefektetések Magyarországon 2016 óta meghaladták az ötmilliárd eurót, ami páratlan sikert jelent. A fő kérdés azonban már inkább az, hogy ez a boom milyen hatást gyakorol a magyar gazdaság egészére, lesz-e belőle más iparágakat ösztönző húzóágazat. Az előrejelzések egyébként a nemzeti stratégia elfogadása után pozitívan változtak, A McKinsey a HIPA (Nemzeti Befektetési Ügynökség) budapesti autóipari konferenciáján mutatta be a mobilitás jövőjéről szóló tanulmányát, és ebben ez áll:

AZ ÚJ TRENDEK ALAPJÁN 2030-BAN NÉMETORSZÁG, MAGYARORSZÁG ÉS LENGYELORSZÁG ALKOTJA MAJD AZ EURÓPAI „TOP 3” CSOPORTOT, AMELY BIZTOSÍTANI FOGJA AZ EU TELJES AKKUMULÁTORELLÁTÁSÁNAK 80 SZÁZALÉKÁT, ENERGIÁBAN SZÁMOLVA MINTEGY ÉVI 424 GWH-T.

A felvevőpiacot az első körben a nagy autógyárak jelentik, amelyek 2030 után már szinte csak elektromos modelleket állíthatnak elő. A nagyságrendeket azzal tudnám érzékeltetni, hogy 2030-ra Európában 30 és 40 millió között lesz az elektromos járművek száma, illetve 3 millió a modern „smart” töltőállomás üzemel majd. Ez utóbbiak döntő többségének rendelkezni kell akkumulátoros energiatároló kapacitással és digitális konnektivitással is, mert csak így lehet őket integrálni az átalakuló villamosenergia-rendszerekbe.

Kun Róbert: Nagyon fontos, hogy szeretnénk megőrizni Magyarország vezető szerepét az európai akkumulátorgyártásban. Ezt segíti, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) kezdeményezésére megalkottuk a Magyar Akkumulátor Stratégiát az Európai Innovációs és Technológiai Intézet energetikával foglalkozó innovációs közössége, az EIT InnoEnergy közreműködésével. Az iparági megbeszélések során – amelyeket részben a Jedlik Ányos Klaszter koordinált – a kutatás-fejlesztés területen dolgozó szakemberek a gazdasági szereplőkkel, valamint a jogi- szabályozási aspektusokkal foglalkozó szakemberekkel együtt körvonalazták azt a cselekvési tervet, amely azt részletezi, milyen intézkedésekkel tudja Magyarország megtartani, illetve erősíteni pozícióit az európai akkumulátor értékláncban.

Emellett egyre hangsúlyosabban megjelenik a szakemberképzés témaköre, azaz olyan új képzési modelleket és szakirányokat kell kialakítani és támogatni, amelyek segítségével fenntartható módon képesek vagyunk biztosítani a képzett szakember gárdát ehhez az új és feltörekvő stratégiai iparág számára.

Milyen fő elemekből épül fel az akkumulátorgyártás értéklánca és mely szereplők lesznek a legnagyobb nyertesei annak, hogyha hazánk pozíciói tovább erősödnek a 250 milliárd euróra taksált akkumulátorpiacon?

Kun Róbert: A klasszikus modell szerint az akkumulátor értéklánc a primer (és szekunder) nyersanyagoknál kezdődik, melyekből alkalmas technológiával az akkumulátorokban közvetlenül felhasználható anyagokat kell előállítani. A láncolat következő eleme az akkumulátorcella-gyártás, majd ezeken alapulva az akkumulátor-modul és pakk gyártás/összeszerelés következik. Logikailag az akkumulátorok (modulok, pakkok) felhasználásában, rendszerintegrációban részt vevő szereplők következnek az értékláncban. Az elhasználódott elektrokémiai energiatárolókat az életciklusuk végső stádiumában újra kell hasznosítani és másodlagos nyersanyagok formájában vissza kell vezetni az értéklánc elejére.

EZ UTÓBBI ELEM ALAPJÁN ELMONDHATÓ, HOGY ÚJ ELEMKÉNT A „KÖRKÖRÖS GAZDASÁG” ELMÉLETE ÉS FENNTARTHATÓ MEGVALÓSÍTÁSA, ILLETVE GYAKORLATA MEG KELL, HOGY JELENJEN A FENNTARTHATÓ AKKUMULÁTOR ÉRTÉKLÁNCBAN.

