"Csodaváró" páciensek, elhivatott orvosok - Saját sportsérülése alapozta meg a Fájdalom Ambulancia szakmai vezetőjének karrierjét

Haitzmann Ágnes • 2022. október 03., hétfő •
Tudhat valamit dr. Magyar Mátyás százéves nagymamája, aki még mindig gyógytornára jár hetente kétszer. Nem véletlenül büszke erre a kitartásra a Fájdalom Ambulancia alapító orvosa, hiszen ő maga a sportsérülések utáni rehabilitációra, és más mozgásszervi panaszok korszerű gyógyítására tette fel az életét. A Mészáros Csoport érdekeltségébe tartozó egészségügyi hálózat szombathelyi rendelőjét a minap avatták fel, ennek kapcsán beszélgettünk a szakmai vezetővel.
Csodaváró páciensek, elhivatott orvosok - Saját sportsérülése alapozta meg a Fájdalom Ambulancia szakmai vezetőjének karrierjét

A csodáért bárhová elmennek az emberek - ezt az édesapja mondta Önnek közel húsz éve, amikor a Fájdalom Ambulancia első rendelője megnyílt egy kevéssé frekventált helyen. Tényleg csodát ígérnek a pácienseknek?

Az a tapasztalatunk, hogy bárhol nyitunk rendelőt, valóban először a "csodavárók" keresnek fel bennünket, azok, akiken már senki nem tudott segíteni, és ők ritkán gondolják úgy, hogy nekik is tenniük kell valamit a gyógyulásukért. A megoldást kívülről várják, legtöbbször egyetlen gyógyszer formájában. Alapvetően viszont nagyon sokan vannak, akik azt gondolják, hogy a problémájukat csak műtét oldaná meg, vagy idősnek érzik magukat, és azt hiszik, hogy az ő esetükben már nincs mit tenni, nos, ilyenkor meg tudjuk mutatni, hogy

igenis, különböző kezelésekkel és gyógytornával nagyon sokat lehet javítani az állapotukon, akár panaszmentessé is válhatnak.

Mi a titok? A komplex megközelítés vagy az újszerű módszerek?

A kettő együtt. Egyrészt nagyon sok fizikoterápiás kezelést mi hoztunk be az országba, igyekszünk a rendelőkben minél egyedibb szolgáltatásokat nyújtani. Hogy mitől egyediek ezek? Az eszközöktől, és a használatukkal szerzett tapasztalatunktól. Másrészt komplexitás jellemző ránk, hiszen ezeket a kezeléseket kombináljuk is. Visszatérve a csodára: ne gondoljunk arra, hogy az orvosaink istenkomplexusban szenvednek, és varázsütéssel rendbe tesznek bárkit. A szó elvont értelmében azonban azt gondolom, hogy

egy orvosnak igenis feladata, hogy ezt a "csodát" elhitesse a páciensével, és ő úgy érezze, hogy a legjobb kezekben van.

Baleseti sebészként is tapasztaltam, hogy ha valaki jól van informálva, érzi, hogy nincs eleresztve a keze, biztonságban van, akkor sokkal jobban gyógyul. Az emberben van egy belső gyógyító erő, nekünk ezt kell tudni "felpiszkálni", szavakkal és fizikoterápiás kezelésekkel. Nyilvánvaló azonban, hogy csak olyan eszközöket és módszereket használunk, amelyeknek a hatása bizonyított, de ezek akkor tudnak hatékonyan működni, ha a páciens érti, és hisz is benne.

Kikből áll a szakembergárda, és kikkel találkozik a páciens?

Az első vizsgálatkor történik egy anamnézisfelvétel, és lehetőleg képalkotó diagnosztikai eljárást is alkalmazunk ilyenkor, ebben közreműködő partnerre támaszkodunk Szombathelyen. Felállítjuk a diagnózist, majd terápiás tervet rendelünk hozzá, és a páciensnek mindkettőt meg kell értenie, hiszen így fogunk tudni jól együttműködni. Egy sportoló például jobban el tudja így fogadni, hogy hetekre ki kell hagynia az edzést ahhoz, hogy utána százszázalékos formában tudjon visszatérni. A diagnózist és a terápiás tervet egy ortopéd-traumatológus orvos állítja fel. A tervtől függően a csapatnak része fizioterapeuta, gyógytornász, gyógymasszőr, és természetesen az asszisztensek.

Helyi orvosokkal és munkatársakkal dolgozunk, akik ismerik a helyi közeget, és akiket ismernek az itt élők.

Kikre számítanak a páciensek között?

Teljesen nyitottak vagyunk, bárki jöhet az utca emberétől kezdve az amatőr sportolón keresztül a profikig, gyerekek, felnőttek egyaránt. A gyógytornát például 2-től 99 éves korig mindenkinek ajánljuk, sőt, említhetném a saját nagymamámat, aki elmúlt százéves, és még mindig jár gyógytornára hetente kétszer! Miért lehetséges ez?

Az izomrendszerünk életünk végéig fejleszthető!

Amit elveszítünk vagy lecsökken, az a dinamikája, de az ereje bizony fejleszthető. Kevesen tudják ezt, és még kevesebben fogadják el, hogy 70-80 éves korukban is elkezdhetnek gyógytornázni és izmot erősíteni. Aki megtapasztalja ennek a pozitív hatását, ezt csodaként éli meg.

