Magyarlakon, Floridában és New Jersey-ben is otthon van a 82 éves Pluhár Rózsa

vaol.hu • 2021. október 03., vasárnap •
A 82 éves Pluhár Rózsa egy az ’56-os magyarok közül, mégis kiemelkedik közülük. Bátor, vagabund, kalandvágyó. Bőven jutott szépség, de tragédia is az életében. Eredeti stílusa van, nagy humora és három hazája: Magyarlak, Florida és New Jersey.
Magyarlakon, Floridában és New Jersey-ben is otthon van a 82 éves Pluhár Rózsa

Pluhár Rózsával (született Háklár Rózsa) a felújított magyarlaki önkormányzati hivatal átadóján találkoztunk, büszke elszármazottként jött az ünnepségre. A legnagyobb forróságban ő is kereste az árnyékot. Elegáns ruhájában a betonkerítéshez simulva huncut nevetéssel nyugtázta, hogy az unokahúga és a gyerekkori barátnője kimondták a varázsmondatot: az ő életéről is érdemes lenne írni. Több se kellett, két hét múlva már az otthonában faggattuk Rózsát. Meddig tudunk visszamenni? – kérdezte. 1939 szeptemberéig mentünk: kilenc nappal Lengyelország német megszállása után Magyarlakon kilencedik gyermekként megszületett.

– Engem csak Vakarcsnak hívtak. A nővéreim 16-20 évvel voltak idősebbek nálam. Édesanyám szövőnő volt a nyugdíjig, apám Szentgotthárdon postás, Magyarlakra ment gazdálkodni. Az iskolát ott kezdtem, az utolsó két osztályt Csörötneken jártam. Karnyújtásnyira volt tőlünk a Rába: reggel lementünk, délben vissza, addig maradtunk, amíg a mezőre kellett menni, akkor uzsgyi haza. A nővéreim Pesten dolgoztak szövőnőként. Míg mások vidékre mentek nyaralni, engem már 11 évesen feltettek Rönökön a vonatra, velük töltöttem a nyarakat.

A fiatal lány gyors- és gépírást tanult, 17 éves volt 1956-ban. Az év végi eseményekre így emlékszik:

’56 októberében egy hétig mindenki boldog volt: kinyílt a határ.

November 4-én, amikor kijöttünk a templomból, azt lehetett hallani: Pesten és már Körmenden is jönnek az orosz tankok. Visszatért a félelem. Én azt mondtam a szüleimnek, miután a bátyámmal már többször átbicikliztünk, hogy átmegyek a határon.

Veszek majd egy robogót, és azzal visszajárok, amikor lecsendesedik a helyzet.

Így is tettem. Az osztrákok busszal vártak bennünket, elvittek Leobenbe (Stájerország), ahol már sok menekült volt. A véletlen műve volt, hogy az egyik testvérem megtudta, hol vagyok, eljött értem Grazból, a másik lágerből. Végül a két fiútestvéremmel mentem Amerikába. Salzburgban töltöttünk egy hónapot, és 1957. február 14-én érkeztük hajóval New Jersey-be. A forradalom után 40 ezer magyar menekült az USA-ba. Megélhetést kellett keresnünk.

Hamar lett munkánk egy gyárban, mellette esti iskolában nyelvet tanultunk. Meg kellett találni a boldogulásunkat.

Rózsa úgy meséli: fiatalok voltak, szórakozni is jártak, európai helyeket kerestek. Társként neki kizárólag eszes magyar ember jöhetett szóba, olyan, aki tud táncolni is. Így ismerte meg az ugyancsak menekült Pluhár Györgyöt, akihez 19 évesen hozzáment. Az ifjú férj otthon elkezdte a műegyetemet, az USA-ban nem tanult tovább. Pincérkedni kezdett, később country club menedzsere lett és maradt 35 évig. – Az életünk könnyebb lett. Konferenciákra jártunk, besegítettem a férjemnek, de dolgoznom nem kellett. Később ingatlankezelést és lakberendezést tanultam, de előbb jöttek a gyerekek: 21 évesen megszületett a fiam, négy évvel később a kislányom.