Vígh Zoltán: Mivel az akkumulátortechnológia esetében is diszruptív környezetről beszélünk, a bővülő értékláncban új tényezőkkel kell számolnunk, hiszen a fenntarthatóságot célzó EU-s stratégiák jegyében az akkumulátorok életciklusa megváltozik. Az elektromos autók meghajtására használt akkumulátorokat például egy bizonyos idő után kiszerelik és lokális energiatárolásra használt rendszerekben (BESS, Battery Energy Storage System) használják őket tovább, majd száz százalékos mértékben újrahasznosítják. Új elem az is, hogy ezek az akkumulátorok a beépített menedzsmentrendszer (BMS), az egyedi azonosítás, az adatrögzítés és az adattovábbítás révén intelligens digitális terméknek számítanak, így az infokommunikáció is megjelenik az egyre komplexebb értékláncban. A legutóbbi uniós javaslatok ugyanis az akkumulátor-adatok valós idejű hozzáférhetőségének biztosítását is előírják, ami új üzleti modellek kialakításához vezet.

Következésképpen azok a szereplők lehetnek nyertesek, akik az innovációban jeleskednek, és már az új ökoszisztémában keresik a helyüket.

A nagyvállalatok szerepe világos, de milyen szerepet szán a magyar kkv-knak az új stratégia, kik lehetnek a legnagyobb nyertesek?

Vígh Zoltán: Ebben a környezetben minden korábbinál nagyobb szükség lesz innovatív, saját K+F kompetenciákkal rendelkező rendszerintegrátor cégekre. A jármű- és digitális ipar hazai fejlődéséből ismerős képlet ez:

AZ ALKATRÉSZGYÁRTÁS IS FONTOS, DE SOKKAL NAGYOBB HOZZÁADOTT ÉRTÉKET KÉPVISELNE, HA HAZAI MÉRNÖKIRODÁK AZ EGYETEMEKKEL KARÖLTVE ÚJ, KOMPLEX MEGOLDÁSOKAT SZÁLLÍTANÁNAK AZ IPARNAK.

Ráadásul mindezt rendkívüli kihívásokat jelentő nemzetközi versenykörnyezetben kell elérni. A nemzeti akkumulátorstratégia nagy hangsúlyt helyez a speciális mérnökképzésre, amelyben egyszerre kell elsajátítani a villamos energetika, a járműtechnológia, az elektrokémia és az informatika legújabb tudományos eredményeit. Ehhez én hozzátenném a menedzsment, a tudományos és üzleti hálózatépítésben való jártasság és a nyelvtudás követelményeit is.

Még mindig sokan róják fel, hogy Magyarország egy összeszerelő üzem, hogyan változtatna ezen a helyzeten az új akkumulátorstratégia?

Vígh Zoltán: Elsősorban a beszállítói és a kutatás-fejlesztési potenciál növelése jelent lehetőséget a hazai partnereknek. Jelenleg még azt látjuk, hogy a délkelet-ázsiai beruházók Magyarországra hozzák stratégiai beszállítóikat is, akik például olyan összetevőket gyártanak, mint a szeparátor fólia. Ilyen anyagok előállítására a magyar ipar is képes, ehhez viszont – akár több évig tartó tárgyalásos folyamat eredményeként – az itteni kompetenciákat és technológiai színvonalat el kell ismertetni a nagy gyártó cégekkel.

Mivel a stratégia azt szorgalmazza, hogy a hazai hozzáadott érték az értéklánc minél több pontján jelenjen meg, a kérdésre úgy is válaszolhatok, hogy magyar szempontból az egyik legígéretesebb terület most nem az összeszerelés, hanem a szétszerelés.

Mivel a modern akkumulátor egy értékes és összetett high-tech termék, egy sor új eljárást kell kidolgozni és tesztelni az újrahasznosításra és újrafeldolgozásra. Ez óriási technológiai kihívás és üzleti lehetőség egyben.

Kun Róbert: Valóban fontos feladatunk, nekünk kutatóknak, hogy kompetenciáinkkal és a felsőoktatási/kutatóintézeti kutatási infrastruktúránkkal támogassuk az akkumulátor értékláncban érdekelt gazdasági szereplőket. Első lépésként fel kell pörgetni a hazai vállalatok, gazdasági szereplők K+F tevékenységét az akkumulátor értékláncban.

A KORÁBBAN IS EMLÍTETT AKKUMULÁTOR ÚJRAHASZNOSÍTÁS, AKKUMULÁTOR ANYAGOK ELŐÁLLÍTÁSA (FINOMÍTÁSA), VALAMINT ÚJFAJTA AKKUMULÁTOR ANYAGOK FEJLESZTÉSE PROSPERÁLÓ KITÖRÉSI PONTOK LEHETNEK EZEN A TERÜLETEN.

