Búcsúzik az ELTE SEK koordinációs rektorhelyettese

• 2020. augusztus 01., szombat •
Németh István augusztus 1-től a szombathelyi campusról a Pannon Egyetemre teszi át székhelyét. Lapunk hosszabb interjút készített az ELTE SEK koordinációs rektorhelyettesével, aki beszélt távozásának okairól és összegezte több éves tapasztalatait és elért eredményeit.
Búcsúzik az ELTE SEK koordinációs rektorhelyettese

- Rektorhelyettes úr, miért megy el?

- Egyszerű a történet: nagy kihívással kecsegtettek Zalaegerszegen. Palkovics miniszter úr azt kérte tőlem, hogy egy, a szombathelyihez hasonló campust építsek fel, ami több lábon áll és kiszolgálja az ottani gazdaságot és fejlesztéseket. Ha ez alapján bárki arra következtet, hogy ezzel biztos Szombathely megszűnik létezni, az téved. Erre a lehetőségre most úgy kell tekinteni, hogy egy regionális koordináció kerül a kezembe. Stratégiai rektorhelyettes leszek augusztus 1-től a Pannon Egyetemen és hozzám tartozik majd a campusok fejlesztési terve. Mindig is azt mondtam: a felsőoktatásban az a probléma, hogy túl sok helyen ajánljuk ugyanazokat a képzéseket, unikalitások nélkül. Felesleges olyan meztelen képzéseket elindítani, amelyek mögött nincs ipari vagy megrendelői háttér, és felesleges olyan álmokat kergetni, amelyeket csak az oktatók kívánnak, nem pedig a környező társadalom vagy gazdasági környezet. Mi ma Szombathely szerepe? A társadalomban hatalmas igény van pedagógusokra, mivel olyan nagyszámú szakemberállomány vonult nyugdíjba, akiket jelenleg nem tudunk pótolni. De nem akármilyen pedagógusokra van szükség. Olyan szakemberek kellenek ma, akik megfelelnek a 21. századi követelményeknek. Azt szoktam mondani, hogy - durva szóval élve - influencerekre van szükség, de nem abban az értelemben, amit manapság sajnos magában hordoz ez a kifejezés. Öveges professzor úr-féle influencerekre van szükség, aki anno a fekete-fehér televíziókon keresztül egy országgal szerettette meg a fizikát. Hogy érte ezt el? Olyan kísérleteket végzett és olyan érdekességeket mondott, amelyek lekötötték az embereket. Mai értelemben véve ő is egy influencer volt, egy tudós influencer. Hol vannak ma ilyen tanáregyéniségek? Kapnak-e megfelelő segítséget ahhoz, hogy elmozdulhassanak ebbe az irányba? A válasz egyszerű: nem. Nem segítünk nekik, ez országos probléma, amit mi felismertünk.

A Berzsenyi brand újbóli felépítésével olyan pedagógusokat kívánunk képezni, akik módszertanilag és a szakmai tudást illetően is a 21. század tudományos influencereivé tudnak válni.

A COVID járvány idején elvált a vér a víztől, voltak pedagógusok, akik tudták mit kell csinálni és voltak olyanok, akik gyakorlatilag elvesztek. De mindent egybevetve köszönet illeti a tanárokat, mert elég gyorsan magukra találtak és felnőttek a feladathoz. Az, hogy egyeseknek bolyonganiuk kellett a digitális útkeresésben, az a mi hibánk. Már 1,5-2 évvel ezelőtt szorgalmaztuk azt a fajta pedagógusképzést, ami ezt segíti, de akkoriban forráshiánnyal küszködtünk és az elköteleződés mértéke sem volt még 100 százalékos. De a koncepció megvolt, lehetőségeinkhez mérten a kutatásokat és fejlesztéseket folytattuk. Ez volt az az üzenet, ami alapján elindult a szombathelyi felsőoktatás zászlóshajójának, a pedagógusképzésnek az újjáélesztése. Az, hogy ez mennyire nem önmagáért való üzenet volt, a mostani felvételi eredmények bizonyítják. Ugyanis míg országos szinten 40 százalékos visszaesés mutatkozott a pedagógusképzés terén, addig mi a tavalyihoz képest 5 százalékos emelkedést értünk el. Ebben óriási szerepe volt az ELTE rektorának, aki végig hitt és bízott  a szombathelyi pedagógusképzés feltámasztásában. Azt remélem, hogy COVID által előidézett helyzet ráébreszti és meggyőzi a törvényhozókat és a gazdaság szereplőit arról, hogy ezt az újfajta pedagógusképzést támogatni kell. Ha ez megtörténik, egészen biztos, hogy ennek Szombathely lesz az élharcosa, így jó eséllyel sok forrás érkezik majd az itteni campusra. Miért megyek el? Mert a régióban fel kell építeni a különböző specifikumú centrumokat. Fel kell tenni a kérdést, hogy mi az üzenet, amit küldünk a hallgatóknak, hogy miért válasszák az adott képzést és ahhoz helyben milyen támogatás párosul. Mire gondolok? Arra, hogy

