A környező országok nagyvárosaihoz képest milyen arányban rendez Budapest blockbusterkoncerteket?

A budapesti koncertkínálat messze felülmúlja azt, amit Zágráb, Ljubljana, Bukarest, Belgrád vagy Szófia nyújthat, viszont még mindig csak közelít ahhoz, amivel Prágában, Bécsben vagy Varsóban találkozhatunk. Ennek két oka van. Az egyik gazdasági, hiszen a hazai magas áfa a nemzetközi művészekért folytatott „harcban” versenyhátrány a piacon. Az alacsonyabb kulturális áfát használó országokban az adó mértéke alig néhány (Bécsben és Prágában is 10, Varsóban 8) százalékot jelent a bruttó jegyárból, míg nálunk ez 27 százalékot vesz el. A jegyárak bevételéből tudunk gázsit fizetni, és ha két országban a bruttó bevétel ugyanannyi, de a nettó nálunk 15-20 százalékkal alacsonyabb, akkor kevesebb gazdálkodható ki belőle a fellépő felé. A másik ok földrajzi. Bár tudom, hogy Bécstől nem vagyunk messze, mégis látjuk, hogy problémát jelenthet Budapest beillesztése egy stadion- vagy arénaturnéba, például hogy a stáb hová tud innen továbbutazni. Mivel a cégünk Kelet-Közép-Európa más helyszínein is rendez koncerteket, így azt tapasztaltuk, hogy Bukarest esetén ez még nagyobb probléma. 

Mitől függ, hogy egy sztár turnéja érinti-e a magyar fővárost?

Továbbra is csak a gazdasági és a logisztikai okot tudom megnevezni, esetleg a dátumhiányt, de ez már nagyon ritka, mert Budapesten jelenleg majdnem minden típusú koncerthelyszín megtalálható. A Puskás 48-50 ezres, a Groupama 25 ezer fős, az MVM Dome és a Budapest Aréna 12–15 ezer fős kapacitású, illetve akár kisebb létszámnál is használhatók. A Barba Negra 3–6 ezer, a Budapest Park 10 ezres befogadású. Beltéri helyszínből hiányzik egy 4-5 ezer fős terem, de kisebb klubokból szintén jól állunk.

Továbbra is úgy működik a szervezés, hogy ha egy zenekar vagy előadó európai turnét szervez, akkor a promoterek – mint önök is – ajánlatot adnak bizonyos állomások beillesztésére, és ezt az ajánlatot ők elbírálják?

Igen, a zenekar menedzsmentje felveszi a kapcsolatot a potenciális promoterekkel azokban az országokban, amelyek az ügynökség vagy a művész szerint számukra fontosak lehetnek, és begyűjtik az ajánlatokat. Ha egy amerikai művész három hetet tölt Európában, és nyolc koncertet tervez, akkor abba valószínűleg nem fér bele Budapest London, Párizs, Milánó és a német nagyvárosok mellett. De ez viszonylag ritka, mert általában jobban megéri két-három hónapos turnékat szervezni. Mi elküldjük a szabad dátumokat, az ajánlatot, és ha ez számukra elfogadható, akkor létrejön a koncert. 

Csak a száraz anyagiak és a naptár számít, vagy a döntésben közrejátszanak érzelmek is? Például ha köztudottan sok rajongója van itthon az előadónak, és ezt már korábbi koncerten tapasztalta is. Vagy elismeri a szervezőcsapat megbízhatóságát, profizmusát. 

Az érzelmek is számítanak, és van, aki kifejezetten szeret Budapesten játszani. A legjobb példa erre a Depeche Mode, amely az elmúlt húsz évben minden turnéja alkalmával érintett minket. A tőlünk keletre lévő országokat mondjuk csak minden második esztendőben. 

Tíz ajánlatból hányat fogadnak el önöktől?

Nagyon nehéz összehasonlítani egy stadion- és egy klubbulit. Az idén érkezik hozzánk a Guns n’Roses – ezt tíz éve biztosan hajtom, hogy összejöjjön. Ebből volt két covidos esztendő, illetve kiestek azok az évek, amikor még nem volt kész a Puskás, mert a Groupama kicsinek bizonyult számukra, illetve az alacsony kapacitás miatt valószínűleg kevésnek tűnhetett az ajánlatom is. 

Az euróárfolyam-ingadozás mennyiben zavart be a képbe az idei koncertekre vetítve?

Nehéz volt ellene dolgozni, de vannak rá módszereink a költségvetés készítésénél. Fedezeti ügyletekkel tudunk védekezni, de így is a jegyár emelkedését hozta magával. Ha ki kell fizetnünk egy-két millió eurós vagy dolláros gázsikat a zenekaroknak, akkor a jegyárban tízforintos eltérés is számít. 