Hogyan hoznák helyzetbe a magyar egyetemeket, miként profitálhat a magyarországi kutatás és fejlesztés az akkumulátoripari célkitűzésekből?

Kun Róbert: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) idén megalakult a Zéró Karbon Központ (ZKK), melynek vezetője Dr. Kaderják Péter, a korábbi energia- és klímapolitikáért felelős államtitkár. Ahogyan a BME Kancellária közleményében szerepel, a ZKK az egyetem Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központjának (FIEK) egy új szervezeti egység, amelynek célja,

hogy a különböző tudományterületek együttműködését ösztönző tudásközpontként hozzájáruljon Magyarország törvényben rögzített, 2050-es klímasemlegességi célkitűzésének eléréséhez.

Így ez az intézmény fontos feladatot vállal a magyar akkumulátoripar fejlesztésében azzal, hogy megszólítja az ágazati értéklánc valamennyi szereplőjét, illetve bevonja őket a stratégiai célok elérésébe. A Zéró Karbon Központ létrejötte óta létrehoztunk dedikált munkacsoportokat, melyek a (jogi) szabályozás, az elektromobilitás, a hálózati energiatárolás, az elektromobilitási beszállítók, a kutatás-fejlesztés-innováció, illetve képzés, valamint az újrafeldolgozás területén térképezik fel és fogják össze a magyarországi kompetenciákat. A munkacsoportokban részt vesznek a kutatói szféra és a gazdaság szereplői is, ez utóbbiak között a legnagyobb magyarországi vállalatokkal. Olyan koncepciókat szeretnénk kialakítani, amelyekre hatékony és célzott projektek épülhetnek, hiszen ezeket a kormányzat is támogatni kívánja. A kutatási portfóliók erősítése egyformán prioritás mind az egyetemek és kutatóintézetek, mind a K+F területén aktív nagyvállalatok és kkv-k számára. Mivel a KFI+képzés munkacsoport koordinálására engem kértek fel, így elmondhatom, hogy ebben máris megindult egy termékeny együtt gondolkodás és koncepcióalkotás több felsőoktatási intézmény, kutatóközpont és piaci szereplő bevonásával. Ugyanez elmondható a többi munkacsoportról is.

Milyen pénzügyi források állnak majd rendelkezésre a nagyszabású tervek megvalósításához?

Vígh Zoltán: Az európai akkumulátoripar szervesen illeszkedik az Európai Unió „Green Deal” gazdaságfejlesztési programjához, amelynek lényege, hogy a tagállamok a „zöld és digitális” átállás érdekében előnyben részesíthetik ezeket a beruházásokat. Az Európai Bizottság indokolt esetben akár mentesítést is adhat az állami támogatás tilalma alól, és ezt a lehetőséget például jól kihasználták Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban. Egy másik pozitív körülmény, hogy az uniós taxonómia-rendelet a dekarbonizációt szolgáló befektetésekre ösztönzi a tőkepiacokat és a pénzintézeteket.

EBBEN A VONATKOZÁSBAN TEHÁT PÉNZBŐSÉG VAN, DE A FORRÁSOKAT KEMÉNY NEMZETKÖZI VERSENYBEN KELL MEGSZEREZNI, AMI KOMOLY FELKÉSZÜLÉST IGÉNYEL.

A hazai finanszírozás tekintetében arra számítunk, hogy a kormány és az Európai Bizottság időben meg tud állapodni a járvány utáni helyreállítási alapban szereplő források hatékony felhasználásáról, hiszen azok is a „zöld és digitális” fejlesztéseket helyezik előtérbe. A modern akkumulátorok pedig egyértelműen ebbe a kategóriába tartoznak.

Mik azok az adottságok, amelyekre támaszkodva tovább erősödhet Magyarország pozíciója a globális ellátási láncon belül?

Vígh Zoltán: Előnyös adottság, hogy a nemzetközi járműiparban kialakított érték-, termék- és beszerzési láncokat fel lehet használni az akkumulátoriparban is, beleértve a kutatás-fejlesztés szegmensét is, hiszen jelentős tapasztalat halmozódott fel a hazai FIEK-ek (felsőoktatási és ipari együttműködési központok) munkája nyomán.

