Stier Gábor: Az unió önmagát gyengíti felelőtlen bővítési döntéseivel

Horváth Vilmos • 2022. július 04., hétfő •
Mikor kerülhet elérhető közelségbe a háború vége? Hogy áll az uniós tagjelölti elvárásokkal Ukrajna? Mi Putyin célja? Milyen nyugati szándékok húzódnak a háttérben? Ezekről is beszélt a Frisss.hu-nak az ismert Oroszország-szakértő, a népszerű moszkvatér.com oldal főszerkesztője, Stier Gábor külpolitikai újságíró egy közelmúltbeli konferencián.
Stier Gábor: Az unió önmagát gyengíti felelőtlen bővítési döntéseivel

Az Európai Unió úgy döntött, hogy Ukrajnának és Moldovának megadja az uniós tagjelölti státust, miközben Grúziának nem. Ön miként vélekedik erről?

Tökéletesen értem, hogy ebben a kiélezett helyzetben a különböző intézmények versengenek egymással, hogy ki tud nagyobbat mondani Ukrajnáról, ki tud nagyobb szolidaritást felmutatni irányába. Ezzel még önmagában nem is lenne baj, ám az Európai Unió bővítése sokkal komolyabb dolog ennél. Ugyanis egyszerűen Európa jövőjéről van szó!

Kizárólag azon az alapon, hogy egy országot megtámadtak, nem szabadna tagjelölti státust adni, hiszen számos kritériumnak kell megfelelni.

Most ez történt, miközben a nyugat-balkáni országokat hosszú ideje előszobáztatják. Ami pedig Grúziát illeti, úgy vélem, hogy sokkal érettebb a leendő tagságra.

Ahogyan innen látszik, Ukrajna igencsak messze van azoktól az elvárásoktól, amiket az unió saját maga megfogalmaz a tagfelvételt kérők számára. 

Így van. Ukrajnával több probléma is van, gyakorlatilag semmilyen tekintetben nem felkészült, s akkor még nem szóltam a háborúról. Egyáltalán milyen határokról beszélünk majd holnap? Nem az a probléma, hogy az EU szolidaritást mutat feléjük, de ennek nem ez a megfelelő módja. Ha így kívánja segíteni Ukrajnát, akkor előbb-utóbb magát az uniót kell majd megsegíteni. Az is kérdés, hogy a döntéshozók átgondolták-e, hogy ezzel a lépéssel egy másik befolyási övezetbe teszi be a lábát az unió, aminek a következményeit még nem tudhatjuk. 

Nézzünk néhány konkrét ukrán példát a kritériumok jegyében!

Jogállamiságról nemigen beszélhetünk. Az alkotmánybíróság felszámolása, az ellenzéki mozgalmak ellehetetlenítése, a kisebbségekkel kapcsolatos problémák, a nagymértékű korrupció, az oligarchikus berendezkedés, a média helyzete mind-mind a felvétel ellen szólnak. S akkor még nem beszéltünk a gazdaság helyzetéről. Meggyőződésem, hogy egy ekkora országot, ilyen gyenge gazdasággal lehetetlen integrálni, csakúgy, mint a tagságra régóta ácsingozó Törökországot.

Az unió önmagának állított csapdát azzal, hogy Ukrajnát mindenhová fel akarja venni, Ukrajnával meg akarja nyeretni a háborút.

Ennek olyan következményei is lehetnek, hogy gyengül az unió, a törésvonalak mélyülnek, sőt még szét is eshet.

A tagjelölti státust végül Magyarország is megszavazta. Ez egyfajta kényszer volt számunkra, amelyet a Kárpátalján élő nemzettársainkért való felelősség is vezetett?

Úgy vélem, hogy nem volt kellemetlen a szituáció, hiszen a magyar kormány már korábban, az elsők között támogatta az ukrán törekvéseket. Az előbbiekben az unió szempontjából vizsgáltuk a döntést. Magyarországnak azonban létérdeke, hogy a szomszédos országok is az unió tagjai legyenek. Ukrajna mellett a balkáni országok is, hiszen így az unió határai kitolódnak, s normális esetben a kisebbségi jogoknak ezekben az államokban is érvényesülniük kell.

