Kibékíthető-e egymással a tudomány és a hit?

Kis-Kádi Anna • 2022. január 22., szombat •
Van-e helye a csodáknak egy olyan világban, ahol már szinte mindenre van tudományos magyarázat? Vajon megfér-e egymás mellett a bibliai teremtéstörténet és az evolúció? Adhat-e az ember tudomány által életet? Hogyan vélekedik egy keresztény tudós az ősrobbanásról? Erről beszélgettünk dr. Unger Zoltánnal, a szombathelyi ELTE egyetemi docensével, aki többek között a geológia, geofizika, geomatematika, ásvány- és kőzettan oktatójaként és hívő keresztényként mindkét oldalt képviseli.
Kibékíthető-e egymással a tudomány és a hit?

Ön szerint megfér egymás mellett a természettudomány és a keresztény hit? Lehet egy tudós – például egy fizikus – istenfélő ember?

Igen, megfér egymás mellett a hit ÉS a tudomány! Sokakat úgy és arra tanítanak, tanítottak, hogy hit VAGY tudomány. Több esetet tudunk azonban mondani a történelemből, és főleg a tudománytörténetből, hogy mégis mennyire összefér e két nagy terület. Szűkebb szakmámból is számos példa áll előttünk, elég csak Nicolaus Stenóra gondolni, aki jezsuita lelkész és tudós volt. Neki köszönhetjük a kristálytan első törvényét (1669), illetve a rétegek települési törvényét. Ugyanakkor ott van az első magyar nyelvű ásványtan könyv, amelyet Benkő Ferenc református lelkész adott ki 1786-ban. De említhetjük Prohászka Ottokár Föld és ég című könyvét, amely 1928-ban jelent meg a Szent István Társulatnál. És mindez negyven évvel a II. Vatikáni zsinat előtt. E zsinat következtében jelentős reformok valósultak meg a katolikus egyházban. XII. Piusz pápa 1950-ben jelentette ki az evolúció elméletének elfogadhatóságát, és Szent II. János Pál pápa 1996-ban ismerte el az evolúciót mint tudományos tényt.

És egy tudós, egy fizikus, avagy geofizikus lehet-e hívő, istenfélő? De még mennyire! Szokás Einsteint idézni, hogy az Isten nem kockázik, ugyanis állítása szerint „a tudomány vallás nélkül vak, a vallás tudomány nélkül pedig béna.”
Kordos László paleontológus professzor mondta, hogy a nemhit is hit! – én ezt azzal toldom meg, hogy nagyobb hit kell a tagadáshoz, mint a hithez. Ne feledjük azt sem, hogy a hitetlenség oka a tudatlanság! Ne feledjük azt sem, hogy a hitetlenség oka a tudatlanság! És a tudatlanság csúcsa, amikor azt utasítom el, amiről nincs ismeretem, fogalmam. Egyszerűen, Newton sem hitt a törváényiben amíg fel nem ismerte. És a mai társadalomban sokan nem ismerik Jézust. "

 

Néha úgy tűnik, egyes keresztények ódzkodnak olyan dolgoktól, mint például a véradás vagy az altatás. Ezekről semmit nem ír a Biblia, talán ezért lehetnek kényes kérdések számukra. Valóban hitetlenség, ha egy keresztény ahelyett, hogy csak az isteni csodában bízna, mondjuk, szívátültetésen esik át?