A koronavírus-járvány egyébként azt is megmutatta, hogy a globális beszállítói láncok sérülékenyek, tehát érdemes vizsgálni, milyen komponenseket lehetne Magyarországon is gyártani az itteni akkumulátor óriásüzemek számára.

Melyek azok a nyersanyagok, amelyek hazánkban nagy mennyiségben rendelkezésre állnak és fontos szerepük lehet a jövő akkumulátorgyártásában?

Kun Róbert: A szeptember 30-án megtartott Magyar Akkumulátor Nap (Hungarian Battery Day) keretében hivatalosan is megalakult a Magyar Akkumulátor Szövetség (Hungarian Battery Alliance, HUBA), mely egyben megtette azt a fontos lépést is, hogy csatlakozzon az Európai Akkumulátor Szövetség (European Battery Alliance, EBA) munkájához, ezzel lényegében bekapcsolódjon az európai akkumulátor-ipar vérkeringésébe. Az Akkumulátor Nap konferencia egyik tematikus kerekasztal beszélgetés során nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország rendelkezik lítium, mangán és réz forrásokkal is, melyek ebben a változó és egyre zöldebbé váló gazdasági környezetben hangsúlyos szerephez juthatnak. Az előrejelzések szerint a mélységi termálvizeinkben hatalmas lítium-ion készletek állnak rendelkezésre, melyek gazdaságos, hatékony és környezetbarát kinyerésére kutatási projekt indul a közeli jövőben.

A MAGYARORSZÁGI RÉZ- (RUDABÁNYA, RECSK), ILLETVE MANGÁN-VAGYON SZINTÉN FELÉRTÉKELŐDIK, LÁTVA ÉS TUDVA, HOGY EZEN KÉMIAI ELEMEK KULCSFONTOSSÁGÚ KOMPONENSEK A LI-ION AKKUMULÁTOROK GYÁRTÁSA SORÁN.

Amikor nyersanyagok előállításáról beszélünk, a legtöbb embernek a bányászat jut elsőként eszébe, de mekkora lehetőséget jelent az akkumulátorok újrahasznosítása ezen a téren?

Kun Róbert: Fontos tudni, hogy az elektromos autók előállítása többszörösen magasabb „ásványianyag-igényű”, mint a konvencionális belsőégésű autók gyártása. A „bányászat” kifejezéshez sokszor egy negatív asszociáció társul a közvélekedésben, de ezen helyes hozzáállással és korrekt kommunikációval változtatni lehet. Meg kell ismertetni a közvéleménnyel, hogy egyes primer nyersanyagok innovatív és fenntartható „bányászata”, azaz kitermelése végső soron a klímavédelmi célok hatékony megvalósítását célozza meg. Jóllehet, a modern és fenntartható (és zöld) akkumulátor-ipar nem képzelhető el újrahasznosítás nélkül, vagyis a másodlagos nyersanyagok tudatos és sokkal fokozottabb felhasználása nélkül.

A Li-ion akkumulátorok újrahasznosítása ugyan még gyerekcipőben jár (európai, de globális szinten is) és a technológia sem teljesen kiforrott, de ez is pont egy olyan stratégiai, kulcsfontosságú terület, melyen a magyar vonatkozású K+F tevékenység erőteljesen fokozható.

Vígh Zoltán: A nyersanyagban szegény országoknak, mint Magyarország, új perspektívákat nyit a körkörös gazdaságra való átállás. A szénhidrogén alapú műanyag hulladékok feldolgozása és újrahasznosítása például csökkenti a külső szállításoktól való függést, és ugyanilyen hatása lehet az akkumulátorokban használt kritikus fontosságú nyersanyagok kinyerésének. Már most tapasztalni lehet, hogy a használt akkumulátor, amit sokáig csak ártalmatlanításra szoruló veszélyes hulladéknak tekintettek, értékes árucikké alakult át, amelyre nagy külföldi iparvállalatok nagy tömegben tartanak igényt. Nemzetgazdasági szempontból ezért indokolt a hazai „szétszerelésbe”, vagyis a feldolgozási kapacitásokba invesztálni, illetve koordinálni ezt a tevékenységet a hasonló adottságú államokkal a kelet-közép-európai régióban.

TÖBB EZER ÚJ MUNKAHELY JÖHET LÉTRE, HA AZ AKKUMULÁTOROK RECIKLÁLÁSA, SZÉTBONTÁSA ÉS ÚJRAHASZNOSÍTÁSA A MAGYAR HATÁROKON BELÜL MARAD.

 

Forrás: portfolio.hu

TOP

közösség

további frisss

lap tetejére