A kislány annyira megkedvelte a mindig mosolygós, vigyorgó kukást, hogy amikor a harmadik születésnapját ünnepelte, kérte a szüleit, tegyenek félre egy muffint a férfinak is. Amikor pedig megérkezik az autóval, odaadja neki.

A lány csütörtökön kiállt, és intett a férfinak, hogy álljon félre. Delvar Dopsonnak a szava is elakadt a meglepetéstől, amikor meglátta az ajándékot. Elmesélte Brooklyn anyjának, hogy ő is mindig várja a találkozást, és minden csütörtökön sietve távozik egy megbeszélésről, hogy odaérjen, és találkozzék velük.

Amikor Delvar egy hét múlva újra arra ment, vitt egy nagy doboz ajándékot a lánynak, aki pedig egy „Köszönöm, Delvar!” feliratot készített, amit a férfi elhelyezett a kukásautóban. Brooklyn a kukásautó vezetőjének „rajongója” lett.

Ez pedig egy példa arra, hogy bár néha észrevétlennek vagy nem túl jelentősnek hisszük magunkat, valakinek mégis fontosak vagyunk – és ezt nem is gondolnánk.