Komoly témáról volt szó komolytalanul a Savaria Múzeum keddi eseményén: az intézmény muzeológusai csápokkal a fejükön avatták be az érdeklődőket a rovarhotel készítésének rejtelmeibe. De mi szükség ilyesmire? – teheti fel a kérdést a naiv városi ember, és dr. Vig Károly entomológus – vagyis a rovartan tudósa – meg is felelte. Lassan a rovarfajok közel negyven százalékát a kihalás fenyegeti, és már Magyarországon is érzékelhető az egyedek számának csökkenése. Ez azért nagy probléma, mert a termesztett növények jó részének beporzásához nélkülözhetetlenek. Így aztán az élelmiszer-előállításra is hatással vannak, a létük tehát a mi létünk feltétele, mondhatnánk. Igaz, hogy amíg Kínában már sok helyütt kézzel, Amerikában pedig drónnal is végeznek beporzást, addig hazánkban még egy „ingyen ökológiai szolgáltatásként” tekintünk erre a jelenségre, pedig érdemes lenne megbecsülni a rovarok tevékenységét.

Hogy mi a különbség a régi méhlakások és a mai rovarhotelek között? – A méhek a természetben faodvakban gyűjtik a mézet és nevelik utódaikat. Mivel az ember ezt kifigyelte, és a mézre igényt tartott, belefogott a méhtartásba, és mesterséges kast épített a társas méheknek. A magányosan élő méhek, darazsak és egyéb hártyásszárnyúak esetében azonban más a helyzet – fogalmazott a múzeum tudósa, és bemutatta a rovarhotelt. – Különböző méretű lyukakat fúrtunk a téglákba, faágakba, illetve eltérő méretű nádszálakat vágtunk fel, és helyeztünk itt el – fejtette ki.

Kiderült, hogyan használják majd a rovarok a hotelt: a nőstény táplálékot gyűjt, és felhalmozza azt a saját méretének megfelelő lyukban. Arra egyetlen tojást rak, majd bezárja a nyílást. Aztán a tojásból kifejlődő méhlárva feléli az ott számára felhalmozott táplálékot, bábbá alakul, végül kirágja magát, és elrepül. Fajonként eltérő lehet, hogy mi mindent raktároznak el utódaiknak a rovarok: virágport, megbénított hernyót, pókot, darazsat is akár. Nagyjából erre lehet számítani a most felállított rovarhotelben is, amelyet egy frissen ültetett virágágyás mögött, az épület tövében, a déli, napos oldalon helyeztek el a szakemberek. Az entomológus arra készül, hogy a múzeumba jövet reggelente megfigyeléseket végez majd a hotelen, látni lehet ugyanis majd, hogy időről időre mely lyukakat tömik be a rovaranyukák.

A múzeum két további helyszínen, az Iseumban és a Skanzenben is telepített hasonló rovarhotelt, és erre buzdítják a szombathelyi lakosságot is. Aki a tudósokhoz hasonlóan megfigyeléseket is szeretne végezni, nemcsak szállást kíván adni a növénybeporzásban oly hasznos élőlényeknek, az a nádszálak végére üvegcsövet erősíthet, hogy jól lássa, mi történik odabent. Bármilyen alkotások is készülnek, meg lehet őket mutatni: április 5-éig el lehet küldeni az info@savariamuseum.hu címre, vagy üzenetben fel lehet tölteni a múzeum közösségi oldalára. Ezzel az akcióval azt a tragikus folyamatot lehet képes lassítani az ember dr. Vig Károly szerint, amely a világ számos pontján már érezhető gondot okoz.