Most a pandémiával kapcsolatban tapasztaljuk az oltásellenességet, amely szintén ebbe a kategóriába tartozik, hogy vannak, akik elzárkóznak a véradástól – én is véradó vagyok -, a műtét alatti altatástól, és egyéb orvosi beavatkozástól. Az itt is használatos eszközöket és lehetőségeket végül is a Szentlélek biztosítja, ő világosította meg az embereket, hogy olyan precíziós műszereket tudnak már fejleszteni, amivel pl. a pakisztáni sziámi ikreket szét lehetett választani. Csókay András orvos-professzorral vallom, hogy a tudományos munkánkban igenis van egy társszerzőnk. Sokszor olyan megoldások jutnak eszünkbe, amelyek mintha csak a derült égből jelentek volna meg. Én tudom, hogy nem rendelkezem rendkívüli tulajdonságokkal, nem vagyok olyan okos, hogy magamtól kitaláljak rendkívüli újat, olyan folyamatot, ami nem létezik, amit korábban nem ismertünk. Egyszer csak jön az „isteni szikra”, és megvan! Heuréka! De ez nem elég, az én, a mi munkánk is kell annak leírásához, annak megvalósításhoz; és a kölcsönös bizalom, a hit, hogy együtt eredményesek leszünk. Nyitottnak kell lenni, és kérni kell a segítséget, mert a Szentlélek megadja „nektek abban az órában, hogy mit mondjatok”. (Mt 10:19)

Az ateisták egyik legkedveltebb érve az ősrobbanás-elmélet. Hívő emberként mit gondol, lehetséges, hogy a világ teremtése egyfajta „ősrobbanás” volt?

Azt már tudják a fizikusok, hogy mikor volt az ősrobbanás, sok folyamatot ismerünk, modelleztek, vannak elfogadható elméletek, de Marx György professzor is azt kérdezte egy TV-interjúban, hogy vajon mi történhetett abban az első pár másodpercben? Nem tudjuk. Onnan számítjuk az időt, előtte nem volt idő, azóta valamilyen formában mérhető időről, időben lejátszódó folyamatokról beszélünk. A hívő embernek miért ne lehetne az ősrobbanás „kezdet” a teremtés időpontja, a világegyetem és az idő megteremtése is?

Az evolúció a másik „aknamező” hívők és ateisták között. De mi van akkor, ha Isten úgy alkotta meg az állatfajokat, hogy a túlélés érdekében képesek legyenek bizonyos fejlődésre?

Az evolúciót nem csak Darwin találta ki. Már korábban születtek olyan megfigyelések, amelyek az evolúcióra utaltak, sőt már Darwin nagyapja is megfigyelt jelenségeket, amelyek az evolúcióra utaltak. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe Sipos Imre atya, biológus doktor könyvét, Az evolúció misztériumát, amelyben leírja, hogy az élettelen rendeződése révén hogyan jöhet létre az élő anyag, amelyet az ember nem tudott előállítani. A kedvező körülmények létrejötte olyan alacsony valószínűséggel bír, hogy az statisztikailag lehetetlen. „A biológia a valószínűtlenség tudománya” - mondja Szent-Györgyi Albert. Az is már tény, hogy csak a balra csavarodó aminosavakat hasznosítja a sejt, ami az egyetlen közös őst igazolja minden élőlényre! És hadd idézzem áldott emlékű kollégámat, Kókay Józsefet: „Az embert testileg Isten fokozatosan, hosszú időn át fejlesztette ki az állatvilágból, míg alkalmasnak találta a lélek befogadására.” 

Van egy éles vita arról, hogy vajon mennyi idős a Föld. Az egyik vallásos színezetű elmélet, a „fiatal Föld kreacionizmus” szerint a bolygónk mindössze 6-7000 éves, amit a bibliai teremtéstörténettel magyaráznak. Csakhogy a Földben található kőzetrétegek nem lehetnek olyan „fiatalok”! Ezek a tudományos eredmények valóban megcáfolják a Bibliában leírt teremtést?