aki minőségi pedagógusképzésre akar jelentkezni, az csak Szombathelyben gondolkozzon. Aki a műszaki pályát, az informatikát, a mesterséges intelligencia területét célozza meg, annak pedig Zalaegerszeg áll a rendelkezésére, ahol olyan beruházások folynak és folytatódnak a jövőben is - az önvezető autók tesztelésén alapuló pályáról van szó -, amelyek 21. századi technológiát kínálnak a műszaki érdekeltségű hallgatóknak.

Ez nem csak országosan, hanem Európa-szerte ritkaság. A hallgatóval őszintének kell lenni, hiszen amikor eladunk neki egy víziót, azt be is kell teljesíteni. Miért jó az, hogy én Zalaegerszegen folytatom? Mert én szombathelyiként munkálkodok tovább Zalaegerszegen, ami azt jelenti, hogy régióban gondolkodunk, próbáljuk a helyi kompetenciákat kihasználva minden egyes képzési részt fejleszteni. Ahol adott az infrastruktúra, nem lehet másban gondolkodni, csak abban, amihez már minden alap megvan. Nem indítunk el itt bányamérnöki szakot, mert nincs bánya, Miskolcon ellenben remekül működik ez a szak, mert ott van meg hozzá a kellő infrastruktúra.    

- Mindezek alapján kijelenthető, hogy a nálunk hanyatló műszaki képzési szegmensnek, ezen belül is a gépészmérnökképzésnek inkább Zalaegerszegen lehetne jövője?

-  Palkovics miniszter úr segítségével elültettük ennek a bizonyos gépész szaknak a magját. Az, hogy ennek a "magnak a fejlődése" honnan hova jutott, nagyon szépen lehet látni. A tények a számokon alapulnak, a számok pedig megmutatják, hogy mennyi hallgató választja a szakot. Ahogy nyilatkoztam korábban, a gépészmérnöki mesterképzés el sem indul idén, alapképzésre pedig mindösszesen 26-an jelentkeztek a tavalyi 31-gyel szemben. Ez életem legnagyobb fájdalma, mert ezt a magot úgy akartuk elvetni Szombathelyen, hogy itt szökkenjen szárba. A kezdetek kezdetén 72 fővel indult az alapszak. Az álmainkat pedig egy 80 fős állandó létszám jelentette volna. Ehhez képest közel harmadára csökkent a hallgatók száma. Hogy miért? Ez összetett kérdés, amibe most nem kívánok belemenni. De a kis magoncot nem szabad hagyni elpusztulni. Ahol kiépül ennek a központja, valamint a hozzá tartozó infrastruktúra a kellő kutatási és gazdasági háttérrel és ezt a magoncot oda áthelyezzük, lehet, hogy ott gyümölcsöt hoz. Az áthelyezés nem feltétlen jelenti azt, hogy gyökerestül kitépjük eredeti helyéről és máshova tesszük, hanem együttműködéssel, tárgyalásokkal próbálunk osztozni rajta. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy az átültetéshez műtéti eljárásra van szükség. Egy biztos, az államnak szüksége van erre a képzésre. Miniszter úr anno itt Szombathelyen 1,5 milliárd forintot invesztált az itteni műszerállományba. Hogy valóban ott tart-e a szak, ahol most tartania kell vagy kellene, nem tisztem eldönteni, majd az élet választ ad erre a kérdésre.

