Ungárischen sind jogászen und kanászen – tartja a szállóige, és mi ezzel a legmesszebbmenőkig egyetértünk. Nagyon kevés nép tudja ennyire túlbonyolítani a sokszor roppant egyszerű dolgokat, leszámítva persze a németeket, akiknek ez néha nálunk is jobban sikerül. Minálunk minden sajátos – gondoljunk csak arra, hogy egy nemzetközi jogászok által összeállított államközi szerződés valamilyen sokszáz milliárdos összegű beruházásról kevesebb oldalba belefér, mint egy pimf tízmilliós hétköznapi hitelszerződés – csak az utóbbi ugye a magyar „pör hát legyen pör” mentalitás figyelembe vételével készült, és mindent még kétszer le kell írni, hiszen szeretünk az utolsó vesszőbe is belekapaszkodni.

Nagyon csábító lenne ezen a vonalon továbbszőni a szót, de itt az oltási igazolványról, annak szerepéről lesz szó. Mielőtt rátérnénk erre, talán nem lenne hátrányos összefoglalni, hova jutottunk az elmúlt mintegy másfél év alatt. Ha valaki elő tudja venni 2019. év végi emlékeit, akkor sok tervünk, elképzelésünk lehetett 2020-ról, talán 2021-ről is, egyben biztos vagyok, egyikben se szerepelt a koronavírus okozta lezárás, az egészségügyi válsághelyzet, az időkorlátok, a fertőzöttek számának mindennapos követése, az állandó kinyit-bezár csikicsuki, a boltok előtti sorban állás, a mindennapos maszkviselés… na nem is folytatom, mindenki ismeri. 2020. szilveszter éjszakáján pedig az tűnt távoli ködbe vesző vágyálomnak, hogy egyszer egy étteremben bedobjunk egy pizzát.

JOGKORLÁTOZÁS -MINDENHOL

Ez a kicsit több mint egy év nagyon sok mindenre rávilágított, egy dolog ugyanakkor még mindig tart: minden ember jogait korlátozza – saját maga érdekében, teszem hozzá – az államhatalom. A legtöbb országban Angliától Németországon át Litvániáig ez a helyzet.

Az egyszerű tények a következők: aki nem esett át a betegségen, vagy nem kapott oltást, az a vírus célpontja, ha nem most, akkor a jövőben valamikor fertőzött lesz.

Logikus volt tehát a lezárás. Az oltások szinte mindenhol önkéntesek, regisztráción alapulnak, tehát az, hogy valaki akar-e vakcinát, egyéni döntésének eredménye. Valahogyan azonban meg kell különböztetni azokat, akik átestek ezen, vagy nem.

HOGY MIT MONDANAK ERRE KÜLFÖLDÖN? NÉZZÜK CSAK!

A németek már korábban elkezdtek gondolkodni a szabályozáson. A derék germánok igazságügyi minisztere, Christine Lambrecht (SPD) így érvelt a hetekben:

Az Alaptörvény csak akkor engedélyezi alapvető jogaink korlátozását, ha erre nyomós jogi indok van. Az élet és az egészség védelme a járványban ilyen nyomós indok. Ha azonban most bebizonyosodik, hogy a teljesen beoltott és felépült személyek nem jelentenek különösebb veszélyt, akkor meg kell szüntetnünk alapvető jogaik korlátozását. Ez nem különleges jogokról vagy kiváltságokról szól, hanem alkotmányos államunk központi kötelezettségéről. 

Figyeljünk a részletekre: akik átestek a betegségen, vagy kaptak oltást azoknak meg kell szüntetnünk az alapvető jogaik korlátozását. Akik nem, azoknak – a helyzet ismeretében – egyszerűen fogalmazva még nem lehet.

Ami azt illeti, a franciák se maradnak le. Maga Macron elnök egy április 29-én, csütörtökön este megjelent interjúban úgy vélte, hogy “abszurd lenne, ha nem használnánk” egészségügyi igazolvány-rendszert “olyan helyeken, ahol tömeg keveredik, például stadionokban, fesztiválokon, vásárokon vagy máshol”, amelyekhez való hozzáférés negatív teszthez vagy mentességi bizonyítványhoz kötött.

Az egészségügyi igazolvány soha nem fogja megkülönböztetni a franciákat

– tette hozzá a derék Emmánuel, minden franciák elnöke.