A bibliai teremtés történetét – de amúgy a teljes Ószövetséget – prédikációként is fel lehet fogni, ahol szimbólumok, jelek formájában írják le a Föld teremtését. Vannak vallási körök, értelmiségi képviselőkkel, akik csökönyösen ragaszkodnak a Biblia szövegéhez, mondván: Isten elég okos ahhoz, hogy becsapjon minket, embereket, hogy azt higgyük, hogy több milliárd éves a Föld. Én személy szerint ilyen Istenben nem szívesen hinnék; amúgy pont ő a Szentlelke által mutatta meg nekünk a radioaktív bomlás jelenségét, amely elárulja – mint objektív természeti törvény –, hogy mennyi uránizotóp bomlott el, és mennyi ólom képződött egy folyamat során. Ebből számítható a Föld valós, radioaktív kora. Ha ez nem lenne igaz, nem történik meg Hirosima és Nagaszaki, és nem lenne ma egyetlen atomerőmű sem.
A földtörténeti relatív kortábla korszakait a geológusok sokkal korábban állítottak fel, mint ahogy Becquerel felfedezte a radioaktivitást. Épp a radioaktivitás tulajdonságával tudták kalibrálni és megállapítani egyes földtani korok valós időtartamát. Ezek nem állnak semmilyen ellentmondásban a Bibliával. Állítható, hogy egyetlen Nobel-díjas tudós kutatásai se nem bizonyítják, se nem cáfolják Isten létét. Indokolatlan lenne ezt el is várni a természettudományos kutatástól, és fordítva, hogy a Bibliából tanuljuk természettudományokat.

Van egy másik felkapott vita hívők és nem hívők között: lehet-e az embernek életet adnia? Ha az élet Istentől származik, szabad-e az embernek lombikprogramot vagy éppen klónozást végeznie?

Visszajutottunk az élet fogalmához, amely egyszeri, megismételhetetlen folyamat eredménye. Amúgy vannak hasonló, kimondottan egyszeri, megismételhetetlen, minőségi ugrást eredményező folyamatok, amelyek meghaladják az ember teljesítő- és felfogóképességét. Magyarán az ember életet nem adhat – és nem is vehet el –, így a lombikprogramban sem ő alkotja az életet, hanem két élő sejt találkozik! Azaz nem is kettő, hanem több! Több embrió indul fejlődésnek. Mennyit ültetnek be? Mi lesz a többivel? Kísérletezés alanya lesz? Ezt a folyamatot korlátozták bio- és orvosetikailag. Tehát itt bejött egy újabb emberi felelősség, már nem csak az atomenergia felhasználására kell gondolni. Az embriókkal történő kísérletezés betiltása nagy lendületet adott az őssejtkutatásnak, mivel az őssejt még nem tekinthető embriónak, embernek. Így jutott az emberiség egy újabb gyógymód birtokába, amely az őssejtterápia néven vált ismertté. 
Ez a terület a klónozással együtt ékes bizonyítéka annak, hogy az ember társa az Úrnak a teremtésben, ezért mérhetetlen felelőssége van. Szabad akarattal rendelkező, tetteinek következményét tudatosan vállaló valaki, aki tisztában van korlátaival, bűnös hajlamaival és hatalmával, amelynél csak a kegyelem és az irgalom nagyobb.

Mit mondana azoknak a hit és hitetlenség között ingadozóknak, akik szerint a csodák tudományosan lehetetlenek? Sokan kérdezik, hogy ha Isten létezik, ma miért nem látunk csodákat?