A családot 1983-ban tragédia érte: a szülők Magyarországra utaztak egy esküvőre, amikor arról kaptak hírt, hogy karambolban meghalt gyönyörű 19 éves egyetemista lányuk.

Rózsa háborús veteránokat, fogyatékkal élőket kezdett gondozni. Azt mondja, ez segített, hogy ne őrüljön meg.

– Abban hiszek, hogy ha valaki megteheti, adja vissza a társadalomnak, amit kapott. Én a magyar közösségek hálózatának gyarapodásáért tettem, magyar klubot szerveztünk rengeteg programmal. Ösztöndíjbizottságot hoztunk létre, pályázatot indítottunk Magyarországra, még Losonczi Pálhoz (akkoriban az Elnöki Tanács elnöke) vittem el az anyagot, de kapcsolatban voltam Pozsgay Imrével és Fekete Gyulával is (író, az ő kezdeményezése nyomán vezették be 1967-ben a gyest). Őriztük a magyarságunkat, hazalátogattunk, ahogy lehetett, zenekarokat, ismert embereket hívtunk az anyaországból: járt nálunk a Záray–Vámosi házaspár, Korda György, Balczó András, Puskás Ferenc, Szeleczky Zita, Huszti Péter, Jákó Vera nótaénekes, Orbán Viktornak gulyást főztünk a ’90-es években.

Rózsa első házassága a ’80-as évek közepére tönkrement. Amikor a férjével megegyeztek a válásról és önálló lett, egyszerű háziasszonyként elkezdett tőzsdézni. – Nem vagyok a fizikai munka híve – nevet megint csibészen.

Később a klub által ismerte meg a második férjét, dr. Érdy Miklós orientalista kutató, vegyészmérnök, fogorvost, aki ’56 után ugyancsak az emigrációt választotta. – Bemutatkozott, felkért táncolni, de először látni akartam, tud-e – meséli. 1986-ban ment hozzá. Úgy éltek „csodálatos házasságban, egymást építve”. Érdy Miklós a ’70-es évektől a magyarság nyomán járva a sztyeppei népeket kutatta. Tanulmányutakat tett a Kárpát-medencétől Közép- és Belső-Ázsián át a Góbi és a Takla-Makán sivatag térségéig. Előadásokat tartott Kínában, Mongóliában, az akkori Szovjetunióban, Romániában, Angliában, Spanyolországban és Ausztriában – az utakra sokszor felesége is elkísérte.

Hogyan alakult volna Rózsa élete, ha Magyarországon marad? Gyerekkori barátnője, Soós Margit nyugdíjas tanárnő úgy emlékszik, 17 évesen is kiemelkedett a lányok közül szervezőkészségével, mozgékonyságával. Rózsa szerint nem volt ő tudatos, inkább csak alkalmazkodott az élet adta változásokhoz, és tudott élni velük. Ragaszkodott a jóléthez és a jólléthez, de a szerencse fia is.

És szeret jelen lenni a nagy dolgok születésénél – lásd a klubokat – és ahol nagy dolgok történnek: Nagy Imre újratemetésén ott állt a koporsó mellett a sorfalban a Hősök terén, és elment Horthy újratemetésére is.

Magyarországról azt mondja, büszke, hogy ennyi feltaláló, okos, ügyes ember hazája. – Az ország gyönyörű, tökéletest pedig ne várjon senki. Boldog vagyok, hogy ilyen Magyarországra jöhetek. ’56-ot pedig nem felejtjük.

A sportot máig szereti: a tánc hiányzik, de 10 éve még átúszta a Balatont és a máriaújfalui Hársas-tavat, és rendszeresen a medencében találják a reggelek. Télen Floridában él és New Jersey-ben. Amikor ott nagyon meleg van, eljön Magyarlakra. Szereti magát jól érezni, és szereti, ha jól érzik magukat körülötte az emberek. – Fiatalon azt gondoltam: borzasztó lehet 80 évesnek lenni, várni a halált.

A halál nem érdekel, jöhet bármikor, csak le ne robbanjak. Izgalmas, szép életem volt, nem bánok semmit.

Úszni tudsz? Gyere el Floridába, szívesen látlak.

közösség

további frisss

lap tetejére