Ódon templom - kiszúrt szemű szentekkel

A Hátszeg városka közelében fekvő Őraljaboldogfalva nem különösebben érdekes település. Ám az arra járónak híres református templomát kötelező megtekinteni. Először ugyan a templom melletti házban őrzött kulcsot kérésemre letagadta egy „jólelkű” román hazafi, s már éppen szomorúan elballagtunk volna, amikor pár perc múlva, szintén e házból, egy idős román asszony mégiscsak megszánt bennünket s kaput nyitott. Érdemes volt várnunk!

A román stílusú, de későbbi korokból gótikus  elemeket is őrző templom kb. 1280 körüli időkből való.

Párhuzamait a magyarországi leginkább ciszteri építkezésekben találhatjuk meg. A Hátszegi-medence közepén fekvő építmény modellként szolgált a vidék későbbi, főként román kenézek alapította kőtemplomok számára. Egész belső falfelületét festmények ékesítik. Először 1311-ben látták el freskókkal, melyeket a román származású Malomvízi Kende fiai (a Kendeffy-k) - miután 1447-ben a községgel együtt Hunyadi Jánostól adományként megkapták - az egészet saját, bizánci ízlésükre átfestették.

Jellegzetessége e templom festett szentjeinek, hogy mindegyiknek kiszúrták a szemét. Ezt úgy magyarázzák, hogy a nép babonából táplálkozva tette ezt, mi szerint „amelyik községnek szemes szentjei vannak, annak a határát elveri a jég”.

Magos Déva vára, Böjte atya és Bem apó csárdája 

A falucskából Dévára hajtottunk, ahol házigazdáink - Széll Lőrincz Hunyad megyei alprefektus úrral az élen - már vártak minket. Az esti közös vacsora és beszélgetés során alaposan megismerhettük a szórványban élő magyarság nehéz helyzetét.

Dévának ma 10%-nyi mindössze a magyar lakója, akik igyekeznek összetartani és igazi közösséget alkotni. Miként az sikerült Böjte Csaba atyának is, aki már európai hírű intézményt hozott létre, mondhatjuk a semmiből.

A Dévai Szent Ferenc Alapítványt, amelyet meglátogattunk az erdélyi ferences szerzetesek hozták létre 1993 tavaszán. Célja segíteni a bajban, nehéz helyzetben lévő legkisebbeket. Istennek hála szépen kivirágzott a dévai gyermekvédelmi központ az elmúlt majdnem 30 év alatt. Gyermekvédelmi munkájukat a nagycsaládok, a veszélyeztetett, bajba jutott családok támogatásával kezdték. Nemcsak tanáccsal, jó szóval, hanem anyagi támogatással, tanszerrel, ruhával is segítik a szülőket, a gyámokat, hogy gyermekeik szépen, egészségesen fejlődjenek. S valóban az Alapítvány egyre terjeszkedik, mert nehézsorsú gyermekek mindig is voltak és sajnos lesznek.

Szerény ajándékunk átadása után ellátogattunk a híres magos Déva várába. Ide egy modern felvonó viszi fel az érdeklődőket. A fellegvárból – amelyet az elmúlt években rohamosan kezdtek el felújítani – csodálatos kilátás nyílik az egész medencére. A hajdani erődítmény az Alsó-Maros mentén, a város fölé emelkedő hegyen, egy 250 méter magas sziklára épült.1302-től a dévai vár volt az erdélyi alvajdák székhelye. Később olyan nagyhírű urai voltak, mint Hunyadi János, Szapolyai János, Bocskai István vagy Bethlen Gábor.

A Kőműves Kelemen című balladáról is elhíresült várban raboskodott egykoron Eger hős várvédője, Dobó István.

S az itteni börtönben raboskodott Dávid Ferenc, az unitárius egyház alapítója, aki itt is halt meg 1579-ben.

Alászállva a várhegyről, Piski felé indultunk.

A Dévától 8 kilométernyire fekvő település mellett zajlott 1849.február 9-én Bem apó és Puchner tábornok seregei között a szabadságharc egyik leghíresebb és legnagyobb csatája.

A Sztrigy folyó hídja menti ütközet a magyarok fényes győzelmével végződött. A nagy csata nyomai ma is láthatók, hiszen a folyóból még mindig kiállnak az egykori, stratégai fontosságú híd romjai. A mellette lévő ún. Bem apó csárdája annál lehangolóbb képet mutat. Manapság már csak gazzal benőtt, szeméttel teleszórt romok emlékeztetnek az egykori híres csárdára. Ám jó hír, hogy a magyar kormány támogatásával hamarosan

nemcsak a csárdát építik újjá, hanem az azt körülvevő 9 hektáron, az egész Kárpát-medence legnagyobb 1848-49-es emlékhelyét alakítják ki!

Másnap – immáron a sikeres sporttörténeti konferencia után, amelyet Kacsó- Doboly Izabella ifjúsági minisztériumi államtitkár, Kelemen Attila parlamenti képviselő, Pogocsán Ferdinánd Zoltán Déva alpolgármestere is megtisztelt jelenlétével és köszöntőjével - továbbindultunk Vajdahunyad felé.