A Biblia beszél csodáról és csodajelről. Jézus csodái sem pusztán önmagukban feladat-, illetve helyzetmegoldó csodák, hanem annál többek, mindig önmagukon túlmutató, fontos jelek. A csoda önmagában nem egy lehetetlen esemény létrejöttét jelenti, hanem kellő peremfeltételeknek együttese/együttállása és következményei jelentik magát a csodát! Így a ma embere le is egyszerűsíti a csodát, már nem is tekinti jelnek, mondván „a tudomány majd megtalálja rá a magyarázatot száz év múlva!” Valóban a csodák sokszor megmagyarázhatóak természeti jelenségekkel, de attól még csoda marad, sőt ennél fontosabb, hogy jel is, számunkra csodajel is!
Az ókor embere másként viszonyult a csodákhoz, annak az időnek a gondolkodásmódja szerint kell vizsgálnunk a csodákat. Az akkori idők emberének szól a jel, ugyanakkor Jézus csodáinak van egy transzcendens, önmagán túlmutató vonzata is, ami maga a misztérium. „Mert a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztre feszített Krisztust hirdetjük.” (Kor 1, 22-25) – írja Pál apostol. És mit mondhatunk mi? Min alapul a hitünk? Talán a természettudomány mai állásán? Az evolúció-biológia mai ismeretein? NEM, és egyáltalán nem is tehetjük ettől függővé! Ugyanis ha egy csodára – akár természettudományos – magyarázatot is találunk, attól még ez nem azt jelenti, hogy Isten nincs, és tagadható, hanem hogy a csodán túl jel is számunkra! Maga az élet is egy csoda! Vannak olyan egyszeri, megismételhetetlen fordulópontok a Föld történetében, amelyek eredménye az élettelen anyagból az élő anyag létrejötte, a többsejtűek megjelenése és fejlődése, az ember megjelenése (hominizáció), Jézus színre lépése, szenvedése, halála és feltámadása, hogy csak néhányat említsek. Az özönvíz csodája és leírása érthetően megmagyarázható hidrogeológiai folyamatokkal, Jézus vízen járása pedig magyarázható nemnewtoni folyadékok (keményítő jellegű) fizikájával, amelyen ha megállunk, mint Péter is, amikor Jézus felé ment, elkezd süllyedni. Ismert jelenség, a peremfeltétel teljesült. Ebben az esetben a szél elfújta az édesvizet a sűrű sós víz fölül, amely nemnewtoni folyadék tulajdonsággal rendelkezik. Ilyen vízszintkibillenés ma is történik, például itt, Magyarországon is, amikor a Balaton vize kelet felé torlódik az erős szél hatására, és az újságok arról számolnak be, hogy „eltűnt a víz a Keszthelyi-öbölből”. Ez történhetett a Kineret-, azaz Genezáreti-tó esetében is: „Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon. Látta őket küszködni az evezéssel – mert ellenkező szelük volt” (Mt. 6:47-48). Továbbá amikor „Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amint merülni kezdett. (Máté 14, 28-30)
A legnagyobb csoda Jézus feltámadása. Felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan az általunk ismert természeti törvények szerint. Semmilyen olyan magyarázatunk nincs, amely valamely szinten közelíti a korábban említett csodák természettudományos magyarázatainak jellegét. Ezt csakis hitünkkel foghatjuk fel, akárcsak a tanítványok, akik megkérdezték: „Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, (…)?” (Jn 14; 22)
Erre számos válasz létezik, mindenki maga keresi és alázattal kéri a Szentlélek ajándékát, mert érzi, hogy: egy magasabb szerveződési szint törvényét nem magyarázhatjuk egy alsóbb – emberi szint – törvényeivel.

Végezetül egy személyes kérdés: előfordult már, hogy a természettudományos kutatásai elbizonytalanították a Bibliába vetett hitében?

Esetemben ez fordítva történt! Geológusként nem a hívők serégét gyarapítottam. Nem bánat vagy veszteség, reménytelenség miatt lettem hívő, mert akkor valamibe csak kell kapaszkodni, és akkor jó lesz az Isten is, a Biblia is. Én a tudományon keresztül lettem hívő, szűkebben a geostatisztika vezetett el oda, hogy nem vagyunk „függetlenek”! Igenis rend van a világban, ezt valaki megalkotta, fenntartja, működteti, és mi annak az alkotónak társai vagyunk a teremtésben. Erre hívott el Jézus is, örökösökké léptünk elő általa. Elég csak rábízni magunkat, és mindenkit megajándékoz a Szentlélek, „mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait.” (1Kor 12:4-9) És én is bátorkodom élni ezekkel a kegyelmi ajándékokkal, amelyek megerősítenek, és Pál apostollal vállalom és mondom: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 8:38-39)

TOP

közösség

további frisss

lap tetejére