„Mivel Kelet-Ázsiában a jelenség már nem új keletű, azt »ázsiai problémának« tartották.

Míg az ottani nagyvárosokban a húszévesek több mint 90 százaléka rövidlátó, Európában ma ez 50% fölött van, de az 1980-as években csupán 30% volt”

– figyelmeztet  Zweegman-Kocsis Magda, az INPP (Institue for Neuro-Physiological Psychology) magyarországi területi vezetője és oktatója, amit a divany.hu is megírt.

Okok

„A rövidlátás sokkal gyakoribb a szegény gyerekek által látogatott iskolákban, amelynek okait az iskolákban uralkodó rossz fényviszonyokban, valamint a szabadban töltött idő hiányában vélték fellelni, ugyanis

a kinti fény mennyisége 15 000 lux, míg a bentié átlagosan 500 lux. Egy rosszul megvilágított helyiségben gyakran csak 50 lux”

– mondja a szakértő, majd hozzáteszi:.

„MINÉL TÖBB FÉNY ÉRI A SZEMÜNKET, ANNÁL TÖBB DOPAMIN TERMELŐDIK, VAGYIS ANNÁL JOBBAN ÓVJUK AZT A RÖVIDLÁTÁS KIALAKULÁSÁTÓL.”

A mai gyerekek egyre kevesebbet játszanak a szabadban, ugyanakkor egyre több időt töltenek közelre nézve (olvasás, írás, számítógép, tablet, mobiltelefon) kevés természetes fény mellett. Mindez a kóros rövidlátás kialakulásának és akár a korai megvakulásnak a veszélyét is magában hordozza.

Szemtől szembe

A szem fejlődése már a magzati élet 22. napján elkezdődik, és meglepően sokáig, 12–14 éves korig folytatódik. A látásélesség pl. 1 éves korban csupán 25%-os, majd 5 éves korra válik teljessé, és a térlátás kialakulása még tovább tart.

„De kevésbé ismert tény, hogy az ősember szeme távollátásra »készült«” – jegyzi meg Zweegman-Kocsis Magda. „Akkor ugyanis a veszély (a medve, az ellenség, a vihar) a távolból fenyegetett. Ma már nem a szavannákat pásztázzuk. Természetes módon, mint a távcső csöveit, tekintetünket folyamatosan változtatva, távolról közelre, közelről távolra beállítva, 3-4 dioptriát vagyunk képesek kompenzálni.

Tartósan közelre nézni viszont a szemek számára igen fárasztó kényszertartás.

Ez a szerszámkészítés, az elektromos áram, majd az iskolarendszer elterjedésével, manapság pedig a »kütyük« korlátlan használata által hatványozódik. A öregedés természetesen egyéni tényezőktől is függ, de ezáltal a kötőszövet rugalmassága már 40 éves kor előtt, vagyis jóval a »valódi« öregkort megelőzően is csökken, a szemek alkalmazkodóképessége megszűnik.”

A gyerek tartós közelre fókuszálása vaksághoz vezethet

A szem igyekszik a fárasztó erőlködést, a szemizomzat kényszeres húzva tartását elkerülni.

„Idővel, ahogy a kötőszövet veszít szilárdságából, a szemgolyó egyre inkább megnyúlik, és hátrafele kidudorodik” – magyarázza a jelenséget a szakember. „A szemüreg belső védőrétegét, »bélését« is magával húzza, az egyre vékonyabb lesz, így a látóhártyán (retina) csupasz foltok keletkeznek, és a rövidlátók látása idővel homályossá válik, vagy a látómezőn fekete folt jelenik meg.

A következmény erős látáskárosodás, és sokszor teljes vakság.

Felnőttkorban az ily módon károsodott szemet korrigálni, gyógyítani már nem lehet.”

Fényhiány

A zárt tér 500 luxos fénymennyisége is nagyon kevés, de ha ez csak 50 lux, az igen káros a szemnek a huzamos közeli vizuális és/vagy manuális tevékenység (írás, olvasás, ülőmunka) végzéséhez.

Anyáink jogosan óvtak a „sötétben” olvasástól: „Fiam, így elromlik a szemed!”

A SZAKEMBER SZERINT A MEGOLDÁS A MEGELŐZÉS.

A szakértő tanácsai

A következők betartása kulcsfontosságú lehet gyermekünk szeme világának megóvásában:

• Felvilágosítás (szó szerint is!) – szakmai körökben, iskolákban, lakossági fórumokon, sajtóban.
• A szabadban tartózkodva a macula területén egy dopamin nevű anyag szabadul fel. Minél több dopamin termelődik, az annál nagyobb mértékben gátolja a szemgolyó tengelyhosszának növekedését. A gyerekek, akik bent ülve sok közeli fókuszálást igénylő tevékenységet végeznek, mindezt azzal kompenzálhatják, ha eleget tartózkodnak a szabadban. Minimum napi 2 órát, egy órát iskolaidőben, egy órát otthon. 
• Gyermekeknél, akik mégis egyre rövidlátóbbá válnak, a szemészeknek igyekezniük kell, hogy a probléma további növekedését éjszakai kontaktlencse és speciális szemcseppek segítségével korlátozzák.
• A 20/20/2-es szabály alkalmazása – Állatkísérletekből is tudjuk, hogy egy közeli célpontra irányuló hosszas tevékenységnél 20 percenként rövid szünetet tartva a rövidlátás kialakulásának esélye jelentősen csökken. Ezért 20 perc az a maximum, amelyet egy gyermek vagy egy kamasz egyhuzamban fókuszálhat valamire, ami közel van a szeméhez, pl. egy könyvre vagy egy okostelefonra. 20 perc után tényleg le kell állnia. 20 másodperc a szünet minimális hossza. Ez alatt a 20 másodperc alatt tényleg valami más tevékenységet kell folytatni, pl. a szemekkel a távolba vagy a végtelenre fókuszálni. 2 óra az a minimális idő, amennyit napközben a szabadban kell tartózkodni. 
• Az a nappali fény, amely két óra alatt a szemet éri, nem elég, de nagymértékben kompenzálja a nap többi órájában a könyvre vagy a monitor közelképére szegezett szemek szükségleteit.

Képek: illusztrációk/Getty Images