Hosszú idő után először léptek fel élőben. Hogy viseleted az elmúlt időszakot? Mennyire viselt meg a bezártság és a fellépések hiánya? 

Nehéz volt látni, hogy mindenféle ágazat működik, nekünk, zenészeknek pedig otthon kellett maradnunk. De ezen túllendülve, mégis csak szeretném kiemelni a pozitív dolgokat: nagyon örültem, hogy tudtunk új dalokat írni, és szerencsére a kiadó is volt olyan lelkes, hogy dal mellé illesztett videoklipet. 

Ha már említetted a videókat, szerintem az Otthon című dalotok videója az utóbbi idők legszívmelengetőbb zenei klipje. Honnan jött az ötlet, hogy a rajongók házi videóiból készítetek klipet?
 
Annyira hiányoztak már a koncertélmények, nem találkoztunk fizikailag a saját közönségünkkel, hogy már azt is elképzeltünk, nem hallgat minket senki. Aztán rájöttünk arra, hogy ha interaktívvá tudjuk tenni a saját közönségünket, akkor van egy fajta visszajelzés. Ez pedig jó eszköznek tűnt, hogy meghívjuk őket a klipbe. Irtó aranyosak voltak, a kiskutyáktól a szobában ugrálásig minden volt. (nevet) 

Egy másik dalotok, a Valahogy majd megint újrakezdem számotok végén az SMA-s gyerekre hívjátok fel a figyelmet. Hol találkoztál ezzel a betegséggel és a videóban szereplő Katona Olivérrel? 

Olivér nagyon régi cimbim. Van egy kis úszó iskolám itt Szombathelyen, 21 éve úszást is tanítok. Olivér ott kezdte babaúszóként, amikor ez a betegség felütötte a fejét, úgyhogy közösen szembesültünk vele. A mai napig nagyon jó barátságban vagyunk, semmiképpen nem akartuk elengedni a kezét. Úgyhogy ez a dal, a Valahogy majd megint újrakezdem, a refrén sor, jó apropója volt, hogy ebben a csendes időszakban is felhívjuk Olivérre a figyelmet. Baromi jól sült el, és ahogy látom, az emberek is szeretik a dalt. 

A dalaitokban a reggae, a ska és a punk hangzás keveredik a latin dallamokkal. Honnét ered ez a sokszínűség? 

Az akkori hangszerpark egy igazi játszótér volt, nagyszerű lehetőséget adott, hogy kihasználjuk a fúvósokat, az ütőshangszereket, és olyan feldolgozásokat játszottunk, amiben mindenki meg tudja szólaltatni a hangszerét. Tehát ez egy ilyen nagyon kedves kényszer volt. Nem mész el úgy focizni, hogy viszel magaddal kapust. ( nevet) 

Zenész-családból származol? 

Az unokatestvéreim mindenképpen, illetve, a nagybátyám vonalán sok tanult művész van. Én kilógok a sorból, mert sosem tanultam a zenét, nem jártam zeneiskolába, hangszeren sem játszok. Mégis azt gondolom, hogy valamilyen szinten sikeres utat jártunk be a zenekarral. Nyilvánvalóan egymagamban elvéreztem volna. Nagyon hálás vagyok, amiért olyan zenészek állnak mellettem, akik a Liszt Ferenc jazz akadémián végeztek. 

Az Ocho Macho számos siket tudhat maga mögött: háromszoros platinalemezes, Fonogram-díj jelölt, és az Eurosonic Fesztiválon Hollandiában ti képviseltétek Magyarországot. Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek? 

Jó kérdés, hogy mit nevezünk sikernek, főleg egy zenekar megvilágításában. Amíg egy zenekar színpadon állhat és koncertezhet, az már önmagában is egy óriási siker. Hiszen látunk olyan rövidéletű karriereket is, akár a tehetségkutatók kapcsán, amikor hirtelen felvillan, aztán szépen tovaszáll. Mi azért tizennyolc éve együtt vagyunk, és még úton vagyunk. Játszottunk a Sziget-fesztivál nagyszínpadán, játszottunk Robbie Willams ellőtt a Volt fesztivál nagyszínpadán, játszottunk Hollandiában- ezek mind állomások. Maga a siker: az út, amin vagyunk. 

Mi az, ami ennyi év után is összetart titeket? 

Hát azért voltak tagcserék, volt jövés-menés. Egy nyolc tagú zenekar már a zenészekre nézve is egy borzasztó létszám. (nevet) Talán úgy tudnám megfogalmazni - ahogy azt az újonnan érkezett tagoktól is hallottam- , hogy van valami megfoghatatlan varázs a koncertek alatt, ami egy adrenalin bomba. Akkor voltam legboldogabb, amikor azt mondták: nem egy valami tart össze nyolc embert, hanem nyolc ember tart egy valamit össze. Az Ocho Macho tagjának lenni felemelő érzés, mert nagyon intelligens, nagyon képzett emberekkel tudok lenni. 

Az október tizedikei, Szombathelyi esemény jelentheti a következő állomást? Mire készültök aznap? 

Egy színháztermet bérlünk, és olyan dalokat varázsolunk elő, amiket magunk sem játszottunk már vagy nyolc éve. Egy szép keretet szeretnénk adni ennek a délutánnak, ami mindenképp családi, hiszen vasárnap délután négykor ember nem szeret zenélni- de mi igen. A kitűzött nap is erre buzdít mindenkit, hogy jöjjenek gyerekestől. Zeneileg pedig olyan keretet szeretnénk adni, aminek története is van, de annak is örülnék, ha valaki kérdésekkel készülne, és dumálnánk a koncert alatt- mert miért ne? És lesz sztárvendég is, Békefi Viki, aki a Sztárban Sztárt nyerte. Az Ocho Macho+ megnevezés is önmagában hordozza, hogy lesz meglepetés is. 

Mit lenne az, amit szeretnél átadni a közönségnek? 

Ez egy összetett kérdés…azt gondolom, hogy amit hallanak lezúdulni a színpadról, az egy önfeledt, felszabadult zenei élmény. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha az emberek ebben a másfél órában elfelejtik a napi stresszt, a sárga csekkes nyomást, és fel tudnak szabadulni, és mosolyogva, ugrálva mennek haza, és másnap reggel is velünk kelnek, akkor szerintem nyertünk. Ezért meg kell melózni a színpadon, ami nem megerőltető, mert szeretjük, amit csinálunk. Ezért is vagyok nagyon hálás. Négykor kezdünk, azért, hogy másnap el lehessen menni dolgozni, el lehessen menni suliba. Aki ott marad velünk afterozni, azzal leülünk beszélgetni, aki korábban jön, azzal is leülünk. Én azt szeretném, hogy ez egy „La família de la machos” legyen. Van egy ilyen dalunk is. Várom azt, hogy majd valaki két dal között leállít, hogy „várj, Gerő! Azt meséld már el…”. Amúgy ez férjen bele!