Cserkészház, ami nem lehet a cserkészeké?

• 2020. március 03., kedd •
Joggal mondhatják olvasóink, hát kié lenne a cserkészház, hisz bent van a nevében, hogy a cserkészeké. Igen ám, de itt minden megtörténhet, meg annak az ellenkezője is.
Cserkészház, ami nem lehet a cserkészeké?

A történet egészen 1920-ig nyúlik vissza, ekkor alakult meg ugyanis a Nyugat-magyarországi Cserkészszövetség, amely 1923-ban elhatározta, hogy – az országban elsőként, a Főváros után – Szombathelyen is székházat épít.

A szövetség akkor ingyen kapott a várostól egy 600 négyszögöles telket, ahol közadakozásból épült fel a székház, amelyet a cserkészek és a hozzátartozók építették közösségi munkában, önkéntességi alapon. 1935-ben vették használatba, de nem maradhatott sokáig a cserkészszövetség tulajdonában. A II. világháború után, az 1940-es évek második felében az épületet elvették a cserkészektől, akkori szóval élve elkommunizálta a hatalom. Az államosítás után az érintett területen aztán gyár épült, ahol hosszú évtizedeken keresztül ipari termelés zajlott.

2016-ban született meg az az elhatározás, hogy a cég kiköltözése után az akkori városvezetés rehabilitálja a területet. A korábbi városvezetés pályázatot nyújtott be és meg is kapta az erre szolgáló összeget. A munka megkezdődött, a pályázat ugyanakkor kifejezetten meg is nevezte a cserkészszövetséget a cserkészház használóiként. A többi ingatlan között tehát az új pályázat lehetővé tette a régi cserkészház felújítását és ezzel együtt azt, hogy a cserkészek visszaköltözhessenek eredeti otthonukba, amitől megfosztották őket hajdanán.

Pár héttel ezelőtt le is zárult a volt EPCOS telephely hasznosítását célzó projekt, ahol már teljes pompájában áll a Cserkészház, csak éppen cserkészek nincsenek benne. Az ok prózai: nincs megegyezés a város és a cserkészszövetség között a bérleti díjról. Merthogy ingyen nem kaphatják vissza, hiszen piaci alapon kell működtetni a házat. Csakhogy a város által megszabott közel 400 ezer forintnyi bérleti díj irreálisan magas.

A történet abszurditását az adja, hogy a cserkészeknek saját, őket megillető otthonukban, valamikori tulajdonukban kellene albérleti díjat fizetniük. A történelmi igazságszolgáltatásra fittyet hányva a jelenlegi szocialista városvezetés felajánlotta azt a lehetőséget, hogy a cserkészek a 4751/5 helyrajzi számú, Bagolyvár mögötti ingatlanjuk eladásával tudnák fedezni a Cserkészház bérleti díját. Ehhez azonban a szövetség országos elnöksége nem járult hozzá.

Tudvalevő, hogy a cserkészszövetség nem egy profitorientált szervezet, hanem fő céljuk a fiatalok közösségének építése. Bevételeik minimálisak, mint mindig, most is közadakozásból tartják fenn magukat, így egyszerűen nem „futja” az albérleti díjra a cserkészháznak nevezett és cserkészeknek készült épületben. A jelenlegi pici és rossz állapotban lévő közösségi házukban már nem tud érdemi tevékenységet folytatni az a mintegy 700 cserkész, akiket érint ez az történet.

Igazságszolgáltatás helyett azonban most úgy áll a dolog, hogy - amennyiben nem jut dűlőre a város és a cserkészszövetség, úgy pályázatot írnak ki az épület hasznosítására, ami jogosan - az eredeti pályázat szerint is - a cserkészeket illeti. A több fordulós tárgyalások után aztán Sátory Károly Fideszes képviselő próbálkozott egy előterjesztéssel, amit a város baloldali többségű közgyűlése leszavazott. Az új városvezetés arra hivatkozik, hogy a vívók és az asztaliteniszezők is kaptak épületeket és ők ki tudják fizetni a bérleti díjat. Azt ugyanakkor nem említik meg, hogy ők egészítik ki - egyébként helyesen - a két szövetség bevételeit a bérleti támogatással.  

TOP

közösség

további frisss

lap tetejére