A politikusi – főleg az uniós politikusok esetében – megszólalásokat nagy tiszteletben tartva ugyanakkor megjegyezzük: de. Az összes igazolvány valamilyen megkülönböztetés – beleértve a személyi igazolványunkat, jogosítványunkat. Ha nincs jogosítványom, nem vezethetek. Ha nincs személyi igazolványom – és nem tudom máshogy igazolni magam – nem ülhetek fel egy repülőre, de tulajdonképpen még szállást se foglalhatok egy hotelben.

Egyszóval minden egyes érdemi igazolvány – persze a jogi érvelés nem így szól pontosan – léte vagy nem léte valamilyen jogosultságot igazol. Azért igazolvány.

ÉSZSZERŰ KERETEK

Így aztán sajnos bármilyen állam, de akár egyszerű magánszervezet által kiadott okirat léte vagy nem léte megkülönböztet – észszerű keretek között. Az emberi, állampolgári jogaink gyakorlását ugyanis számtalan módon ellenőrizni kell. Aki betöltötte a 18. életévét általában – nincs például büntetés hatálya, cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt, stb. – rendelkezik aktív és passzív választójoggal. Ám ha odavonul a szavazófülkéhez személyi igazolvány és lakcímkártya nélkül, nos, hazaküldik, még akkor is, ha mindenki ismeri. Ekkor valójában példánkban szereplő személyünket állampolgári jogainak gyakorlásában korlátozzák.

Egyszóval szinte minden érdemi tevékenységhez kell – szinte mindenhol – valamilyen igazolvány használata.

A lockdown – a kijárási tilalom, a maszkviselés szabályai, a sok különböző egyéb szabály mindennap korlátozza a mozgási szabadságunkat, legalapvetőbb emberi jogainkat. Legdurvább pillanataiban még számos hétköznapi szolgáltatáshoz se juthattunk hozzá, az pedig egy távoli ködbe vesző vágyálomnak tűnt, hogy beüljünk valahova kávézni.

MINDANNYIAN VESZÉLYBEN VAGYUNK

Ennek a jogkorlátozó állapotnak nagyon egyszerű oka van: az a belátás, hogy az államok polgárai tekintet nélkül társadalmi státuszukra, egyéb helyzetükre mindannyian veszélyben vannak, s ez a veszély, kockázat jelentősen nagyobb, ha sokat találkoznak. A vírus ugyanis nem válogat munkahely, tömegközlekedési eszköz, társadalmi státusz között, annak terjedése biológiai összefüggéseken alapul.

A jogalkotónak tehát nem volt más választása, mint elrendelni a válsághelyzetet, s jogkorlátozó intézkedéseket kellett bevezetnie.

Megváltozott ugyanakkor a helyzet akkor, amikor már lett vakcina – vagyis a járvány terjedését szignifikánsan meg tudja előzni egy szer. Akik ilyet kaptak, azok jóval kisebb eséllyel – vagyis elfogadható kockázattal – járhatnak újra közösségi terekre, éttermekbe, mozikba, satöbbi.

Így hát a beoltottak már jóval kisebb fertőzési és fertőződési kockázattal élhetnek, ennek megfelelően logikusnak tűnik, nekik megengedni újra a mindennapi élet lehetőségét.

Amit persze igazolni kell – erre vonatkozik az angol, izraeli, német, francia, sőt a leendő európai szabályozás is, amely most alakul ki.

Az igazolás ugyanakkor mindig egy formális aktus. Februárban az oltási igazolvánnyal rendelkezők még valóban kevesen voltak, akkor még nem volt indokolt nekik kinyitni. Ugyanis egész egyszerűen még nem telt el annyi idő, hogy tapasztalatok legyenek.

A VÁRHATÓ TÁMADÁS – HISZEN KAMPÁNY VAN…

Na most az igazolási – oltási igazolási rendszert kezdte el támadni az ellenzék egy része, továbbá a hozzájuk köthető úgynevezett jogvédő szervezetek. Itt most nem szeretnék mindenkivel foglalkozni, csak a DK és a TASZ érvelését elemzem. Érteni vélem a politikai célt: nyilván népszerűtlen dolog még egy kártyát magunknál tartani, sőt, egy vendéglőst se ismerek, aki nagyon szeretett volna igazolványt kérni étkeztetés előtt. Ám bízunk abban, hogy a belátás meggyőzi őket – végül is 2012 előtt cigarettázni is lehetett számos helyen, azóta pedig képesek mindenkit figyelmeztetni, aki esetleg elfelejtené a dohányzási korlátozást.