Hunyadiak ősi fészke

Az Európa-szerte híres várkastély körüli birtokot még Luxemburgi Zsigmond adományozta Hunyadi János apjának, Vajk kenéznek 1409-ben. Később a család a nevét is innen vette. Hamarosan felépítették a mai vár elődjét, birtokközpontul. Hunyadi János kormányzóságának idején a várban élt felesége, Szilágyi Erzsébet. A kicsiny erősséget Hunyadi János ekkor építette ki rangjához méltó lovagvárrá. A lenyűgöző építményhez négy, hatalmas pillérre támaszkodó fahíd vezet át a Zalasd patak által kivájt mély és széles árkon. Baloldalt, a város felőli parton építtette Bethlen Gábor épített egy huszárvárat, amelyben hajdan raktárak, a tiszttartók helységei és a vadászkutyák óljai álltak. A Kaputorony az 1440-es években épült, innen nyílik lejárás a kazamatákba. Nyugati oldalán húzódik a palotaszárny, amelynek alsó szintjét a lovagterem foglalja el. A felső szinten található az ún. Országház, nevével utalva rá, hogy Hunyadi kormányzósága idején itt zajlottak le a fontosabb tárgyalások. Bethlen a Kaputorony és a palotaszárny közötti, korábbi védelmi teret „asszonyházzá” építette át. A Kaputorony keleti oldalán kívülről a Buzogány-torony és a Corvin János-bástya zárja le az ún. Aranyházat, amelynek belső falához 1458 után Szilágyi Erzsébet építtette a Mátyás-loggiát:

ez az első fennmaradt reneszánsz erdélyi építmény.

A szárny külső, északkeleti sarkán áll a Hímes-torony. Az egész várat a déli oldalon kívülről a Fehér-rondella zárja le. A délnyugati részen van az ún. Királyház.  Az egyetlen kandalló, amely a középkori Magyar Királyság idejéből fennmaradt, a Kapisztrán-toronyban található. Az egész vár jól bejárható és jó látni, hogy folyamatosan restaurálják. Nagy kár és hiba, hogy magyar felirattal sehol nem találkozhattunk… 

Zeykfalva csodája

 Vajdahunyadról egy közeli, valóban páratlan szépségű kis falusi templomot látogattunk meg, amelynek

eredete, máig vérmes viták kereszttüzében áll a magyar és a román művészettörténészek közt.

Az biztos, hogy a XIII. század végén épült román és gótikus stílusú templom a katolikus egyházé volt, majd később  reformátusoké lett, 1784-től az ortodox felekezet használja. Az Istenszülő elszenderedése templom ősi hangulatát fokozza, hogy falába római köveket is beépítettek, amelyek a közeli  Ulpia Traiana római városból származnak. A Zeykfalva szélén, temetővel körülvéve álló ódon kőtemplom falait kívül és belül is különlegesen szép, értékes freskók borítják, zömmel a XV. századból. A különösen nagy felületen megmaradt belső freskók elrendezése bizánci mintákat követ. A tört kőből emelt, egyhajós, nyeregtetős, zsindellyel fedett épület nyugati homlokzata elé ugrik a román stílusú ikerablakos, különleges, gúlasisakos harangtorony. A szentély gótikus stílusú, bordás keresztboltozatos, a belső tér megvilágítását félköríves záródású, román kori résablakok szolgálják.

Retyezáti Nemzeti Park: romvár és víztározó

Hat napos utunkat a híres nemzeti parkban zártuk. Még gyönyörű környezetben fekvő szállásunk elfoglalása előtt felmentünk a Malomvízhez közeli Kolcvár romjaihoz.

A  várat a Kende, majd Kendeffy hátszegi főúri család a maga védelmére építette.

A 14. század második felében már állt a lakótorony, 1519-től pedig már castrumként, azaz várként említik.

A lakótornyot a XVI-XVII. század folyamán nagyjából háromszög alakban erős fallal vették körül, s a vár további erősítése érdekében a két sokszögű tornyot emeltek. A várat a 16. században a törökök elfoglalták, majd a 17. században ismét a Kendeffyek birtokában volt uradalmaival együtt. 1671-benen még őrség tartózkodott benne, majd eljelentéktelenedett és a 18. századtól romos állapotban van, de így is tiszteletet parancsoló. 

A hosszú út másnapi zárásaként a Barajul Gura Apelor víztárózóhoz hajtottunk fel. A hatalmas 2000 méteres hegyekben lévő, 168 méter magas védmű Románia legmagasabb gátja. A tározóban 225 millió (!) köbméter víz van. A környezet pedig egészen pazar: hófödte hegycsúcsok, ködbe vesző, színes erdők, égig érő fenyők szegélyezik a pompás tavat. Úgy véljük mindnyájan, hogy ez a kirándulásunk túránk méltó lezárása volt. Valóban élményekben gazdagon indulhattunk haza. Mint Erdélyből mindig.