Nem először lesz japán nap Szombathelyen, de kevesen emlékezhetnek az előzményeire. Miből „nőtte ki magát” ez a rendezvény?

2009-ben még létezett a Gyermekek Háza, amely felkért egy japán tematikájú kiállítás megnyitására. Ezen több olyan civillel találkoztam, akik érdeklődtek a japán kultúra iránt, japán zenével vagy sporttal foglalkoztak, és elhatároztuk, hogy egyesületet alapítunk. Tőlük tudom, hogy korábban is előfordult Szombathelyen japán témájú rendezvény, megvolt az igény.

Ennyi év elteltével körvonalazódhatott már, hogy ki mindenkit érdekel a japán kultúra Szombathelyen. Mi a tapasztalatuk?

A japán kultúra sokszínűsége tartja életben a japán napot. Eredetileg gyermekprogramnak szántuk, de kiderült, hogy végül mindenki, a felnőttek is megtalálják maguknak azt a szeletét a kultúrának, ami érdekli őket.

Beszélhetünk a zenéről, a hangszerekről, a sportról, a fegyverekről, a természetről, a japánkertekről, a bonszairól, a különböző művészetekről, a kalligráfiáról, a festészetről vagy az irodalomban a haikukról.

Tényleg mindenki talál valami kapcsolódási pontot. A gyerekek számára érdekesek lehetnek a jellegzetes japán játékok: a kagylójáték, az illatjáték, vagy a kézműveskedések, amelyek minden évben újdonsággal tudnak szolgálni. Az ételek, a ruhák a nőket, az autók, motorok pedig a férfiakat szólítják meg, tényleg gazdag a program.

Japán iránti rajongásuk nem merül ki egyetlen napban, év közben min dolgozik a társaság? Hogy állnak a régi víztorony melletti centrum megvalósításával?

Akkor érjük el a céljainkat, ha a kultúrház megnyílhat. A japán nap egy adománygyűjtő rendezvény, nincs belépőjegy, de hozzá lehet járulni a terveink megvalósításához, azt reméljük, hogy idővel összejön egy komolyabb összeg. Szerencsénk van, mert japán vállalatoktól jelentősebb adományt kaptunk, ebből a centrum kertjében egy autentikus japán teaházat nyithatunk jövő júniusban, a látványterve már ismert. Ha ez sikerül, az nagy előrelépést jelent, maga a ház nagyon lassan készül csak, pedig sok segítséget kapunk. Ahogy a kert társadalmi munkában készül, úgy együttműködünk a földmérő szakos középiskolásokkal is, akik a terület felmérését végezték.

Milyen funkciót tölt majd be ez a centrum?

A japán centrum egy közösségi tér lesz, és azokat a programokat, amelyeket a japán napon bemutatunk, akár tanfolyam keretében is elérhetővé teszi majd a szombathelyieknek.

Amibe most csak belekóstolni lehet, azt itt el lehet majd sajátítani, lesz origami- vagy kalligráfia-tanfolyam, de nyelvtanfolyam is. Lesz olvasóterem, kiállítóterem, a teaházban pedig igazi, autentikus japán teaszertartásokat szervezünk majd.

Van élő kapcsolata az egyesületnek Japánnal, vagy inkább az itt élő japánok jelentik az összeköttetést?

Tagjai vagyunk az országos társaságnak, rajtuk keresztül sok kapcsolatot építettünk már ki, egyesületünknek is van japán tagja. Főként azonban Budapesten élő japán vendégek jönnek a szombathelyi japán napra is. Kuriózum, hogy

most közvetlenül Japánból is sikerült előadót hívnunk,

mert ez még országos rendezvényeken is ritkaságszámba megy. A meghívottunk a japánkert kialakítását mutatja be, és ő véleményezi például a budapesti Szent István Egyetem hallgatóinak kerttervét is, amely a centrumunk számára készül társadalmi munkában.

Rengeteg civil érdeklődővel találkozott már… Hogy látja, mi az, ami vonzó a japán kultúrában egy magyar ember számára? Mitől lesz valami úgy igazán japán?

A japán emberek mentalitását emelném ki, nagyon eltér a miénktől, és ez megérinti az embereket. Minden ismerősöm, aki kijutott Japánba, azt mondta, hogy szeretne visszamenni. A férjem ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha kiszáll a repülőből Japánban, onnantól kezdve nyaral. Ha Olaszországban kiszáll, ott azt látja, mint itthon, nincs az a kontraszt, azok az elemek, amelyek elvarázsolnak. Japánban még a nagyvárosok is nagyon másmilyenek, mint megszoktuk, nem beszélve a kisebb településekről…

Mitől másmilyenek, mik a kulcsfogalmak?

A természetközeliség, a nyugodtság és az a fajta tisztelet, amit Európában nem találunk meg. Az embereket ott az mozgatja, hogy a másiknak legyen jó, úgy hagyok ott egy helyiséget, ahogy én szeretném látni.

 Japánban gyerekkortól fogva arra nevelik az embereket, hogy közösségben gondolkodjanak, tiszteljék az ősöket, a felmenőket, a családot.

Sok minden megvan itt is a hagyomány- és a természettiszteletből, de az a különbség, hogy Japánban ez eleve adott.