Az újonnan kialakuló képzési központoknak szinkronizálniuk kell képzési portfóliójukat. 50-60 kilométerre egymástól nem szabad két ugyanolyan szakot felépíteni, mert csak kioltják egymást.

Éppen ezért a Dunántúlon mindössze két nagy pedagógusképző központ működik: Pécsen és Szombathelyen. Előbbi ellátja szakemberrel a Balatontól délre fekvő régiót, utóbbi pedig a Balaton és a Dunántúl északi részét. Ha a műszaki képzésekről beszélünk, akkor Győr ellátja az Észak-Dunántúlt, Zalaegerszeg pedig a komplett nyugati régiót Szombathellyel együtt. Nem hinném, hogy emiatt világ végét kell kiáltani, hanem egységes gazdasági régióban, egységes fejlesztésekben kell gondolkodni, amelynek keretében az itteni cégek is megtalálhatják majd számításaikat. Ha valaki tesztmérnök akar lenni, akkor Zalaegerszeget, ha az Audinál szeretne motormérnökként dolgozni, akkor Győrt, ha a Mercedes járműiparánál akar tevékenykedni, akkor Kecskemétet, és ha kiváló elméleti szakember akar lenni, akkor a budapesti BME-t választja. Mindezen települések és az ott működő intézmények világos üzenetet fogalmaznak meg a hallgatók számára, mindenféle mellébeszélés nélkül.  

- A minap Horváth Béla professzor úr fogalmazott meg egy dörgedelmes hangvételű levelet a sajtónak címezve a hétfői felvételi eredményekről szóló sajtótájékoztatóval, pontosabban rektorhelyettes úr nyilatkozatával kapcsolatban. Erről hogyan vélekedik, van önök között bármiféle feszültség?

- Valójában nem is értettem, mit kifogásolt pontosan, mert ő is leírta a levelében, hogy összeesett a képzési létszám. Én azt soha sem mondtam, hogy nem volt minőségi a képzés. Hát hogyan köphettem volna magamat szemközt, amikor én is tanítok a szakon?! Leszögezném, hogy a képzés minőségi volt. Az üzenet nem volt világos a hallgatók számára, akiket nem lehet megvenni üres ígérgetésekkel, nekik konkrét jövőkép kell. Az, hogy ők létszámukat tekintve elfogytak, az a szak jövőképének a hiányát jelenti. Mi volt a szombathelyi gépész képzés üzenete? Professzor úr mesterszakra és az angol nyelven történő képzésre vonatkozó fejlesztési elképzelései a gépészmérnöki doktori iskolával együtt ugyan kiválóak voltak, de felteszem a kérdést: ezeknek valóban itt van a helyük vagy inkább egy olyan helyen, ahol már megvannak az ehhez szükséges stabil alapok, az a hallgatói létszám, amire ez felépülhet? Győrben 40 év alatt épült fel az a műszaki képzés, amit ma másolni szeretnénk. Szombathelyen 5 éve működik a szak. Én az említett sajtótájékoztatón tényeket közöltem és a kesergésemet fejeztem ki, de egyáltalán nem támadtam. Csak annyit mondtam, hogy nem sikerült megfogalmazni azt az üzenetet, ami a fiatalokat ide vonzotta volna. Igaz, az idei csökkenés országos tendencia volt, ám a pedagógusképzésnél mégis sikerült felmutatnunk egy 5 százalékos létszámemelkedést a felvett hallgatókat illetően. Ezek tények. De az mindenesetre egy érdekes kérdés, hogy vajon itt mi hiányzott. Mert most nem is a tavalyi 31-ről 26-ra történő visszaesés a lényeg, hanem az, hogy a kezdeti 72-ről hogyan s miért zuhantunk vissza 26-ra. Ez az, ami engem valójában zavar.        

- Azt is lehetett hallani, hogy távozása hátterében aktív szerepet játszik a jelenlegi szombathelyi politikai miliő. Egyesek előszeretettel támadták az elmúlt időszakban, folyamatosan számonkérték és nyomás alá próbálták helyezni rektorhelyettes urat. Távozása egyben válasz is a támadásokra?