A TASZ és Czeglédy – a DK politikusa ugyanúgy gondolkozik. Attól a meglehetősen ironikus fejleménytől, hogy Czeglédyt – akinek azért a múltjában adódik néhány sötét folt, hogy finoman fogalmazzak – komolyan kell venni mint „emberi jogi szakjogászt”, ám ettől tekintsünk most el – hiszen egy politikai szervezetet, a DK-t képviseli. Azonban a racionalitás meglehetősen komoly dolog és az ellenzéki politikai szervezetek képviselőinek is illene foglalkozni vele.

Előrebocsátom: a TASZ és a DK-s Czeglédy érvelésének logikája alapján a jogosítvánnyal rendelkezők jelentős részét állandóan ellenőrizni kellene, lehetőleg sűrűn, gondolom jól jönne mondjuk két hetente mindenkinek egy ismétlő KRESZ-vizsga és egy gyakorlati vizsga is. Sőt, a kezdő vezetőknek inkább hetente, ismétlés a tudás anyja. Vagy nem? No de térjünk a tárgyra!

MI A VÉDETTSÉG?

Fotó: MTI/Varga György

A TASZ érvelése szerint – amit átvett Czeglédy Csaba, az ismert DK-s politikus is – az oltási igazolvány nem jelzi a védettséget. A védettségi igazolvány diszkriminatív és Alaptörvény-ellenes, állítják. Szerintük

az igazolvány és a kormány kommunikációja hamis biztonságérzetbe ringatja az embereket. Pedig a védettség csak a második oltás után alakul ki, ezért a kártyát is csak ez után lehetne kiadni”. Sőt, azt gondolják, hogy „Mindez romba dönti azt a jogi érvelést is, ami megengedi, hogy az igazolvánnyal látogathatók legyenek a közösségi terek. Ha a kártyával rendelkezők is fertőzőképesek, akkor a különbségtétel alapja csak az lesz, hogy kinek van kártyája és kinek nincs. Ez a fajta megkülönböztetés azonban már nem fogadható el, diszkriminatív és így alaptörvény-ellenes.

Czeglédy állítólagos szakjogász továbbmegy:

Ha dolgozni lehet oltási igazolvány nélkül, lehessen sportolni, szórakozni is!

– mondja ő. (…)

az emberi jogok területén jártas jogászként meg kell szólalnom: a védettséginek hazudott, valójában az első oltás tényét rögzítő igazolvány nem járhat többletjogokkal birtokosaiknak. Veszélyhelyzet idején is mindenki egyenlő a törvény előtt, és még az Alaptörvény is azt rögzíti, hogy alapvető jogainkat bármely megkülönböztetés nélkül gyakorolhatjuk. Ebből a két szabályból pedig együttesen az következik, hogy különbségtétel nélkül kell mindenkit beengedni a vendéglátóhelyekre, szállodákba, edzőtermekbe, mozikba, színházakba, sport és kulturális rendezvényekre, ellenkező esetben a szabadságunkban lennénk korlátozva.

– emeli ki a Facebook-posztjában.

Hozzáteszem, hogy a hatóság tagjain kívül senkinek nincsen joga a személyazonosságunk és az oltási igazolványon lévő adatok ellenőrzéséhez.

Mondja el a DK – saját elmondása szerint – emberi jogi szakjogásza. (Juj, ebbe a jelzőbe most még egyszer beleborzongtam.)

KÁROS ÉRVELÉS ÉS NEM IS IGAZ

Több probléma is van mindkettő érveléssel. Elsőre nagyon szimpatikus az emberi jogvédelem, sőt, az érveik kifejezetten jól hangzanak. Csakhogy ez az érvrendszer mind jogilag, mind politikailag, sőt egyszerű emberségi szempontból is káros, egyben nem igaz.

Csak megjegyzem, Czeglédytől lehet, hogy eddig kizárólag a hatóságok kértek el igazolványt, érdekes, tőlem már bankban, sőt szállodában is, bár lehet, hogy én vagyok ezzel egyedül.

Ám az egyszerű tényeket is érdemes figyelembe venni az oltási igazolvány-rendszer tekintetében. Miszerint szignifikáns védettség alakul ki már az első oltás után.

A Lancet-ben (ez egy 1823-óta működő világszerte elismert tudományos orvosszakmai magazin) április 23-án közzétett valós életben végzett kutatás megállapította, hogy a Pfizer oltóanyagának egyetlen adagja 91% -ban hatékony volt a kórházi kezelés ellen (…) A tanulmány azt is megállapította, hogy az AstraZeneca vakcina egy adagja 88% -ban hatékony volt a kórházba kerülés ellen.

