Hogyan reagáltak az emberek a bejelentésre?

Ijedséggel és pánikkal, de használhatunk más kifejezést is erre az érzelmi állapotra, leginkább azt, hogy besz@rtak! Az okok mélyebbek. Ha az öntudatlan ember életében valami váratlan következik be, ami veszélyezteti a fizikális biztonságát, megijed. A tudatos másként áll az életéhez.

Azt mondja, egy nehézséggel több, megoldjuk. Ennyi.

Kevés ilyet látok.

A társadalom jelentős többsége vakon él, sodródik az árral, és soha nem hallotta, és nem is érti meg, hogy mit jelent a tudatosság. Kétségtelen, hogy nagyon sok ember lesz nagyon nehéz helyzetben, azonban ezt folyamatosan megelőzik intő jelek. A tudatos ember ezekre odafigyel, és tud készülni, időben változtatni. Ez a nagy különbség.

A bejelentés után figyeltem a reakciókat. Mintha mindenki úgy érezte volna, hogy hangot kell adnia az ellenérzéseinek. És csak azoknak. A megoldásokat nemigen latolgatta senki hangosan.

Látta már, hogy a hétvégente mit vásárolnak az emberek a hipermarketekben? Mindent! Rengeteg felesleges dolgot! Ezek jó részét kidobják, de remélem, hogy ez most megváltozik.

Lehet, hogy a legszükségesebbekről le sem kell mondaniuk, csak fejezzék be a pazarlást?

Pontosan erről van szó!

Miért nem a megoldások jutnak ilyenkor az ember eszébe? Miért csak arra összpontosít, ami rossz az egészben?

A jajveszékelés beleivódott a csontjainkba! Csak a pánikolás, a "jaj istenem, mi lesz" megy, de közben nem jut eszünkbe, hogy tőlünk ezer kilométerre a háborúban emberek mindenüket hátrahagyják, a vagyontárgyaikat, a családjukat, az egész életüket, és menekülnek.

Nálunk viszont nincs háború! Itt drágaság van, de attól még béke és nyugalom van.

Élhetjük az életünket, nem kell attól félni, hogy lelőnek minket, vagy felrobban az akna, vagy rakétát kapunk a nyakunkba!

Más rétege ez a problémáknak.

Így van. A tudatos ember strukturáltan tud gondolkodni, és kapásból a megoldásokra koncentrál, hiszen tudja, hogy a siránkozás, a jajveszékelés, a másra mutogatás önmagától veszi el az energiáját. Na ezért nem kezdenek el konstruktívan gondolkodni a honfitársaink!

Hogy értette, hogy a jajveszékelés beleivódott a csontjainkba?

Gondoljunk bele, hogy Trianon után elvágták tőlünk Erdélyt és Felvidéket, ahol a bányáink voltak. Márpedig ahol bánya van, ott van a pénz, az értelmiség, és az ő gyerekeik külföldre jártak iskolába. Magyarország területén maradtak a zsellérek és a jobbágyok leszármazottai, akiknek soha semmi nem jött össze.

Ezt cipeljük?

Igen, ezt a gondolatiságot, és nálunk ebből a rétegből alakult ki az értelmiség is. Ugyanakkor

a gyökereinkben meglévő "jaj, fiam, mit csinálsz, ráb@szol", és az ebből származó ijedség ott lappang!

Mi legyen a stratégiája annak, aki most felismeri, hogy nem elég tudatos, de változtatni akar?

Banális példa: ha eddig vajas kenyeret evett sonkával, paradicsommal, nézze meg, milyen az, amikor párizsit eszik. Képes-e rá? Túléli-e azt a reggelt? És igen, túléli. Aki arabica kávét ivott, menjen máshová, és igyon robusta kávét! Oké, hogy nehéz lesz, de kávézott!

A belső rugalmasság fejlesztésénél nincs fontosabb jelen esetben,

mert így nem okoz meglepetést, amikor váltani kell. Ettől még az ember éli az életét, békében!

Sokan azt mondják erre, hogy nem azért dolgoztak le egy életet, hogy most rosszabbul éljenek.

Ugyan már! Tudja ön, hol kezdődik az a szint, hogy sz@rabbul élek? Hát nem ott, hogy valamiből alacsonyabb minőségűt veszek! Csak van, aki így éli meg. Mondok valamit: sokkal zűrösebb a meg nem oldott félelmekkel együtt élni, mert ezek - a meg nem oldott félelmek - jelentősen csökkentik az életminőséget! Ez mindenre igaz!

Hiába nyalják ki a seggem fizikai javakkal, ha ott vannak bennem a megoldatlan félelmek, én már elkezdtem sz@rabbul élni.

A covid-járvány alatt készült interjúnkban is ezt mondta. Lám, jöhet bármilyen krízis, a problémáink maradnak, mindig ide lyukadunk ki.

Amíg meg nem oldjuk ezeket az élethelyzeteket és érzéseket, addig bármilyen szituáció jön, ezek exponenciálisan törnek fel. Aki öntudatlanul él, az pesszimista, mert retteg attól, hogy amit pozitívnak gondol, meg fog szűnni. Mondjuk igaza van, meg fog szűnni, de nem ez a lényeg! A lényeg az, hogy tudja önmagáról, hogy az élete bármilyen fordulatot hoz, képes megoldani. Na ez ad egy hallatlan belső stabilitást, és akkor már mindegy, mi a reggeli!

Kép: Facebook