Visszatérve Ukrajna tagjelölti státusára, lehet, hogy most néhány nyugati vezető elégedett, de úgy tűnik, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnököt ez nemigen zavarja. 

Putyin reálpolitikus, és nagyon jól tudja, hogy ennek a bővítésnek komoly tétje nincs.

Ukrajna belátható időn – 10-15 éven belül – nem lesz az Európai Unió tagja. Ezért is tehetett az orosz elnök olyan gesztust, amivel nem támadta meg a döntést. Alighanem ő is úgy látja, hogy ezzel a lépéssel az unió – amely éppen különféle szankciókkal igyekszik Oroszországra nyomást gyakorolni – csak gyengül, s ez neki jó. Alighanem Putyin is úgy gondolkodik, mint korábbi elődje, az 1992-98 közötti miniszterelnök, Viktor Csernomirgyin. Amikor ugyanis megkérdezték tőle, hogy mikor lesz Ukrajna az unió tagja, arra így válaszolt: akkor, amikor Törökország. S az mikor, firtatták tovább, mire Csernomirgyin röviden felelt: soha! 

Természetes, hogy a szomszédban fél éve dúló háború foglalkoztatja a magyar közvéleményt. Nyilvánvalóan Öntől is sokan megkérdezték már többen: mikor lesz vége? Sokan úgy vélik, hogy ha Putyin nagyon akarta volna, már régen befejezte volna a háborút, alighanem az orosz erőfölényre célozva ezzel.

Szeretném leszögezni: Oroszország nem háborút akart, hanem sokkal gyorsabban és olcsóbban elérni célját. Ez pedig nem más, mint az orosz befolyás kiterjesztése, Ukrajna demilitarizálása és semlegessége, valamint a jelenlegi hatalom megbuktatása. Hasonlóan az 1979-es afgán szituációhoz, egy ukrán bábkormányt akart létrehozni és támogatni, s azon keresztül megvalósítani az orosz érdekeket. Ami magát a háborút illeti, annak megkezdése után két-három nappal kiderült, hogy az ukrán hadsereg sokkal felkészültebb, mint az gondoltuk. Köszönhető ez annak, hogy az elmúlt 8-10 évben elsősorban angolszász segítséggel sikerült a hadsereget kellően felfegyverezni. A háború első óráiban az ukrán vezérkar még ennek ellenére is komolyan fontolgatta a megadást. Nem ez történt, a háború mára kiterjedt, s

most már nem a területszerzés az oroszok célja, hanem a háború megnyerése.

Putyin egészen egyszerűen győzelmi kényszerbe került. De ugyanilyen kényszerben van az Egyesült Államok is, Joe Biden elnök ki is jelentette, hogy Putyin megbuktatása, Oroszország meggyengítése a céljuk, s alighanem az orosz javak megszerzése is. Ezzel pedig az amúgy gyengülő USA a nyugati világot is fel akarja sorakoztatni maga mellé. Az ma már világosan látható, hogy nem lesz többé kétpólusú a világ, de ennek bekövetkeztét még kitolhatja. Annak, hogy a háború befejeződjön, szerintem két útja van. Az egyik, hogy Ukrajna és a mögötte álló erők belekényszerítsék az oroszokat egy hosszan elhúzódó, végtelen háborúba, amit előbb-utóbb az oroszok már nem tudnak finanszírozni. A másik út - bármilyen rosszul is hangzik -, ha Oroszország eléri azt, hogy ezt a háborút győztesként tüntethesse fel. Ám ehhez nem elég a Donbaszt és Herszont megszerezni, hanem a Harkiv-Umanytól délre fekvő területeket is el kell foglalnia egészen a moldovai határig. Ezzel ugyanis az ukránokat elzárnák a tengertől, ami alaposan meggyengítené őket. Most már csak akkor lesz béke, ha az egyik fél a másikat megtöri, és béketárgyalásokra tudja kényszeríteni.

Jelenleg az oroszok állnak közelebb ahhoz, hogy ők diktálhassák a feltételeket.

Úgy gondolom, hogy legkorábban jövő tavaszra alakulhat úgy a helyzet, hogy a háború vége elérhető közelségbe kerüljön.

TOP

közösség

további frisss

lap tetejére