A tasman ördög az erszényesnyestfélék családjába tartozik és mára csak az Ausztráliához tartozó Tasmania szigetén él. Régen a kontinensen is őshonos lehetett, de 400 évvel az 1788-as európai megtelepedés előtt kipusztulhatott.

A tasmaniai ördög 52,5-80 centiméter hosszú, a farokhossza 23-30 centiméter körüli, a testtömege pedig 4 és 12 kilogramm közötti. Erős, zömök testét vastag fekete bunda borítja, a nyakánál egy fehér gyűrűvel, illetve az állat törzsét, vállát és farkát fehér foltok díszítik. A füle csupasz és rózsaszín, és a rövid végtagjai miatt olyan, mint egy mini medve, egy kis extra átható bűzzel kombinálva.

Az állkapcsa erős, szüksége is van rá, mivel növényeket, kisebb emlősöket, madarakat, gyíkokat, hüllőket, kétéltűeket, rovarokat és dögöket is eszik, de nem veti meg a közösségi étkezéseket sem.

Nem territoriális lény, viszont magányos és jellemzően éjjel aktív. 1996-ban egy fertőzéses betegség következtében a tasman ördög populációban felütötte a fejét a pofarák, amit egy vírusos fertőzés váltott ki a kis erszényesekben. Harapás útján adták át egymásnak a betegséget, amely szabálytalan formájú daganatot idézett elő az állatok szájában. Ettől pedig vagy éhenhaltak, vagy megfulladtak. 2016-ra az állomány 80 százalékával végzett a kór, de ennyi idő bőven elég volt, hogy 6 generáció alatt a kis ördögök megváltoztassák a saját genomjuk egy részét, ami rendkívül gyors evolúciós válasz volt a arcdaganatra.