A hattyú mint fontos szimbólum

Talán mindannyian hallottunk már Csajkovszkij híres ballettjéről, a Hattyúk taváról. A történet a jó és a rossz küzdelmét helyezi a középpontba, ahol végül a jó győzedelmeskedik. A darab különlegessége, hogy mindig ugyanaz a balerina táncolja el a fehér és a fekete hattyú szerepét, úgy, ahogy az emberi természetnek is van világos és sötét oldala.

A hattyú emellett az átalakulás és a belső érés fontos szimbóluma is. Pontosan emiatt választotta jelképül ezt a madarat a Swan Lake Központ rehabilitációs intézet is, ahol bentlakásos terápia keretében foglalkoznak addikcióban szenvedő betegekkel. Az intézmény a Balaton partjához közel található, ahol szintén gyakori a csodaszép hattyúk jelenléte.

Gyógyítás integrált megközelítéssel

Az intézetben alkalmazott “Swan Lake módszer” az úgynevezett integrált pszichoterápiára épül, aminek lényege, hogy több különféle terápiás módszert alkalmaznak a hatékonyabb eredmény érdekében. Így a javulás hamarabb bekövetkezik, már 4-6 hét alatt is látványos változásokat lehet elérni. 

A terápia mintegy “katalizátorként” működik, vagyis beindítja azokat a folyamatokat, melyek által a beteg képes lesz legyőzni a régi problémáit, megérteni azoknak a kiváltó okait, és az önpusztító életmód elhagyásával újraírni a sorsát.

A változás megkezdéséhez azonban gyakran arra van szükség, hogy a beteg egy időre kiszakadjon a megszokott környezetből és új ingerek érjék – erre szolgál a bentlakásos terápia, hisz a páciens egy időre az intézmény lakója lesz, ahol ráadásul az övéhez hasonló nehézségekkel küzdő emberekkel is találkozik. 

A gyógyulás megkezdésével egyidőben a beteg környezete is felkészülhet arra, miképp fogadja majd az illetőt a visszatérése után, és hogyan teremtsen számára támogató közeget. A központ programja nem a tüneti kezelésre, hanem a betegség gyógyítására koncentrál, vagyis nem csupán a függőséget segít legyőzni, hanem kideríti, milyen okok vezettek a kialakulásához.

A közösség támogatása

A függőségek kezelésben a fókusz a különféle csoporttterápiás-foglalkozásokon van. Mivel itt minden résztvevő hasonló problémákkal küzd, ezért hamar kialakul a páciensek között egyfajta “bajtársiasság”. 

Ugyanakkor, mivel gyakorlatilag együtt élik a mindennapjaikat, ezért megtanulnak alkalmazkodni egymáshoz, közös szabályokat állítanak fel, és visszajelzést adnak egymásnak arról, hogy ki hol hibázik. 

Mindezt azonban úgy, hogy nincs ítélkezés, kritizálás, kirekesztés, hiszen egy terápiás csoportban mindenki egyenlő, és a közösség összetartó ereje adja a legfőbb mozgatórugót a változáshoz.