Advent első vasárnapján megkezdődik a karácsonyi ünnepkör, a lelki és testi készülődés Jézus Krisztus születésére. Ez az időszak rendszerint november harmincadika és december harmadika között kezdődik, és vízkeresztig tart. 

Nem mindig volt ez így - írja cikkében a magyarnemzet.hu -, ugyanis mielőtt VII. Gergely pápa elrendelte, hogy az adventi időszak a karácsonyt megelőző négy hetet foglalja magában, a karácsonyi ünnepkör hathetes volt.

Korábban vízkeresztkor tartották a keresztelőket, elsőáldozásokat, erre készültek négy-hat hetes időszakban.

Többet imádkoztak, böjtöltek a karácsonyi időszakban, ezt a hathetes periódust szabályozta VII. Gergely pápa négy hétre.

Az adventi időszakban a karácsonyra készülünk, Jézus születésére, arra, hogy megtestesült az Isten, aki eljött közénk, megszületett a kisgyermek képében, és erre várunk. 

Az egyházban a fény mindig Jézust szimbolizálja, a Bibliában is benne van:

„Én vagyok a világnak világossága”, így ha gyertyát gyújtunk, az sokszor Jézus jelenlétét is jelenti.

Azzal, hogy négy héten át készülünk karácsonyra, a fény mindig nagyobb lesz, Jézus mindig egyre közelebb kerül hozzánk. Ezt jelképezi az adventi koszorú négy gyertyája. 

Hogyan készül az adventi koszorú?

A legismertebb adventi hagyomány a koszorú készítése, amelyre három lila és egy rózsaszín gyertyát helyezünk, és minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújtunk meg karácsonyig.

A keresztény szimbolika szerint a kör alak az isteni örökkévalóságot jelképezi, míg a zöld fenyőágak a reményt.

A koszorúkészítés hagyománya körülbelül kétszáz évre nyúlik vissza, elsőként az evangélikusok készítették. Eleinte egy kocsikerék adta a koszorú alapját, melyet mint egy csillárt díszítettek fel 24 gyertyával, a vasárnapiak természetesen kiemelkedtek a többi közül. Mindennap eggyel többet gyújtottak meg. 

Az évszázadok során a 24-ből négy gyertya maradt, amelyek a hitet, a reményt, az örömöt, valamint a szeretetet jelképezik. 

Míg a lila a liturgiában a böjt, a bűnbánat, az elcsendesülés, az önmagunkba tekintés színe, a rózsaszín az örömvasárnapé, mert aznap arra emlékezünk, hogy már nagyon közel van Jézus eljövetele, amit örömmel várunk. A színek megjelennek a miseruháknál is, néhol az oltárra is terítenek rózsaszín terítőt. 

A katolikus egyházban az adventi időszakban a hívők vasárnap kivételével minden reggel hajnali misére gyűlnek össze, ez a roráté. Ezek a misék általában pirkadatkor, hat órakor kezdődnek, hogy még munka előtt el tudjon menni a hívő ember és gyakorolhassa a hitét. A roráté lelki alkalom Szűz Mária tiszteletére és a Jézus eljövetele utáni vágy kifejezésére hívja az imádkozni vágyókat. 

Az adventi hajnali miséket régebben angyalmisének vagy aranyos misének is nevezték, mivel az Úrangyala ima elmondásával fejezték be a misét. Adventben népi szokások is kialakultak,

falun még él az a szokás, hogy egy szentkép járja körbe a közösséget, minden este más ház ablakába kerül, így jelképezve az időszakot, amikor a szent család szállást keres. 

Esténként a közösség tagjai imádkoznak, a szent családot ábrázoló képet továbbadják egymásnak egészen karácsonyig, amikor Szent József és Szűz Mária megérkeztek Betlehembe. Ebben az időszakban nem tartanak lakodalmat, esküvőt, de gyakori az úgynevezett betlehemezés, amikor a gyerekek maguk játsszák el a gyermek születését. A kalendárium is a várakozás fokozását jelképezi, ma főként csokoládét találnak a gyermekek ablakaiban.