Úgy tűnik, hogy manapság lassan nem készülhet film úgy a „művelt” nyugat világban, ha abban nincsen valamiféle szexuális aberárció. Nemrégiben a Pathé Films vállalat égisze alatt készült Benedetta című francia-holland film (Paul Verhoeven rendezésében) verte ki a biztosítékot. A durva, erőszakos, naturalisztikus elemektől csöpögő alkotás ellen keresztény közösségek petíciót indítottak, amelyet több százezren írtak alá ezidáig. Nézzük, hogy mi is a baj a filmmel!
A Benedetta az idei Cannes-i Filmfesztiválon került bemutatásra. A címszereplő egy leszbikus apáca, aki egyik társnőjével folytat homoszexuális viszonyt. A történet egy XVII. századi olasz apácáról szól, akit különféle látomások gyötörnek. Ezzel önmagában nem is lenne baj. Azzal annál inkább, hogy a film célja nem egy középkori történet hű feldolgozása, esetleg a tényleg komoly kihívást jelentő kolostori élet bemutatása, sokkal inkább a kereszténység lejáratása!
Senki nem vitatja, hogy még ezeken a szent helyeken voltak (hiszen ennek a filmnek is van valós alapja) és vannak is eltévelyedések. Ám nem ez a jellemző. Vagy az a baj, hogy a teljesen Istenek szentelt, kolostori élet nem izgalmas? Abból nem lehet filmet készíteni? Bizony lehet, ilyen például a St. Mary harangjai vagy a Bernadette című alkotás, de még hosszan sorolhatnánk a jó példákat.
Verhoevent (aki egyébként az Elemi ösztön rendezője is volt) viszont nem a példamutató életek, sokkal inkább a botránykeltés inspirálta. Ő maga persze ezt tagadja, de aki látta a Benedettát az szembesülhet vele, hogy a rendező szinte leszbikus pornófilmet csinált! Mi mással magyarázható, hogy például – szándékosan ingerelve a keresztény érzelműeket – a perverzitást fokozandó, az apácák nem csak egymást, hanem még egy Mária szobrot is bevetnek vágyaik kielégítésére… Ezek után érthetetlen és dühítő, hogy a film csak 12-es besorolást kapott! Tényleg komolyan gondolják egyesek, hogy serdülő fiúknak-lányoknak való ez a szörnyűség? Vagy ez már az LMBTQ mozgalom céljait szolgáló fiatalkori érzékenyítés része? Szomorú a valóság: manapság szinte elvárás a homoszexuális kapcsolatok piedesztálra emelése, és sajnos megszokottá kezd válni az istenkáromlás.
Emlékezzünk csak! Amikor éppen 11 éve, 2011. novemberében a vallásellenességről is ismert, magát szatirikusnak nevező, francia Charlie Hebdo magazin gúnyolódó Mohamed ábrázolása hatalmas felháborodást és az iszlámfóbia vádját váltotta ki. A muszlimok - a maguk erőszakos módján - véres bosszút is álltak a szerkesztőségen. Nyilvánvaló, hogy nem ez a helyes és követendő megoldás a különféle vallásokat ért nemtelen támadásokért.
Ám igencsak elgondolkodtató, hogy a magát zsidó-keresztény gyökereiből eredeztető Európában ez az újabb, kereszténység elleni nyílt támadás nem kapott különösebb figyelmet az újságírók, politikusok és az ún. „szakértők” részéről sem. Úgy tűnik, hogy, ami évszázadokon át– széles társadalmi körben – abnormitás volt, azt számos eszközzel és több fronton is normálisnak, természetesnek beállítva próbálják a világra erőltetni. S ez, még a filmnél is nagyobb baj!