Mennyit lehet elkérni egy jegyért itthon és mondjuk Bécsben?

A jegyárat nem úgy határozzuk meg, hogy keressük a vásárlók tűréshatárát. Megnézzük a költségeket, és az alapján számoljuk ki, hogy milyen átlagjegyárral tudjuk az eseményt lebonyolítani. Ezt az átlagárat próbáljuk utána diverzifikálni, széthúzni, hogy minden vásárlói réteg találjon a pénztárcájához illőt. Jellemzően Bécsnél átlagban 20, még nyugatibb városokbal akár 30-35 százalékkal is kevesebbe kerülnek a jegyek Budapesten. A vásárló a jegyárban a plakátnyomástól a zenekari stáb akár 400 főjének utaztatásán, étkeztetésén, a színpadépítésen át a produkció összköltségét, illetve az adókat és az esetleges profitunkat fizeti meg. 

Nézzünk egy konkrét példát, a március 14-i a Robbie Williams-koncertre 33 és 99 ezer forint között vásárolhattunk jegyet.

Ő valóban egy magas árkategóriájú előadó. Művészfüggő, hogy mennyire kell jegyárat emelni ahhoz, hogy ide tudjunk hozni valakit, de Aréna-, Park- és Barba Negra-koncerteket alapul véve 15 ezer forint alatt nehéz már kihozni egy jegyet, kisebb bulikban 5-7 ezer körül alakul az ár. Szívesen adnánk olcsóbban a belépőket, de akkor nem jönne ki a matek, és végül senki nem láthatná az adott előadót Budapesten. 

A sikert csak a jegyeladásban mérik?

Nem. Lehet egy félházas koncert – ami nekünk egyértelműen veszteséges – is sikeresnek mondható, mert jól fogadta a közönség, a sajtó. Nem minden eseményünk nyereséges, és van, hogy már az elején tudjuk, hogy nem lesz az. Ezek általában feltörekvő művészek koncertjei, akiket az ügynökségükkel együtt próbálunk építeni, keressük a piacukat. Ha egy projekt fejlődőképes, akkor azt szívesen támogatjuk, és várjuk, hogy nagyobb színtérre vihessük. 

Luxusterméknek számít ma egy koncertjegy? 

Biztosan van olyan vásárlónk, akinek igen. Stadionkoncertek esetén – Rammstein, Guns n’Roses, Depeche Mode – mégis jellemzően a jobb helyre szóló, tehát drágább jegyek fogynak el gyorsabban. Kurrens eseményeken mindenki igyekszik minél előbb biztosítani a helyét, hiszen lehet, hogy az az előadó tíz éve nem járt Magyarországon. Egyébként már a Covid előtti időszaknál is jobbak a jegyeladásaink. 

Jönnek hozzánk a környező országokból rajongók? Mennyit járnak még el a magyarok Bécsbe vagy Prágába?

Történelmi okok miatt szerintem keletről nyugatra járunk koncertre. Budapestről Bukarestbe viszonylag ritkán megy el valaki megnézni a Metallicát, akkor inkább Prágát vagy Bécset választja. Budapesti koncertekre értékesítünk jegyeket a szerb, a horvát vagy a szlovén piacon is. A Puskás-koncertjeink egyébként nagyon népszerűek a külföldiek körében: japán vagy dél-amerikai jegyvásárlást is tapasztalunk, és nem nagy mennyiségben, de vannak amerikai, kanadai, ausztrál vevőink is. Számukra olcsóbbak a szállodák, olcsóbb az élet nálunk, és ha már idejönnek egy koncertre, itt töltenek minimum egy-két éjszakát. 

Merre tartanak a koncertpiaci trendek a zenemegosztó felületetek korszakában? 

Ez az új szereplők esetén kérdés. A streaming és a zenemegosztás világában egyrészt nehéz kitűnnie egy friss előadónak, másrészt nagyon könnyű, mert leegyszerűsödött az út a hallgatóhoz. Ahhoz, hogy pénzügyileg működőképes legyen egy zenekar vagy előadó, muszáj koncerteznie, turnéra mennie, fesztiválokon fellépnie. A legtöbbjüknek meg kell mutatnia magát élőben, és erre igényük is van a rajongóknak. Ez alapján örvendetes trendet látok, és azt, hogy a sztárok megjelenése, bevételi forrása eltolódik az élő zene irányába. Egy egyslágeres előadóra, zenekarra szerintem nem lehet felépíteni egy koncertet, pont ezért, talán szűrőként is tekinthetünk arra, hogy valaki bevállal-e egy élő fellépést, turnét.

Forrás: vg.hu
 Fotó: AFP, Kallus György / Világgazdaság, Réti Zsolt