Itt a farsang, áll a bál!

Szerző: frisss.hu • 2018. január 04., csütörtök •
Vízkereszt napjától ( január 6.) indul a farsangi időszak! Kezdetüket veszik ezzel a farsangi bálok, mulatságok. A vígasságok mellét számos - sajnos kihalóban lévő - népszokás is kapcsolódik. A szépszámú hagyományok felidézése egészen a nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tartanak.
Itt a farsang, áll a bál!

A farsang eredete

A farsang gyökere egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza. Akkor Saturnus isten tiszteletére rendeztek hétnapos vígasságokat. Ez az ünnepség terjedt el a középkori Európában. A farsang jellegzetessége, hogy jelentős vallási ünnep nem kapcsolódik hozzá, középkori hiedelmeken és babonákon alapul.
A farsang elnevezése bajor-osztrák szóból származik. A vaschang megjelölés 1283-ban jelenik meg írásos emlékekben, az egész ünnepi periódust jelző fasnacht, fastnacht mellett. A vaschang szó ezzel szemben inkább csak a böjt előtti napokat vagy csak a húshagyó napot jelöli. Magyarországon a XV. században átvett jövevényszót eleinte fassang alakban használták, ami a késői közép-felnémet vagy korai újfelnémet vaschang megfelelője. Bod Péter, irodalomtörténész a szó eredetére és a farsang akkoriban bűnösnek vélt szokásaira is utal: „Fársáng vagy Hus-hagyó Kedd Napja. Azt a nevezetet Fársáng a’ Magyarok vették a’ Németektől, a’kik a cantu circulatorum, a’ játékos tréfát motskot üzőknek tselekedetekből formáltak; akik sok féle játékokat ‘s bolondságokat indítottak ezen a’ napon, s ez időben vendégeskedvén, nyargalódzván ‘s magokat mulatván. Deákul hívják Bachanalia a’ Bakhusról: értetik pedig ez a’ nap egyenesebben, a’ mely a Nagy Böjt első napját megelőzi, és utolsó Hús-evő nap, melyet mondanak Carniprivium vagy Privicarnium néha az írásokban: mellyen még a’ Keresztyének között-is sok rendetlen tréfás vétkes dolgok mentenek véghez. Mert némelyek lárvákat vettenek, külömböző nemnek ruhájában öltözenek sok vásottságot,  feslettséget vittenek véghez: némelyek sok-féle figurás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat Pokolból jött lelkeknek: melyre nézve helyesen mondották sokan Ördögök Innepének.”

Hazánkban már Mátyás király udvarában is divat volt az itáliai mintára megrendezett álarcos-maszkos dínomdánom. Ám, a XVI.-XVII. században erkölcstelennek vélt szokásai miatt egyes országokban tiltották a farsangi mulatságokat. Mára már a világ számos nagyvárosában jellemző hatalmas ünnepségek rendezése (Rio de Janeiro, Velence). Magyarországon a legnagyobb hagyománya a Mohácson megrendezett busójárásnak van.

Szokások

A farsang hagyományosan a párválasztás időszaka, korábban házasságkötési és menyegzői szezonnak számított, hiszen az ezt követő nagyböjt alatt tilos volt a lakodalmat tartani. Innen erednek a vénlányokat csúfoló, gúnyolódó szokások is. Ennek a humoros gúnyolódásnak nem kevés társadalmi mondanivalója van, hiszen a közösség által nem elfogadottak, azaz a pártában maradt lányok ellen irányult. Azok ellen, akik a közmegítélés szerint nem tettek eleget kötelességüknek. A csúfolódó szokások olykor kegyetlen humorral veszik célba a vénlányokat. Lényegében e témára épült Csokonai Dorottyája is. A vénlánycsúfolásra utal a tuskóhúzás szokása is. Csokonai így számol be erről a Dorottyához írt jegyzetben: „Tőkét vonni. Szokásban vagyon sok helyeken, hogy mikor a fársáng elmulik, a meg nem házasodott ifjakkal és a férjhez nem ment leányokkal valamely fát vagy tőkét nevetség okáért felemeltetnek, vagy egy helyről más helyre vitetnek. A csinosabbak az olyan személynek zsebébe egy kis forgácsot, szilánkot vagy zsindelyt tesznek, sőt affélét levelekbe s cédulákba is zárnak.” Dugonics András, piarista szerzetes is szól a tuskóhúzás szokásáról: „Régenten azokkal az el adó lányokkal, kik fársángi napokon férjhez nem mentenek, mint valami szilaj kancákkal hus hagyó Szerdán tőkét huzattak a’Magyarok.”

A tuskóhúzást régen főként a Dunántúlon gyakorolták, de ismerték Szatmár megyében is. Ráadásul a nyugati országrészeken még a két világháború között is bevett tradíció volt. Vénlánycsúfoló szokásként Szatmárban a kongózás is divat volt, ekkor Húshagyó kedden a férjhez nem ment lányok ablaka alatt rossz bádog darabot ütögetnek, lármáznak és kiabálnak a fiúk:

 „Hushagyó!
Itt maradt az eladó.
Akinek van nagy jánya
Hajtsa ki a gulyára.”

A farsangi időszakra jellemzőek a táncos mulatságok, amelyek régen szintén a párkeresést segítették. A párválasztás mellett a télűzésnek, és a tavasz köszöntésének is ez az időszaka. A télűzés jellegzetes szimbóluma a kiszebáb-égetés, amikor is – február végén, a tavasz közeledtével – a gyerekek által készített szalmabábot, amely a telet, a rosszat és a gonoszat jelképezi, télűző rigmusok kíséretében égetik el.

Mivel a nagyböjt a farsangot megelőző időszak, melyet a hús és az alkohol elhagyása jellemez, ezért a farsangi mulatságok velejárója a zsíros és fűszeres húsételek fogyasztása. Jellemző ételek a farsangi részeges csirke, konyakos kacsasült és persze az elmaradhatatlan farsangi fánk.

(Folytatjuk)

 

frisss

közösség

további frisss

lap tetejére