Nyár elején a paraatlétikai Európa-bajnokságon a négy magyar éremből hármat te hoztál haza. Ráadásul egy számodra új versenyszámban is indultál. Hogy tekintesz vissza a lengyelországi versenyre?

100 méteren másodikként értem célba, de elég közel futottam az egyéni legjobb eredményhez. Másnap – a nagy meleg ellenére – világcsúcsot (5.51 méter) ugrottam, bár szerettem volna kicsivel jobban teljesíteni. Viszont óriási meglepetés volt számomra a 400 méteres síkfutás, amelyben nem volt még egyéni versenytapasztalatom, de egyből világrekordot állítottam be (1:00.27 perc). Remélem, az olimpiára is kitart ez a forma, hisz akkor mindhárom számban jó versenynek nézhetek elébe!

A felkészülésedet az utóbbi időben talán nem nehezítette a pandémia, de okozhat-e fennakadást az, hogy Tokióban negyven napra rendkívüli állapotot hirdettek a világjárvány újabb hulláma miatt?

Nem befolyásol ez a hír. Én mindent elkövetek annak érdekében, hogy minél jobb eredményt érjek el az olimpián. Ha mégis közbeszólna bármilyen külső tényező, akkor is elmondhatom, hogy mindent megtettem a jó szereplés érdekében.

De jó lenne majd hallani a magyar himnuszt!

Nagyon várom a paralimpiát megelőző eseményeket is. Jövő héten lesz egy formaruha-bemutató, később edzőtáborba megyünk, aztán következik az eskütétel. Ez az első olimpiám, úgyhogy kavarognak bennem az érzések, amelyeket leginkább úgy foglalhatnék össze, hogy gyermeki kíváncsisággal nézek mindezek elébe.

Említetted a formaruhákat. Ti is viselitek majd a kimonó-hatású öltözéket?

Az is köztük van, igen! Nem minden ruhánk lesz olyan, mint az olimpikonoké, de a tradicionális japán viseletre emlékeztető darabot mi is viseljük majd.

Kik segítik a felkészülésedet?

Mindenekelőtt az edzőmet, Szalma Lászlót említem, akivel már több mint négy éve együtt dolgozom. Mellette a Magyar Paralimpiai Bizottságtól is sok segítséget, támogatást kapok. A paralimpiára készülve gyógytornász, masszőr is pszichológus is részt vesz a munkában.

A Testnevelési Egyetemen sport- és rekreációszervező, illetve egészségfejlesztőként végeztél, most atlétika szakedzői mesterképzésre jársz. Te vagy a Vas megyében fogyatékkal élők nagykövete is. Mit gondolsz, a tanult szakmádat kamatoztathatod majd az érdekükben?

Természetesen! Szándékom, hogy a sportpályafutásomat követően foglalkozzam a fogyatékos sportolókkal, a sérült emberekkel. Ebben a közegben jól érzem magam, és a tanultakat ezen a területen kamatoztathatom. Azt gondolom, hogy

felhívhatom a figyelmet a parasport jelentőségére a pályafutásommal, a megjelenéseimmel, és ezeknek a jóvoltából talán Vas megye és az itteni fogyatékkal élők is a fókuszba kerülhetnek.

Remélem, lesznek még közös programjaink, mert én szeretném segíteni ezt az ügyet. Hozzáteszem: szeptemberben szeretnék bekapcsolódni egy inkluzív sportoktatói továbbképzésbe is, amely kimondottan fogyatékos sportolókra szakosodik.

Képek: Facebook