A másik apróság, hogy a covid-fertőzésen átesettek is kapnak igazolványt, nagyon helyesen. Ami azt jelenti, hogy nekik a saját immunválaszuk okoz védettséget, és az eddigi kutatások, orvosi vélemények szerint nekik alacsonyabb védelmük van, mint akik oltást kaptak. Sőt, az hónapról-hónapra gyengül, legalábbis a kutatások szerint. Sőt, az általában mindössze 5-7 hónapig tart, ám vannak olyanok akiknek mégis tovább, akár életük végéig is.

Végére hagytam a tények felsorolásában azt a helyzetet, amikor valakinek volt covid-fertőzése, akár észrevétlenül, és utána kap oltást. Ebben az esetben már az első injekció is szinte azonos védelmet okoz, mint a két dózis.

Nehezíti a helyzetet az időzítés – akiknek például AstraZeneca oltást adtak be mondjuk áprilisban, azoknak az elméletileg elérhető legmagasabb védettsége a júliusi második oltás után állna majd be két-három héttel – persze ha előzőleg nem ment át rajtuk a vírus, mert akkor már az első után komoly, ugyanolyan védettségük van, mint kettő adag után. De ha korábban kéri a második adagot, mint ezt mostanában lehetővé tették, akkor is igen magas lesz.

Ez tény. Azonban nagyon sokaknak már megvan – vakcinatípustól függően – a teljes védettsége, s meglesz még többeknek.

TIZENKÉT NAP

Az igazolványokat rendszerint nyolc nap után kezdik kipostázni, tehát nagyjából – országos átlagot számolva – 12 nap alatt jutnak el a tulajdonosukhoz. Akik pedig átestek a betegségen, azok pedig egy lejáró védettségi igazolványt kapnak – tehát a valós helyzetet megállapító igazolványt. Bár – akár lehetne azzal is érvelni, hogy vannak olyanok, akiknek akár élete végéig védett biológiailag, nos nekik miért nem adnak örökkártyát…

Mindezek tudatában az igazolvány igenis tényszerűen igazol egy státuszt – oltottsági státuszt mindenképpen – védettséget, ha nem is minden esetben mondjuk 90% feletti védettséget, csak egy szignifikáns 70%-felettit – például azok között, akik a betegségen átestek, hiszen ők például a kutatások szerint kevésbé védettek, mint azok, akik kaptak oltást.

BELŐNI A VÉDETTSÉG IDEJÉT

Tény, hogy a körülbelül két hét nem egy teljesen pontosan belőtt idő – de az is tény, hogy lehetetlen mindenki védettségét belőni. Erre az is rávilágít, hogy vannak olyanok – nagyon kevesen, de mégis -, akik kaptak vakcinát és ennek ellenére megfertőződtek. Sőt, az se teljesen tiszta, hogy a beoltottak vajon terjeszthetnek -e vírust.

Mindezek mellett – az igazolvány itt igazol valamit, egyben ha azt megkaptuk, akkor feljogosít minket valamire. Ha a jogosítványt megkapjuk, akkor az is tényszerűen igazol egy státuszt: letettük a vizsgákat. Ha pedig diplomát, akkor azt, hogy elvégeztük az egyetemet. Azt nem, hogy mennyire jól vezetünk, azt se, hogy mennyire értünk a szakmánkhoz.

Így tehát az a helyzet, hogy a TASZ és Czeglédy érvelése nem állja meg a helyét.

Ami pedig Czeglédy megjegyzését illeti:

Ebből a két szabályból pedig együttesen az következik, hogy különbségtétel nélkül kell mindenkit beengedni a vendéglátóhelyekre, szállodákba, edzőtermekbe, mozikba, színházakba, sport és kulturális rendezvényekre, ellenkező esetben a szabadságunkban lennénk korlátozva,

továbbá azt, hogy lehessen sportolni, szórakozni is.

MÁSOK MEGFERTŐZÉSÉNEK JOGA – NA NE!

Nos egyszerű válaszom van: emberi szabadságunkban áll – önkéntesen, ingyenesen – beoltatni magunkat, továbbá emberi jogainkat bármikor gyakorolhatjuk, ha rendelkezésre áll a biológiai védelem – például akkor is, ha átestünk a betegségen. Jogunkban áll, sőt emberi kötelességünk is a többiek felé regisztrálni és felvenni az oltást, hogy mindenki nyugodtan gyakorolja a jogait.

Üzenjük a TASZ-nak és a DK-nak is: nem fér bele viszont az emberi szabadságjogaink körébe a mások megfertőzésének joga, a vírus behurcolásának joga, főleg nem azon az alapon, hogy szeretünk futkározni.

Forrás: pestisracok.hu
Kép: MTVA/Bizományosi: Róka László