Így károsítja a környezetet a palaolaj kitermelés

• 2022. május 13., péntek •
Az egyre magasabbra törő olajárak ismét előtérbe hozták a palaolajban rejlő lehetőségeket. Az egyesült államokban már nagyjából 50 éve folyamatos a palaolaj kitermelése, Európában viszont a mai napig gyerekcipőben jár az eljárás. Igaz, hogy nagy mennyiségű palaolaj piacra eresztésével le lehetne verni a fekete arany világpiaci árát, de ezért cserébe nagy árat kellene fizetni.
Így károsítja a környezetet a palaolaj kitermelés

Az Egyesült Államokban már évtizedek óta dolgoznak különböző olajkitermelési módokkal. A hagyományos kútfúrásos módszer mellett ilyen az olajpala, illetve a palaolaj kitermelése is. Fontos, hogy ezt a két eljárást nem szabad összekeverni, mivel teljesen más módszerről van szó.

Az olajpala pórusaiban szénhidrogéneket tartalmaz. Ezt éretlen olajnak is lehet nevezni, mivel úgynevezett kerogén állapotban van. A kerogén egy oldhatatlan, szilárd szerves anyag, ami az üledékes kőzetekben található. Kémiai úton nem lehet feloldani, a lebontásához hőkezelésre van szükség. A kerogént nagyjából 450 celsius fokra kell felhevíteni, aminek hatására folyékony és gáz halmazállapotú szénhidrogénekre bomlik.

Ez azt jelenti, hogy a hevítés hatására a kerogénből kőolaj és földgáz keletkezik.

Ettől eltér a pala olaj, vagy más néven beágyazott olaj. A beágyazott olaj értett, folyékony formában rekedt meg az alacsony áteresztőképességű forráskőzetek pórusaiban. A palaolajat elsősorban a hidraulikus rétegrepesztése eljárással lehet a felszínre hozni, viszont ez a folyamat nagyon nagy mértékben károsítja a környezetet, számos negatív hatása van.

A hidraulikus rétegrepesztési eljárás

Ahhoz, hogy megvizsgálhassuk a kitermelés környezetre gyakorolt hatásait, először meg kell néznünk, hogy mit is jelent a hidraulikus rétegrepesztéses eljárás.

A beágyazott olaj olyan kőzetrétegek pórusaiban telepszik meg, amiknek rendkívül alacsony a áteresztőképességük, így a kitermeléshez fel kell törni ezeket a rétegeket. Az eljárás során a földbe lefúrt kutakat össze kell kötni a rétegek közötti pórusokkal, méghozzá a repedéseken keresztül. A függőlegesen lefúrt kút mélyén vízszintes irányú fúrásokat is végeznek, hogy minél nagyobb területen érintkezhessenek az olajrétegekkel az érintkezést. Ezután a kút falába kisebb robbantásokkal kisméretű hasadékokat hoznak létre, ezt nevezik perforálásnak. Ezt követően ezeket a hasadékokat túlnyomásos vízzel töltik fel, hogy kitágítsák a repedéseket és hozzáférjenek a réteglemezek közé rekedt olajhoz. A túlnyomásos vízbe különböző kemikáliákat vegyítenek, hogy hatékonyabban tudja kivájni a kőzetet, illetve homok is kerül bele. A homok célja, hogy a repedésbe ékelődve ne engedje annak az összezáródását, hogy több olajat lehessen kitermelni a kútból.

Az eljárás környezeti hatásai

Elsősorban szólni lehet az általános ipari hatásokról, amik a kutak és az infrastruktúra kialakításával járnak. A telepek létrehozása önmagában pusztítja a tájképet, az eljárásokhoz használt gépek pedig tekintve hogy robbanómotorral működnek sok káros anyagot engednek a levegőbe. Azonban ezek a hatások szinte minden ipari tevékenység velejárói, így felesleges részletezni őket.

A légszennyezés esetében érdekesebb jelenség, hogy a kőzetrétegek között nem csak szénhidrogének bújnak meg, hanem nagy mennyiségű metán is, ami ugyan úgy a felszínre kerül az eljárásokkal. Ez nagy problémát jelent, mivel a felmérések szerint a felszabaduló metánnak csak egy részét tudják szellőztetéses vagy égetéses módszerrel feldolgozni, a többi a légkörbe kerül.

A légszennyezés mellett a talajvizeket szennyezi még jelentős mértékben a repesztéses eljárás.

Az eljáráshoz használt vegyi anyagok mellett az üledékből kioldott nehézfémek és radioaktív részecskék is belekerülhetnek a felszín alatti vizekbe, ezen keresztül pedig akár az ivóvízbe is.

A kutak üzemeltetői dolgoznak azon, hogy az eljárás során keletkező szennyvizet visszaforgassák és az ismétlődő repesztéses eljárásoknál újra hasznosítsák, de előfordulhat, hogy ez a szennyvíz végül mégis a környezetbe kerül. 

Nem elírás, valóban kioldódnak radioaktív anyagok a repesztett kőzetekből. A természetben előforduló radioaktív anyagok minden geológiai kőzetnek a részét képezik, noha az arányuk rendkívül alacsony. Ezeket az anyagokat a szakirodalom röviden a N. O. R. M. mozaikszóra keresztelte el. Bár az aránya ezeknek az anyagoknak igen csekély, a repesztéses szennyvízzel felgyűlhet és így fejthet ki károsító hatást a környezetben.

A palaolaj kitermelés hatásainak egyik egyszerűbb eleme az eljárással járó földrengések. A hidraulikus repesztéses eljárás

a Richter-skálán nagyságrendileg 1-3-as erősségű földrengéseket idézhet elő.

Ezek ugyan nem veszélyes erősségű rengések, de ismétlődésük vezethet problémákhoz. 2009. június és július között az amerikai Cleburne városban 7 földrengést is mértek, miután a település közelében elindult a palaolaj kitermelés. Ez azért volt aggasztó adat, mivel ezen a területen 2009-et megelőzően 140 évig egyetlen földrengést sem mértek.


Fotó: BEN STANSALL / AFP

Az emberi szervezetre gyakorolt hatás

A beágyazott olaj kitermelésének láthatóan számos környezetre gyakorolt hatása van, ezek egy része pedig az emberre is veszélyes.

Az egészségügyi hatásokért főként a levegőbe vagy vízbe kerülő szennyező anyagokat lehet okolni. 

A legnagyobb probléma az, hogy nehéz ellenőrizni a szennyező anyagok útját, illetve, hogy az egyes kutak milyen mértékben tudják visszafogni a szennyezés mértékét. 2020-ban a koronavírus-járvány kitörését követően az USA-ban a palaolaj kitermelők a vírus elleni védekezésre hivatkozva megkerülték a kötelező adatszolgáltatást a környezeti hatásokról és azóta is nehéz a hatóságoknak követni, hogy milyen mértékben károsítják a vállalatok a területüket.

Forrás: vg.hu
Fotó: Shutterstock

közösség

további frisss

lap tetejére