Ön szerint felismerik az emberek a saját felelősségüket az egészségi állapotukban?

Szerintem nem. Azt gondolom, hogy az általános egészségügyi műveltségünket kell fejleszteni úgy intézményi, mint egyéni szinten ahhoz, hogy sokkal többet tudjunk tenni - preventív jelleggel - a saját egészségünkért. Azt szoktam mondani, hogy a sérülés kezelésének leghatékonyabb módja az, ha nem sérülünk meg. Különböző megelőző kezelésekkel ezt a sportolóknál el is tudjuk érni, és a versenysportolóknál a sérülések számát tudjuk csökkenteni.

Hogy látja, milyen helye van és mekkora szerep jut ma a magánegészségügynek hazánkban?

A magánegészségügynek szerintem minden rendszerben van helye, akkor is, ha magas szintű az állami ellátás, és akkor is, ha alacsony szintű. Mindig van egy szegmens, általában a specialitások ilyenek, amire nagy tömegben nem lehet felkészülni. Mi egy olyan területen indultunk el, ami az állami rendszerben nehezebben hozzáférhető, hosszabb a várakozási idő, és nem is áll rendelkezésre ott ilyen modern eszközpark. Hozzáteszem, ez nem is elvárható, hiszen ezekhez az eszközökhöz külön kezelő személyzet kell, emiatt is inkább a magánegészségügyben van a helyük.

Nem lenne logikus, hogy a társadalombiztosítás az állami ellátás összegéig akár a magánegészségügyben is finanszírozza a kezeléseket? Hiszen az a kezelés, amit a magánrendelőben vesz valaki igénybe, már nem terheli az állami szektort.

Ez nagyon jó lenne. Ez a szektorsemlegesség, amikor a tb kifizeti bárkinek azt a kezelési díjat, amit az adott problémára jogosnak tart. Ami pedig extra szolgáltatás, azt fizethetné saját zsebből a beteg. Nehezen megmondható, hogy hosszú távon mi a terv az állami egészségügyi rendszerrel, de magánvállalkozóként - őszinte leszek - nekem mindkettő jó. Mi egy magas szintet céloztunk meg, amire - függetlenül attól, hogy milyen az állami rendszer - szerintem mindig lesz kereslet. Magyar állampolgárként persze én is örülnék annak, ha a mostaninál magasabb szintű lenne az állami egészségügyi ellátás, de azzal tisztában kell lenni, hogy

a gép- és eszközárak, az implantátumok árai olyan mértékben elszálltak, hogy már el sem várható az államtól, hogy az ezzel kapcsolatos igényeket maradéktalanul teljesítse.

Mozgásszervi panaszokról beszélünk, és az, hogy valakinek fáj a bokája, nem halálos betegség. Az állam az ennél súlyosabb problémákra összpontosít, a szív- vagy a daganatos betegségekre, egészen addig, amíg be nem áll valakinek a dereka. Nos, akkor már az lesz a legfontosabb probléma. Nehéz a rendszerben igazságot tenni. Nem véletlen, hogy a világban sehol nem működik igazán jól az egészségügy, mert vagy nagyon drága, vagy két hét múlva kapok ellátást egy sürgős esetben. Vannak előnyök és hátrányok, és szerintem a magyar rendszer a ráfordítás nagyságához képest egy dologban lehetne sokkal jobb: ez a szervezettség. Ha egy előjegyző rendszer, egy betegirányító rendszer jól működne, sokkal komfortosabban érezné magát mindenki. Szakmailag egyébként nincs vele probléma.

Az Ön szakmai karrierjében milyen helyet foglal el a Fájdalom Ambulancia vezetése?

Orvoscsaládban nőttem fel, nagymamám gyermekorvos, az ő három gyermeke gyermekorvos. Én váltottam a profillal, mert

17 éves koromban volt egy sportsérülésem, és eldöntöttem, hogy ebbe az irányba megyek tovább, ez kezdett érdekelni.

Sportsebész szerettem volna lenni, aztán a baleseti sebészeten dolgozva tapasztaltam meg, hogy mennyire fontos, és mennyire hiányos a rehabilitáció a mozgásszervi gyógyításban, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Ekkor indítottam el ezt az új irányt, pár évvel később pedig választanom kellett, hogy a műtőben maradok-e, vagy sem. Nehezen, de úgy döntöttem, hogy kijövök, mert egész egyszerűen nem lehet egyszerre a kettőt jól csinálni. Én is azt szeretném, ha a térdemet olyan orvos operálná, aki hetente tíz-húsz ilyet operál, nem olyan, aki havonta hármat-négyet, tehát kell a rutin a tudás mellé. Ahogy nőtt a vállalkozás, úgy vontam be magam mellé társakat és partnereket. A gyógyításból nem szálltam ki, megtartottam a rendeléseimet, ezt fontosnak érzem, mert

a betegekkel való kapcsolattartásból tudom azt, hogy mire van igény, hol kell fejlődnünk.

Emellett a menedzsmentfeladatokat is próbálom ellátni, de most már inkább csak stratégiai oldalról. A mindennapos operatív feladatok ellátásában már nem tudok részt venni.

közösség

további frisss

lap tetejére