Tatabányán a bányánál lett lakatos. Első nemzetközi versenye Varsóban volt, ahol bronzéremmel mutatkozott be a világnak. 1955-től 1978-ig a Tatabányai Bányász súlyemelője volt. 1959-től 1977-ig szerepelt a magyar válogatottban. Légsúlyban és pehelysúlyban versenyzett. Nyomás gyakorlatával a világ legjobb versenyzője volt. Öt olimpián, 10 világbajnokságon és 13 Európa-bajnokságon szerepelt. 35-ször javított világcsúcsot. Súlycsoportjában a nyomás örökös világrekordere, mert 1973-ban ő nevéhez tartozott a csúcsbeállítás. 13-szoros magyar bajnok. A sportág egyik legeredményesebb magyar képviselője, rajta kívül nincs még olyan versenyző, aki tizennyolc éven keresztül a világ élvonalához tartozott. Pályafutása alatt húsz alkalommal állított fel világcsúcsot és ötven alkalommal magyar csúcsot.

Ismerve eredményességét, küzdeni akarását a versenyek előtt mindenütt az esélyeseknek járó hatalmas ünneplésben részesítették. Nem tartozott a szerencsés versenyzők közé, örökké fogyasztania kellett, ezért több alkalommal testsúlyával került a dobogón hátrább.

Öt olimpiai részvételével is világcsúcstartó, minden alkalommal pontszerző helyen végzett. Súlyemelésben, légsúlyban, Olaszországban, a XVII., az 1960. évi nyári olimpiai játékokon 6. helyezésével pontszerző. Japánban a XVIII., az 1964. évi nyári olimpiai játékok ezüstérmes. Mexikóban a XIX., nagy magasságú, az 1968. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmes lett. Német Szövetségi Köztársaságban a XX., az 1972. évi nyári olimpiai játékokon világcsúccsal nyert olimpiai bajnoki címet.

Az aktív sportolást egy nem várt kellemetlen sérülés miatt 1977-ben fejezte be.

2009-ben a felújított tatabányai sportcsarnokot róla nevezték el.