-  Nem, közel sem erről van szó. Palkovics miniszter úr nagy dolgokat tervez Zalaegerszegen, olyan unikális újdonságokat próbál meg létrehozni, ami egyedülálló az országban. Tudvalevő, hogy Budapest és a vidék viszonylatában van egy ellentét. Az ELTE már látja, hogy a vidéki értelmiségre nagy szükség van. Tehát nem kell mindenkit Budapestnek beszippantania, vidéken is kell képezni és ott is kell tartani a hallgatót, mert különben nem működik ez az ország. De nem minden egyetem ilyen beállítottságú és csak gyűjtik be a hallgatókat. Miniszter úrnak az volt az elgondolása, hogy azokkal a science park projektekkel, amelyekkel körberakta gyakorlatilag az országot, lehetőséget adott egyes településeknek és intézményeiknek, hogy megfogalmazzák, mit is kínálnak. Zalaegerszeg kapott egy pályát. Ez a fejlesztés elérkezett egy olyan stádiumába, amikor már kezdenek csordogálni az első eredmények. De hiányzik még onnan az a mennyiségű hallgató, ami mondjuk már Győrben jelen van. Miniszter úr felkérése alapján

az az én feladatom, hogy építsek egy olyan egyetemi központot Zalaegerszegen, ami ezeket a fejlesztéseket kiszolgálja és megalapozza a régió jövőjét. Ez nem egyik napról a másikra lett kitalálva, jó ideje már a levegőben volt, ugyanakkor nem kívántam félbehagyni a Berzsenyi felépítését, ami ma már önálló ügyrenddel, önálló gazdálkodással, szenátusi képviselővel rendelkezik. Engem innen nem kimentettek, hanem regionális szinten a felsőoktatás koordinációját végzem a jövőben,

ugyanis a Pannon Egyetem keretében hozzám tartozik majd a nagykanizsai, a zalaegerszegi, a kőszegi és nyilvánvalóan a központ, a veszprémi campus fejlesztése.
A politikai támadásokról meg csak annyit, hogy nem vagyok egy gyáva ember. Egyedül a Pro Savariával volt egy csörténk, amikor a Bolyaiban kívántuk volna megvalósítani a digitális fejlesztést, amihez városi segítséget kértünk. Ezt egyetlen ember, nevezetesen Molnár Miklós miatt nem kaphattuk meg, pedig a Bolyai-iskola lehetett volna az első számú zászlóshajó Magyarországon, amely ezt a digitális technológiát alkalmazza. Egy esztendővel később, azaz idén a COVID járvány kitörésekor most náluk lehetett volna a bölcsek köve. Sajnálom, hogy ez nem valósult meg, de nincs bennem semmilyen rossz érzés ezzel kapcsolatban, legyen ez kellemetlen annak, aki nem engedte futni ezt a projektet.    

- Összegezzünk. Honnan hova jutott a Savaria Egyetemi Központ rektorhelyettes úr regnálása alatt?

- Komoly erőfeszítést igényel, hogy a jelenlegi állapotot fenntartsuk az intézményben. 2015-ben, még az NymE-s időszakban kaptam meg először a rektori biztos, majd a rektorhelyettesi kinevezésemet. Akkoriban folyamatosan el kellett küldeni oktatókat, a fizetések lépcsősen jöttek, mert az egyetem számláján sosem volt annyi forrás, amiből teljesíteni tudtuk volna fizetési kötelezettségeinket. 150-170 képzést futtattunk és veszteségesek voltunk. Aztán 2017-ben integrálódtunk az ELTÉ-be. Akkor már világos elképzeléseink voltak azoknak a 2015-ben megalakult munkacsoportoknak köszönhetően, amelyeknek a tagjai feltérképezték a kutatás+fejlesztéssel, az oktatással, a várossal való együttműködésekkel kapcsolatos lehetőségeket. Ezeknek a munkacsoportoknak mindegyike elkészített egy 5-6 oldalas anyagot, amelyek alapján felépítettük azt a portfóliót, amelynek irányába már az NymE égisze alatt elmozdult a SEK. Tisztán látszott az akkori felmérésekből is, hogy az itteni pedagógusképzést nem lehet elnyomni, de az is kiderült, hogy az intézmény bátran támaszkodhat a sportra, egészségre, a gazdaságtudományok területére, valamint a mérnökképzésre. Miután beolvadtunk az ELTÉ-be a műszaki intézetünket - ami korábban az NymE Természettudományi Karán belül működött - teljes egészében átvette az ELTE Informatikai Kara, amely egyúttal továbbvitte a mérnökképzés zászlaját is. Gazdaságtudományi intézetünk pedig a Társadalomtudományi Karhoz került. Amit ezen a területen megálmodtunk még 2015-ben, azok az elképzelések mára testet öltöttek. Stabil 150 fős hallgatói létszámot tudhat magáénak a normál felvételi eljárásban, a pótfelvételi során várható még kb. 30-50 újabb hallgató, tehát hozzávetőlegesen 200 fős általános felvétellel kalkulálhatunk. A sport, egészség területe kicsit átalakult, a sportot illetően csökkentek a hallgatói létszámok, azonban a pszichológia szak egy nagyon jó választás volt, amiért dicséret illeti a Pedagógiai és Pszichológiai Kart. Ez kiegészíti és fejleszti azt az emberképzési profilt, ami itt Szombathelyen elérhető. A Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ a legnagyobb, legtöbb tanszékkel rendelkező önálló szervezeti egységünk. Nagyon fontos kulcsszó itt az önálló! Mindez úgy tudott létrejönni, hogy az ELTE felismerte a központ szükségességét, hozzányúlt az alapító okiratához és egy új önálló egységet definiált, hozott létre, ami nem kis dolog. Kisebb túlzás nélkül mondhatom, hogy aki tanár akar lenni, vagy már tanárként dolgozik, de új szakot akar felvenni vagy át akarja magát képezni, itt mindenkinek mindenre van lehetősége. Ilyen portfólióval a Dunántúlon csak Pécs rendelkezik. A következő nagy feladat az intézményen belüli digitális környezet létrehozása, amire ígéretet tettünk a hallgatóknak, hiszen azt mondtuk, hogy a jövő tudományos influencereit képezzük ki. Ennek megvalósításához már vannak ugyan eszközeink, de további forrásokra lesz szükség. Hogy hova jutottunk? Az idei esztendőt 120 millió forint plusszal kezdtük. Az NymE-korszak végén 400 millió forint volt az intézmény adóssága.

- Mi minden változik augusztus 1-jével a szombathelyi campus vezetési struktúrájában?

- A szombati nappal mint rektorhelyettes és mint a Berzsenyi-központ igazgatója távozok a posztjaimról. Utóbbira már kiírták a pályázatot, ami augusztus közepéig elérhető a kozigallas.gov.hu-n. A beérkező pályamunkákat egy bíráló bizottság bontja fel és ellenőrzi, majd várhatóan augusztus második felében a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ tanácsával közli a pályázatelőkészítő bizottság a bontás eredményét, majd a tanács vitázik a jelöltekről, és azt követően felállít szavazás útján egy rangsort. Ez rektor úr - mint az egyetem legfőbb munkáltatója - elé kerül a tanács vitáját és a szavazását rögzítő jegyzőkönyvvel együtt és hoz egy döntést. Minden felsőbbvezetőt a rektor nevez ki. Amíg nincs döntés a Berzsenyi-központ új igazgatójának személyéről, addig megbízott vezetőként általános helyettesem, Lenner Tibor irányítja az intézetet.  

A szombathelyi képzési területek feletti koordinációt voltam hivatott ellátni rektorhelyettesi minőségemben. Ez a pozíció megszűnik, mert minden egység megszületett, mindegyiknek megvan a fejlesztési terve és menetirányba álltak. Viszont továbbra is kell egy koordinátor, akinek ugyan már nem kell nagy dolgokat véghez vinnie, de ügyelnie kell az egységek optimális működésére, figyelnie kell a társadalmi kapcsolattartásra, a kommunikációra, a szombathelyi campus zavartalan működésére. Ezért aztán szükséges egy olyan ember, aki biztosítja azt, hogy rektor úrnak rálátása legyen a szombathelyi képzési területekre és egyben képviseli a rektori fejlesztési terveket. Hogy ki lesz ez a rektori biztos, azt majd Borhy László rektor úr jelenti be. Fontos megemlíteni a két vezetői funkcióval - a BDPK igazgatóval és a rektori biztossal - kapcsolatban, hogy külön pályán futnak, egyik sem tartozik a másik alá vagy fölé, mindenki a saját egységéért felel majd.
 

TOP

közösség

további frisss

lap tetejére